Diplomáciai jegyzet

Elhasal az illiberalizmus, már a titkosszolgálatában sem bízhat Orbán példaképe

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2015. jún. 06., 13:06
kommentek
11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Holnap parlamenti választások lesznek Törökországban. A tét: beteljesedik-e Erdoğan teljhatalma? Az előrejelzések szerint erre már semmi esélye. Fuccsba megy az illiberalizmus.

Holnap parlamenti választások lesznek Törökországban. Az előzetes felmérések szerint a jelenleg is kulcspozíciót betöltő iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP, Adalet ve Kalkınma Partisi) ugyan többséget szerez, de mindössze 38,2 százalékos támogatottsággal, ahhoz képest, hogy 2011-ben még 49,8 százalékkal nyerte a választásokat.

Az AKP visszaszorulásának több oka van.

(1) Az elmúlt években, bár Recep Tayyip Erdoğan elnök igyekezett az iszlamizmus felhajtóerejével a keleti és déli – iskolázatlanabb – néptömegeket megtartani pártjának támogatói között, ám az egyre gyengébben teljesítő gazdaság sokak kétségét megerősítette abban, hogy az AKP tényleg jó úton járna.

(2) Soha ennyire nem idegenedett még el a vezetéstől az az urbánus elit, mely nem csak a gazdaság legfőbb mozgatója, de eddig garanciája volt az ország transzatlanti elkötelezettségének is. Egyedül ez a réteg tartotta életben Törökország potenciális – bár az elmúlt években, épp Erdoğannak köszönhetően – egyre gyöngülő uniós perspektíváját.

Fogadj fiadnak, Recep!

 

Fotó: Kovács Tamás / MTI

(3) A legnagyobb csapást az elnökre most a kurdok független politikai szerepvállalása látszik mérni. Erdoğan eddigi politikai sikereit épp az tette szilárddá és látványossá, hogy feladta elődei kurdellenes politikáját, s egyfajta együttműködést alakított ki legalizált politikai képviseletükkel, a baloldali Demokrata Néppárttal (HDP, Halkların Demokratik Partisi). Az előrejelzések szerint a párt most 10 százalékkal jut majd be a török parlamentbe, független, épp Erdoğan céljaival szemben vitt politikával. Számos kurd azért szavazott eddig az AKP-ra, mert az késznek mutatkozott a török-kurd párbeszédre, ám ezen a történelem átlépett mára, s a kurdok saját képviseletet követelnek maguknak, nem érik be az eddigi megtűrt és alárendelt szereppel. Az AKP, felismerve ezt a körülményt, igyekszik különleges, partneri viszonyra a HDP-vel, ám Erdoğan ezt kihívásként éli meg, s saját pártjával szemben is a kurdellenes török nacionalista érzelmeket próbálja felkorbácsolni. Csakhogy Észak-Irakban létrejött egy – olajbevételei miatt gazdag és gyakorlatilag független – kurd állam, így a törökországi kurdok súlya politikailag ma akkora lett, amilyen soha nem volt még az újkori közel-keleti történelemben.

(4) Az AKP által kialakított politikai rendszer végzetévé válhat az az ellentét is, amely az elnök és miniszterelnöke, Ahmet Davutoğlu között az elmúlt időszakban kibontakozott. Davutoğlut maga Erdoğan „találta ki”, egyetemi professzori állásából hozta át kabinetjébe, ahol éveken át ő volt a külügyminiszter (2009-2014). Tán több is, mint külügyminiszter, hisz Davutoğlu adott igazi új nemzeti ideológiát Törökországnak, azzal, hogy

(a) levette a napirendről az uniós perspektívát, s Európa felől a Közel-Kelet felé fordította az ország politikai stratégiáját.

(b) Az iszlamista gyökerekhez visszatérve Törökországot abba a geostratégiai térbe próbálta beilleszteni, mely az 1923-ban, a Kemal Atatürk által meghirdetett szekuláris, európai nemzetállam eszméjének hátat fordított.

(c) Törökországot az „arab tavasz” által meggyengített iszlám övezet vezető tényezőjévé kívánta tenni.

(d) Felélesztve azt az ideológiai kisugárzást, mely a türk népek közösségét egykoron képviselte.

(e) Sokat vesztett korábbi szilárdságából az amerikai-török kapcsolat is azt követően, hogy Ankara a teljes török ipart az orosz energetikai szállításoknak rendelte alá. (f) És végül, de nem utolsó sorban a szekuláris állam helyébe az oszmán birodalmi nosztalgiát állította.

Davutoğlu idővel miniszterelnökké avanzsált

2014-ben, amikor Erdoğan elfoglalta az államelnöki funkciót, s elindította országa prezidenciális rendszerének kialakítását. S új miniszterelnökként felismerte: az országban egyre növekvő tábora van azoknak, akik ellenezik Erdoğan hatalmi törekvéseit, s ezek élére állt. Így jelenleg ádáz küzdelem folyik az ország két első embere között.

A választás tétje: kiteljesedhet-e Erdoğan abbéli akarata, hogy népének mindenható, felette teljes kontrollt gyakorolni tudó, autokrata elnöke lehessen vagy sem. Az előrejelzések szerint erre már semmi esélye; nem csak a többség nem támogatja ebben az elnököt, de a mögötte álló párt, az AKP is rendkívül megosztott.

Erdoğan korábbi sikereinek egyik záloga épp az volt, hogy hatásosan szabadult meg azon főtisztektől, akik a török hadsereg korábbi politikai befolyását garantálták, képviselve egyben az atatürki szekuláris állameszmét is. Ezt elsősorban a titkosszolgálatnak (Török Nemzeti Hírszerzői Szervezet – MIT) és magának a hadseregnek a szembeállítása révén érte el. Ám a jelek szerint a MIT felett sem teljes már az elnök befolyása; annak vezetője, Hakan Fidan tábornok, Erdoğan véleményét ki sem kérve, lemondott posztjáról, mert indulni akart a mostani választásokon. Az elnök azt még el tudta érni, hogy Fiden visszalépjen, s ismét elfoglalja helyét az MIT élén, ám, a jelek szerint az ő kapcsolatuk is megromlott, de legalábbis a korábbi bizalom elpárolgott.

A szerző a DK elnökségi tagja.

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2015. jún. 06., 13:06
kommentek
11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 11
    betamás
    2015. június 06., szombat 20:43
    Viszont ha összeállnak az MHP-val, a nacionalista mozgalommal, akkor kényelmes többségük lesz.
  2. 10
    Cyrano
    2015. június 06., szombat 19:19
    Gyuricza: jöjjön fél egyre.
    Mert egyre hülyébb.
  3. 9
    Blama
    2015. június 06., szombat 19:04
    Barátaim, netproletárok, netpondrók és mindazok, akik látni akarják a (net)világosságot, figyelmezzetek ide:

    "A valódi kritika így néz ki: idézem a szerző (valamely) konkrét állítását, majd konkrét ÉRVEKKEL bizonyítom: az állítás hamis, mert cáfolják a tények, cáfolja az elemi logika."

    ezt nemecsek írta.

    Ezt még egy netpondró is értheti. S ez a netpondró ( aki már hallott valamit rebesgetni valamiféle pudingról és annak az ő próbájáról ), rögtön meg is nézte nemecsek szövegeinek átlátható, kritálytiszta érvelési technikáját.

    Mit találtam? Idézek két kommentje legelső sorából, a (be)szólás alaphangját megadó felütésből:

    "A 6-os számú hozzászólásban egy gyurcsányista válasz ...."

    "Pásztorista-gyurcsányista nick: „Arról pedig jobb említést sem tenni, hogy ki hülyült el, és mennyire.”

    Mint látható, nemecsek ernő megveti és nem alkalmazza az előítéletes előre-megbélyegzés technikáját, hanem fényesre csiszolt észérveivel már az első pillanatban leszúrja ellenfeleit, akik amúgy nem is méltóak arra ( hogy is lehetnének!!!!!!!! ), hogy nemecsek ernő leereszkedve intellektualitása magasából leereszkedjenk hozzájuk.

    Elintézi őket, ahogy egyetlen gyors és nemecsek ernős logikai lépéssel AKA-t ( also known as: Ara Kovács ) is: "..mert az alternatívát az Ara-Kovács Attilák képezik..."

    Aki ad magára, az ezen a szellemi úton indul el, ezen a szellemi magaslaton szedi magába a levegőt és ezen a másokat soha meg nem sértő, de megértően simogató, a nagyságát érzelmeiben is megtükröztető ( ilyen esztetikus a nemecsek ! ) módon szólal meg.

    Mindenki láthatja: ha így vitatoznák, a mélybe süllyedt és személyeskedő ún. vitakultúránk újra a régi lenne, elmeélek csapnának össze.

    Ez hozta el nekünk újra, ismét, megint és végre valahára a logika és a politikai tisztánlátás mestere: nemecsek ernő.
  4. 8
    Gyurica úr
    2015. június 06., szombat 18:42
    „ha szerepel benne a liberális szó mint pozitívum”
    *
    Kétségkívül, van a cikkben egy nagy adag infantilis triumfálás, ám azt, amit TÉNYKÉNT állít a szerző (Törökországban megfordult a trend: Erdoğan támogatottsága csökken, noha a manus az ellenkezőjére számított), nem cáfolja senki.

    Hogy „elhasal”-e az „illiberalizmus” Törökországban, kérdéses (szerintem nem), míg ez Magyarországra vonatkoztatva értelmetlenség.
    Nálunk ugyanis már „elhasalt az illiberalizmus”, csak nincs meg a látszata, s éppen azért, mert az alternatívát az Ara-Kovács Attilák képezik.
    Hofi-parafrázis: nem kell az illiberalizmus, de ezek se!
    .
  5. 7
    Gyurica úr
    2015. június 06., szombat 18:26
    A 6-os számú hozzászólásban egy gyurcsányista válasz olvasható arra a kérdésre, hogy Gyurcsány pártja, a Demokratikus Koalíció miért támogatott a választáson – ráadásul teljes mellszélességgel, agresszíven kiállva – egy rasszista (dumájú) zsandárból lett politikusféleséget.
    Megszületett a válasz.
    No comment, ahogy mondani szokás, illetve annyit hozzáteszek: ennél ostobább, ugyanakkor arrogánsabb, cinikusabb bandát elképzelni sem lehet. Ilyen persze van még (például az ellenkező oldalon), de ennél nyeglébb, ennél bornírtabban fölfuvalkodott bagázs nincs.
    .
  6. 6
    Cyrano
    2015. június 06., szombat 17:04
    Ne aggódjon Gyuricza, csak arra várt az a fajansz, hogy maga beleüsse a buksiját.
    Megtörténik: itt a Narancson, naponta, látjuk, ahogy megteszi.
    További kellemes fejbeleveregetést.
  7. 5
    fortin
    2015. június 06., szombat 16:50
    "Fuccsba megy az illiberalizmus" – aha. Erdogan természetesen megnyeri a választásokat, a mellette szövetségesként ottlevő kurd párt ha lehet, még az AKP-nál is illiberálisabb, arról nem is beszélve, hogy Erdogan valódi társadalmi átformálást végzett el, illetve nyert meg: a világias katonai féldiktatúra elfogadása helyébe (amit önmagában is talán túlzás liberálisnak nevezni), egy iszlamista közhangulat lépett. Erdogan személye, pozíciója innen kezdve másodlagos a liberalizmus esélyeit illetően Törökországban.

    De úgy tűnik, a lapnak tökmindegy milyen propagandisztikus írást hoz le, ha szerepel benne a liberális szó min pozitívum.
  8. 4
    Gyurica úr
    2015. június 06., szombat 16:37
    Pásztorista-gyurcsányista nick: „Arról pedig jobb említést sem tenni, hogy ki hülyült el, és mennyire.”
    *
    Valóban. Ugyanez másként fogalmazva: a lefletózottak éppannyira elhülyültek (vs. ab ovo hülyék), mint az őket lefletózók.

    Amíg Gyurcsányék nem adnak megfelelő magyarázatot arra, hogy miért futtattak a „liberális” dékások egy rasszista dekást, addig a pásztorista-gyurcsányisták szava morálisan nulla, intellektuálisan pedig dupla nulla: 00. A fajansz tele pásztorszarral. Otthagyták, nem húzták le maguk után. Mögöttük (vagy még mindig alattuk?) büdösödik.
    .
  9. 3
    Gyurica úr
    2015. június 06., szombat 16:22
    Az 1-es számú hozzászólás intellektuálisan nulla. Primitív orbánista köpködés (fletózás, kunbélázás stb.).

    A valódi kritika így néz ki: idézem a szerző (valamely) konkrét állítását, majd konkrét ÉRVEKKEL bizonyítom: az állítás hamis, mert cáfolják a tények, cáfolja az elemi logika.

    A szerző a cikkben arról beszél, hogy Erdoğannak az „előzetes felmérések szerint” nincs esélye teljhatalomra.
    Mi ezzel a gond? Van rá esélye? Mondjuk, nincs, ámde Erdoğan nem is akar teljhatalmat?
    Mi a konkrét probléma?

    A szerző állítását nemhogy nem cáfolja, de még csak nem is tagadja a hozzászóló. Ezért mondom, amit leírt, semmi. Ugyanakkor a hozzászóló hozzászólásában van egy jókora (alapvető) ellentmondás, mintegy kontradikció.
    Kérdezem: miért, mennyiben „ekézés” Orbánra nézve, hogy a szerző Erdoğant a példaképének nevezi, ha Erdoğan jó ember, de legalábbis korrekt? A cikkben Orbánról csak annyi szó esik, amennyi a címben áll: „Elhasal az illiberalizmus, már a titkosszolgálatában sem bízhat Orbán példaképe”.
    Mi ebben az „ekézés”? Szégyen Orbánra nézve, hogy Erdoğan a példaképe? Ha nem, akkor mi a gond az állítással, ha viszont szégyen, akkor mi a baj Erdoğan minősítésével? Erdoğan illiberális vagy sem? Szégyen az illiberalizmus?

    Nincs válasza a hozzászólónak, persze nem is célja az érvelés, a vita; egyetlen célja (öröme) van: a barbár köpködés (fletózás, kunbélázás), ám – és ez a legviccesebb az egészben – ezen a téren jottányit sem különbözik a szerzőtől, aki ugyebár „szintén zenész”: elbűvölően bárdolatlan antikomonista, vö. http://magyarnarancs.hu/kulpol/amit-putyin-visszasir-a-naci-szovjet-paktum-kovetkezmenyei-94977/#kommentek

    A fletózsák megtalálta a fletózó foltját.
    .
  10. 2
    Cyrano
    2015. június 06., szombat 15:54
    Jellemzően fidesz-bunkó szöveg: nem azon felháborodni, hogy a magyar me a katonai diktatúrát éltet.
    Arról pedig jobb említést sem tenni, hogy ki hülyült el, és mennyire.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Ara-Kovács Attila

„A gonosz győzelmének záloga, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.” – E. Burke

Ara-Kovács Attila
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk