Irán – egy győzelem másnapja

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. június 21.

Diplomáciai jegyzet

Ruhaninak nem lesz egyszerű dolga. Bizalmat kell ébresztenie a Nyugatban; kezelnie kell azt a problémát, amit az Ahmadinezsád által szorgalmazott térségi síita expanzió okoz; meg kell nyugtatnia a hatalmi befolyásától tartó Szaúd-Arábiát, Törökországot és az iraki szunnitákat.

A múlt hétvégi iráni elnökválasztás meglepő végkimenetelét nagy elégtétellel fogadta nemcsak az ország lakosságának nagy többsége, hanem a világ is. Utóbb persze már nem tűnik meglepőnek az, hogy Hasszan Ruhani ajatollah (címoldali képünkön) olyan fölénnyel vette az első fordulót, hogy második fordulóra már nincs is szükség, de az előzmények mégsem voltak ennyire egyértelműek. Kezdetben 686-an jelentették be igényüket, hogy megmérettessenek, és bár a választás előtt mintegy tucatnyian – közöttük olyan jelentékeny figurák, mint egy korábbi elnök, Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni ajatollah, vagy a most leköszönő elnök, Mahmud Ahmadinezsád egykori jobbkeze és politikájának elkötelezett folytatója, Eszfandiar Rahim Masaei – léptek vissza egy esélyesebb jelölt javára, a verseny még nyíltnak mutatkozott. Az iszlám köztársaság politikai életében talán a legbefolyásosabb szerepet betöltő Őrök Tanácsa végül nyolc jelöltet igazolt le, s közülük került ki győztesen Ruhani.

E győzelem meglepő egyértelműségét nem csupán a Ruhanira leadott szavazatok abszolút többsége okozta, de maga a személy is. Az ország vallási vezetője, Ali Hamenei ajatollah ugyanis, úgy tűnt, egy ideje a rendkívül szerény Szaeed Dzsalilit, az ország jelenlegi nukleárisügyi főtárgyalóját támogatja. Erre jó oka volt, mivel az utóbbi években látványos feszültség keletkezett Hatami és Ahmadinezsád elnök között, mert ez utóbbi igyekezett minduntalan kiterjeszteni az elnöki pozícióval együtt járó jogosítványokat, nyilvánvalóan a vallási vezető hatalmának kárára. Így Hatami szívesebben látta volna a poszton az engedékenyebb bürokratát, mint olyasvalakit, akinek nagy a befolyása és ambíciója. Ma már az elemzők egyetértenek abban, hogy Ruhani győzelme nem jelenthet mást, minthogy Hatami belátta: a békesség kedvéért bele kell nyugodnia olyan vezető személyébe, aki képes kielégíteni azokat az ellenzéki elvárásokat is, amelyek egyre nagyobb erővel jelentkeztek a belpolitikában. És Ruhani erre tökéletesen megfelelt; személye garancia lehetett rá, hogy nem lesznek hasonló, lázadásszámba menő tüntetések az országban, mint voltak Ahmadinezsád 2009-es, vitatott újraválasztását követően.

Már az a tény is, hogy a befolyásos, de ellenzékinek számító Rafszandzsáni miatta lépett vissza, mintegy hitelesítette Ruhanit. 2009-ben Rafszandzsáni az ellenzék egyik ikonjának számított, feleségét letartóztatták, magát többször inzultálták. A hatóságok perbe fogták lányát, s a köztársaság elleni bűncselekmények ürügyén hat hónapra bebörtönözték. Ennélfogva visszalépése – hisz Rafszandzsáni személyét a konzervatív körök nehezen tolerálták volna – nagy megkönnyebbülést okozhatott Hameneinek, s a gesztust azzal honorálta, hogy nemcsak áldását adta Ruhani győzelmére, hanem Rafszandzsánit beemelte ismét a legfőbb vezetésbe; az ajatollah megkapta a Legfőbb Döntési Hivatal – a rendszer egyik irányítótestületének – vezetői posztját. E posztot maga Hamenei töltötte be azt megelőzően, hogy vallási vezetői pozícióját elfoglalta volna.

Ruhani a kampánya során olyan programot hirdetett meg, melynek céljait az ellenzék már régóta követeli: megígérte, hogy a 2009-es tüntetéssorozat még börtönben lévő egykori résztvevőit, közöttük a házőrizetben lévő két vezetőt, Mir Hosszein Muszavit és Mehdi Karrubit azonnal szabadon bocsátja, s visszahelyezi őket korábbi pozícióikban. Ígéretet tett arra is, hogy komoly reformokat indít el, tárgyalásokat kezd Irán külkapcsolatainak helyreállítása és a szankciók enyhítése végett; egyáltalán: párbeszédre törekszik a Nyugattal, s nyitni fog a külvilág felé.

Ezek az ígéretek a lakosság nagyon nagy hányadának támogatását élvezik, de ami még ennél is fontosabb: megegyeznek a hagyományos gazdasági tényezők legfőbb törekvéseivel. Az Iránnal szembeni szankciók az utóbbi időben kezdték igazán éreztetni hatásukat, a lakosság egyre nagyobb hányada nyomorog, s még a gazdagabbak sem jutnak hozzá olyan kiváltságokhoz, mint a nyugati gyógyszerek.

Ruhaninak persze nem lesz egyszerű dolga. Mindenekelőtt bizalmat kell ébresztenie a Nyugatban; kezelnie kell azt a problémát, amit az Ahmadinezsád által szorgalmazott térségi síita expanzió okoz; meg kell nyugtatnia a hatalmi befolyásától tartó Szaúd-Arábiát, Törökországot és az iraki szunnitákat. És mindezek mögött ott van még az iráni nukleáris program, melyet ha leállít, nemcsak árulással vádolhatják majd a konzervatívok, hanem a programhoz kötődő roppant ipari beruházás tízezrek egzisztenciáját érintheti – könnyen átlátható, hogy nem megy majd máról holnapra Ahmadinezsád rendszerének felszámolása.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.