Diplomáciai jegyzet

Tüntető székelyek

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2013. okt. 28., 09:30
kommentek
8
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az eljövendő bűnhődés azokra vár, akikkel elhitették, hogy a nacionalizmus álma könnyű, boldog, magyar jövőt ígér.

Az úgynevezett Székely Nemzeti Tanács felhívására tüntetés volt a hétvégén Erdélyben és Budapesten is. A cél: rávilágítani arra a két, a tanács által nemzetpolitikai stratégiainak minősített problémára, ami jelenleg az erdélyi magyarság egy részét foglalkoztatja. Az egyik ilyen ügy konkrétabb, a romániai fejlesztési régiók határainak megvonása; a másik elvontabb, de legalább ilyen fontosságú, a székelyföldi autonómia.

Mindenekelőtt tisztázni érdemes, joga van-e egy, a tanácshoz hasonló közösségi szerveződésnek véleményt nyilvánítani efféle kérdésekben? Nem vitás, nem csak joga van ehhez, de demokratikus körülmények között kötelessége is véleményt formálni, s azt kinyilvánítani. Mindennek fényében szükséges, hogy felmérjük a fenyegetettség mibenlétét ahhoz, hogy – épp az erdélyiek érdekeit szem előtt tartva – mérlegelni tudjuk: arányos és időszerű-e a tiltakozás? De ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, előbb tisztázni kellene a tiltakozásokat kiváltó két fő problematika tényeit. Kezdjük a fejlesztési régiók ügyével.

Székelyek menete - Kézdivásárhely

Székelyek menete – Kézdivásárhely

Fotó: MTI – Haáz Sándor

Bár az Európai Unió semmilyen területi átszervezést nem igényel tagországaitól, Romániában egy ideje vita folyik arról, hogy – szem előtt tartva az egyes tájegységek kulturális sajátosságait és gazdasági fejlettségét – milyen új területi, s ezzel adminisztratív változtatásokat kellene végrehajtani. Az RMDSZ egy tizenhat régiós, elsősorban kulturális, s a magyarságot – ahol lehet – egyben tartó regionális átszervezést javasolt. Román részről az abszurdan torzító, az etnikai széttagoltságot támogató, majd a megalomán megoldásokig terjedő elképzelések voltak korábban forgalomban, s végül 1998-ban ez utóbbi győzött. Jelenleg a Székelyföld –  vagyis Maros, Kovászna és Hargita megyék – az úgynevezett Közép-romániai Régió része három más megyével együtt (Fehér, Szeben, Brassó). Ez nemcsak előnytelen a magyarság számára, hisz számaránya ebben messze alulmúlja a 20 százalékot, hanem gazdaságilag is működésképtelen, bár a székelyföldi megyék még így is többet kapnak vissza a központi büdzséből, mint amennyit oda befizetnek. Az új megoldást épp az vetette fel, hogy ez a felosztás nem csak fékezi a különböző kultúrájú és fejlettségű egykori megyék fejlődését, de a források elosztását is úgy rendezte át, hogy a korrupció megsokszorozódott, és egyre kevésbé érhető tetten a bűnüldöző szervek által.

A román kormány ezért új elképzelésekkel állt elő. A felosztásban a három, a székelységet tömörítő megye – kiegészülve Brassó megyével – új egységet kapna. Ebben a régióban a magyarok aránya már 43,85 százalék lenne, tehát messze több mint kétszerese a mostani régiós felosztásnak. Persze, lehet azt mondani, hogy ha csak a magyar megyék alkotnának külön régiót, akkor a magyarok aránya meghaladná az 50 százalékot, csakhogy ez esetben a tradicionálisan iparilag alig fejlesztett székely megyék gyakorlatilag források nélkül maradnának. Brassó és környéke az ország legfejlettebb, legiparosabb területének számít Bukarest és környéke után. Azzal, hogy a Székelyföld kiegészül ezzel a tájegységgel, megszabadul eddigi kiátkozott voltától, vagyis attól, hogy a magyarság egyfajta rezervátuma maradjon, ahol az ipart a kézművesség, a kultúrát pedig a nemzeti giccsgyártás jelentette hosszú időn át. És persze az ezekkel járó politikai radikalizálódás.

A mostani tüntetéseknek távlatosabb követelése a terület autonómiájának megteremtése, nem függetlenül a fejlesztési régiókkal kapcsolatos vitáktól. Ha ugyanis a három magyar megye külön adminisztratív egységet képezne, ezzel megindulhatna egyfajta önszerveződés – állítja a Székely Nemzeti Tanács. Könnyen ígért álom, nehezen kivitelezhető valóság olyan helyben megtermő pénzek nélkül, melyekre a tájegység még csak nem is számíthat, ha lemond a Brassó által nyújtott esélyekről. Hogy akkor egy valamelyest nagyobb számú románsággal kell majd nap mint nap kialkudnia saját etnikai-kulturális fennmaradásának büdzséjét? Ez természetes. De mi van most? Kevesebb mint 20 százalékos kisebbségben kell ugyanezt tennie.

A Székely Nemzeti Tanács autonómiaelképzeléséről gyakorlatilag nem tudni semmit azon túl, hogy életüket románok nélkül akarnák irányítani és leélni. Ezzel szemben az RMDSZ, mely az elmúlt 23 év többé-kevésbé demokratikus fejlődése során tizennégy éven keresztül, különböző koalíciókban a román kormányok partnere volt, számos nagyon fontos autonóm vívmányt elért. Elég a közoktatási, a nyelvhasználati vagy az önkormányzati törvényre utalnunk. Hogy nincs minden rendben velük? Hogy a hatóságok ott szabotálják őket, ahol tudják? Persze. De az elmúlt nyolcvan év viszonyaihoz képes az erdélyi magyarság, s benne a székelység ilyen perspektívákkal még sohasem rendelkezett.

Ha ez így van, akkor persze okkal kérdezhető: mi is volt valójában az indítéka a hétvégi tüntetésnek?

Hogy erre válaszolni tudjunk, tisztázni kell, mi is valójában az azt meghirdető szervezet, a Székely Nemzeti Tanács? Mit és kiket képvisel, milyen legitimitással? Nos, annyit mindenképp érdemes róla tudni, hogy elsősorban budapesti kormányforrások biztosítják számára az anyagi hátteret, és – amint erre erdélyi magyar sajtónyilatkozatok utalnak – a tüntetés büdzséjét is. Ideológiáját pedig a Jobbik. (Elég rápillantani honlapjukra.) Nem véletlen, hogy a román hatóságok nemrég megtagadták az egyik legradikálisabb szélsőjobboldali magyar szervezet vezetőjétől a beutazást Erdélybe. Figyelemre méltó időzítés!

Bayer a budapesti demonstráción

Bayer a budapesti demonstráción

Fotó: MTI – Illyés Tibor

A Székely Nemzeti Tanácsnak megvannak a maga politikai céljai, s ezek között a legfontosabb, hogy az RMDSZ-től elkülönülő, radikális és kifejezetten etnicista politikai képviseletté váljon, olyanná, mint a hasonlóképpen nacionalista, xenofób román pártok. Magyarországi partnere és gazdasági kitartója ezt el is várja tőle, hisz mind a Fidesz, mind pedig a Jobbik érdekelt abban, hogy megossza az erdélyi magyarságot, s így megszabadítva őket az RMDSZ-képviselettől, maga manipulálja politikai vágyaikat és sorsuk alakulását.

Az autonómia egyébként nemcsak bizonyos jogok és intézkedések egysége, hanem bizalmon alapuló megállapodás kisebbség és többség között. A fentiek fényében nyilvánvaló, hogy a Székely Nemzeti Tanács tulajdonképpen nem az autonómiáért küzd, hanem saját, Magyarországról igazgatott politikai pozícióiért. Elvégre milyen magyar–román bizalomról, megegyezésről lehetne beszélni azok után, hogy mind Erdélyben, mind pedig a budapesti román nagykövetség elé szervezett tüntetésen olyan jelszavak hangzottak el, mint A Székelyföld nem Románia!? Lehet persze lelkesülni efféle szólamoktól, de az erdélyi magyarok másnap okvetlenül keserűbb valóságra ébrednek, mint amilyenek közepette előző nap álomba szenderültek.

És egyébként is milyen lehet az az autonómia, amit a Fidesz támogat? Olyan, mint a magyarországi? Nem hinném, hogy ebből a romániai magyarság kérne. Ott ugyanis még vannak önkormányzatok, s a köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak nem tiltja rendelet, hogy kifejtsék véleményüket, mint Magyarországon, ahol gyakorlatilag kormányzati komisszárok irányítanak, míg az önkormányzatokból gondnokságok lettek. A példák persze még hosszan sorolhatók…

Az RMDSZ csatlakozása a tiltakozásokhoz szánalmas, de érthető. Kelemen Hunor, a párt elnöke szeptemberben még azt nyilatkozta, hogy a kérdés nincs napirenden, ugyanakkor helyi népszavazásokat kezdeményeznek, hogy megakadályozzák a régiós térkép ilyetén átrajzolását. Való igaz, jövő év végéig Romániában nem lesz alkotmánymódosítás, ami egyben azt is jelenti, hogy addig semmilyen adminisztratív változás nem fog bekövetkezni. Akkor meg mire ez az egész cirkusz, hisztéria, handabandázás? Az RMDSZ rá van utalva arra a pár százezer szavazatra, amit a Székelyföld jelent, s e szavazatokért ma olyan árat fizet, ami – nem kétséges – holnap megpecsételi majd sorsát.

És ugyanez mondható el az Együtt–PM szövetségről is, mert hamis ügy mellé csak gyáva vagy számító emberek állhatnak. Arra, hogy a Jobbikkal és a Fidesz szélsőjobbosaival vonultak fel vasárnap, nincs mentség. Lehet, hogy tényleg aggódtak az erdélyiekért, lehet, hogy tényleg felháborodtak a manipulált hírek hallatán, ám nincs mentség. Az erdélyi magyarság érdekeit épp úgy elárulták, mint Magyarország polgáraiét – politikai, emberi gyarlóságból. Több bűnhődést nem kívánok nekik, mint azt, hogy vasárnap ott tapsolhattak Bayer Zsoltnak. Az eljövendő bűnhődés azokra vár, akikkel elhitették, hogy a nacionalizmus álma könnyű, boldog, magyar jövőt ígér.

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2013. okt. 28., 09:30
kommentek
8
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 8 Mukla
    Mukla
    2013. október 30., szerda 18:47
    Sajnos, Zakornak igaza van. Az indulat néha elhomályosítja az éleslátást. Ha valamiből elegük van az erdélyieknek, akkor az az, hogy Budapestről mondják meg nekik, mi helyes és mi nem. Ezt amúgy Ara-Kovács is pontosan tudja, és mégis, ebben a kérdésben úgy viselkedik, mint a Fidesz. Majd ő eldönti, hogy mi a helyes - ebben a tények (lásd ismét Zakor bejegyzését) a legkevésbé sem zavarják.A vicces az a dologban, hogy a szerző logikája alapján az összes magyarországi párt hibázott, amikor az autonómia ügye mellé állt (a DK-tól a Jobbikig). De ha ez így van, akkor miért csak az Együtt a hibás? Vagy az teszi az ügyet hamissá, hogy a teljes magyar elit mellett a szélsőjobb is képviseli? Ebben az esetben semmit nem lehet támogatni, amit ők is támogatnak? Ha pl. Bayer Zsolt szereti a vörösbort, akkor jó demokrata már nem szeretheti azt?
  2. 7
    2013. október 30., szerda 09:03
    "Az RMDSZ rá van utalva arra a pár százezer szavazatra, amit a Székelyföld jelent, s e szavazatokért ma olyan árat fizet, ami – nem kétséges – holnap megpecsételi majd sorsát."

    Az RMDSZ-t sokan eltemették már az elmúlt 23 évben, aztán tessék, még mindig itt van.
  3. 6
    2013. október 29., kedd 21:21
    Az Ara-Kovács Attila elemzése korrekt és eligazító. Többször véleményt nyilvánítottam magam is a kérdésről, legutóbb ma: http://systemcritic.blogspot.ro/2013/10/promierek-politika-szinpadan.html
  4. 5 Corralito
    Corralito
    2013. október 29., kedd 12:13
    A másik ilyen megagyökér párt az LMP volt amin meglepődtem. Az ostoba féreg Schiffer odament jópofizni a nácikhoz, hátha miközben leköpik azért hullik pár szavazat.
  5. 4 narancsmacs
    narancsmacs
    2013. október 29., kedd 05:05
    Ara-Kovács Attila is azt mondhatta magának
    "Hogy eltöltsem e csevegő időt, úgy döntöttem, hogy gazember leszek "
  6. 3 zakor
    zakor
    2013. október 28., hétfő 20:29
    Az írás sajnos se nem kiváló, se nem alapos. Tele van apróbb-nagyobb tárgyi tévedésekkel. Mielőtt valamilyen ideológiai ellen-elkötelezettséggel vádolnának: tisztelem Ara-Kovács Attilát, a „liberális” vagy „baloldali” egyáltalán nem szitokszó számomra.
    No, akkor hadd magyarázzam el, mi bajom a cikkel...
    Kezdjük egy talán lényegtelen, de a helyismeret szempontjából rosszat sejtető tévedéssel (amit egyébként azért sem értek, mert Ara-Kovács erdélyi): Háromszék nem a jelenlegi három székely megye (Maros, Hargita és Kovászna) megfelelője volt, hanem nagyjából Kovásznáé.
    A „három” ugyanis Kézdiszék, Sepsiszék és Orbaiszék volt.
    A mondanivaló szempontjából csaknem mindegy, de akkor is rosszul fest.
    Térjünk tehát a lényegesebb bibikre:
    Miért lenne rossz a fejletlen székely megyéknek a fejlett Brassóval? Ugyanazért, amiért a megyénként is román többségű Észak-nyugati Fejlesztési Régióban Szilágynak rossz Kolozzsal, de még Bihar sem lelkesedik. Az uniós projektek terén a tehetős megye mindent visz a szegény elől. Egyszerűen azért, mert sokkal több tervre képes letenni az önrészt. Nyugodtan utána lehet nézni, statisztikák és ezekből készült tanulmányok mutatják, hogy a nem homogén társítások nem felzárkózást, hanem még hangsúlyosabb leszakadást okoznak.
    Különben a Hargita-Kovászna-Maros-Brassó változat nem az éppen „érvényes” változat, hanem egy a sok közül.
    Gazdaságilag életképes lenne-e az autonóm Székelyföld?
    Van, aki azt mondja, hogy nem. Más, hasonló helyzetből indult régiók pályája azt mutatja, hogy óriási fejlődést hozhat az önrendelkezés (lásd még az állami és a magánvállalatok esetét egymással és a nyereségességgel).
    A Székely Nemzeti Tanács autonómiaelképzeléseiről itt lehet tájékozódni:
    http://www.sznt.ro/fr/index.php?option=com_content&view=article&id=15%3Aszekelyfoeld-autonomia-statutuma&catid=10%3Astatutum&Itemid=14&lang=fr
    Nem megyek részletekbe, a szövegből kiderül, hogy nincs szó az élet románok nélküli leéléséről.
    A hétvégi tüntetésről (sajtós lévén, magam is ott voltam egy helyszínen, fényképeket is készítettem, ezekkel dokumentálni tudom állításaimat):
    Nem tudom, hogy zajlottak a dolgok Budapesten, csak arról beszélek és beszélhetek, amit magam láttam. A székelyföldi tüntetésen szó nem volt „Székelyföld nem tartozik Romániához” jellegű szlogenekről. Ellenkezőleg, számos román nyelvű táblát hoztak a felvonulók, ilyesmikkel: „Autonómiát kérünk, nem függetlenséget”, „A székelyek is román állampolgárok”, „Székelyföld létezik és Romániában van”, stb. A Jobbiknak nem sok nyomát láttam az erdélyi tüntetésen, zászló is jobbára csak székely kék-arany és magyar trikolór volt. Hogy elvétve akadt néhány árpádsávos, az is igaz, de az „elvétve”-t szó szerint kell itt érteni és főleg jobbikos hangjelenségek nélkül…
    Az RMDSZ alkalmasint azért csatlakozott a tüntetéshez, mert az a helyi többségi akaratot fejezte ki. Nem hiszem, hogy ez szánalmasnak minősülne. Elvégre érdekképviseletként defineálja magát.
  7. 2 Alkibiades
    Alkibiades
    2013. október 28., hétfő 13:35
    Az Együtt-Pm, az Mszp és az LMP tegnap megmutatta, hogy Orbán 23-ai beszédének nemzetképe hamis! Ez jelentős fegyvertény, és ezt nem veszik tudomásúl azok, akik a kritizálják az autonómiatüntetés támogatóit. Úgy tűnik tehát, hogy a tüntetés ellenzői abban a pozícióban érzik magukat otthon, amit Orbán jelölt ki számukra.
  8. 1 Lorem
    Lorem
    2013. október 28., hétfő 12:27
    Kiváló, alapos elemzés. Köszönöm.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Ara-Kovács Attila

„A gonosz győzelmének záloga, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.” – E. Burke

Ara-Kovács Attila
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk