Október 28-án a Haza és Haladás honlapján a Nagy Székely Menetelésről címmel megjelent egy írás, amely védeni, illetve magyarázni kívánta az Együtt–PM szövetség azon – nagyon sokak által bírált – döntését, hogy a CÖF, a Jobbik, Bayer és a gój motorosok oldalán maga is részt vesz a budapesti román nagykövetség elé szervezett demonstráción. Minthogy az írás számos megállapítása komoly kétséget ébreszt a szerzők tárgyismerete, illetve a sugallni kívánt politikai célok korrektsége vonatkozásában, az alábbiakban megpróbálom érveiket szembesíteni az általam ismert valósággal.
1. Nem teremtett semmiféle egységet a tüntetés, ha a szöveg írója nem a magyar szélsőjobboldal és az Együtt–PM szövetség egységfrontját érti ezen. A Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett tüntetéshez az RMDSZ csak azért csatlakozott – kényszerből –, mert nem akarta maga ellen hangolni a radikalizált székelyföldi lakosságot, s ezzel kockáztatni azt, hogy elveszíti a szavazataikat. Számos nem székelyföldi RMDSZ-szervezet kifejezetten elutasította a részvételt, az értelmiség java része is szembefordult vele.
2. A jelenlegi fejlesztési régiórendszer sokkal, de sokkal rosszabb, mint az, amit a román kormány be szeretne vezetni. Most hat, erdélyi centrális megye tartozik abba a régióba, amelybe a székelyföldi megyék is (magyar vagy részben magyar megyék: Maros, Hargita, Kovászna; nagy román túlsúllyal rendelkező megyék: Fehér, Szeben és Brassó). A jelenlegi Közép-erdélyi Régióban a magyarság arányszáma alatta van a 20 százaléknak, abban a régióban, amelyet a román kormány tervez felállítani (a három magyar megye és Brassó) a magyarok arányszáma 43,85 százalék. Nem jogok csökkentéséről, hanem éppenséggel az autonóm biztonság növeléséről van szó. Növekszik a magyarság aránya az új konstrukcióban, mely ugyanakkor Brassó, az ország egyik legfejlettebb és iparosodottabb régiója révén olyan forrásokhoz jut, amelyeket csak magyarként nélkülözni lenne kénytelen. Mellesleg a jelenlegi régiófelosztásban is a magyar megyék többet kapnak vissza, mint amennyit kötelesek a központi büdzsébe befizetni.
3. Erős és jól működő régió esetén az autonómiakövetelés kiürül, az európai régió kulturális és oktatási autonómiával jár együtt, ami fontos, de nem teljes egy etnikai közösség számára. Ha Brassó megyét is a régió részévé teszik, akkor a gazdasági önrendelkezésnek nyitnak távlatokat. Furcsa, hogy az RMDSZ ezzel nem hozakodott elő, de jellemző. Miként az is, hogy az Együtt–PM valószínűleg még csak nem is érti ennek a lényegét.
4. A tüntetést egy olyan erdélyi szervezet hirdette meg, melynek magyarországi kötődései és RMDSZ-ellenessége jól ismert. Ideológiájában egyszerre van jelen a Fidesz nacionalizmusa és a Jobbik rasszizmusa – elég ehhez megnézni a honlapjukat. E kapcsolat magyarázatot ad arra, miért is épp most kellett a tüntetést megszervezni, minthogy egyébként a régiófelosztás azt nem indokolja; leghamarabb jövő év végén lesz döntés e kérdésben, de az is lehet, hogy később. Ráadásul az RMDSZ bejelentette, hogy helyi népszavazások is változtathatnak a régiófelosztások végső formáján. Az időzítést nem az erdélyi politikai helyzet, hanem a közelgő magyarországi választások indokolják. Szükség van a mozgósításra, minden emberre. Az Együtt–PM nem az erdélyi jogvédelemben, hanem ebben vállalt aktív szerepet a Fidesz és a Jobbik oldalán.
5. A félelem, felháborodás jogosságát vitatni azon az alapon, hogy a CÖF–Jobbik, Bayer és a gój motorosok által is szervezett tüntetésen az Együtt–PM szövetség megjelent, s ezzel mintegy hangot adott a kérdésben oly kívánatos nemzeti egységnek, álszent. Azt kívánja elhitetni, hogy az említett radikális, kormányhoz közel álló szervezeteket valóban a székelyföldi magyarság sorsa inspirálta a tettre, és jelenlétükkel az autonómiának kívántak nagyobb esélyt adni. Nos, ezt egy olyan tüntetés után nehéz elhinni, amin nem jogos kritikák fogalmazódtak meg, hanem manipulált hírekre adott nacionalista, sőt sokszor soviniszta válaszok. Elég megnézni a Magyar Nemzet és némely erdélyi magyar orgánum tudósításait az eseményekről. Márpedig semmi sem árt többet a székelyföldi autonómiának, mint a románok sértegetése, illetve a magyar nemzeti célok kompromittálása marginálisnak aligha nevezhető szélsőjobboldali szervezetek oldalán.
