Sir Roger Casement (1864-1916) élete és halála tárgyában kapirgáltunk legutóbb. Alkalommal erre a 2010-es irodalmi Nobel-díjasnak, Mario Vargas Llosának az új regénye szolgált: az 1911-ben a brit birodalomnak tett szolgálataiért lovaggá ütött, majd 1916-ban hazaárulóként halálra ítélt és kivégzett brit diplomata a perui szerző El sue–o del celta (A kelta álma, 2010) című regényében támadt új életre, gyarmatok és nemzetek, lojalitások és pálfordulások máig fel- és megoldatlan paradoxonjaival kísértve meg posztkoloniális és identitásválságos jelenünket.
Casementet ugyanis - mire 1904-ben befejezte brit konzulként hivatalos minőségben írott jelentését a II. Lipót belga király magáncégeként üzemelő Kongó Szabad Államban tapasztalt embertelenségekről - már egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy a brit birodalom közszolgájaként ő a haladás, a civilizáció terjesztése és az elmaradottság felszámolása nagy és dicső projektjének a részese. Későbbi tapasztalatai, az 1909-10 táján Amazóniában, a Putumayo-körzetben folyó kaucsukkitermelés borzalmai is megerősítették benne a felismerést, hogy ő többé már nem ugyanaz az ember, aki volt. "Ezt a tragédiát - írta le később - egy másik emberfajta szemével néztem, azoknak a szemével, akikre egykor ugyanígy vadásztak, akiket ugyanígy irtottak, mint az ittenieket."
Konverziós élménynek nevezik, ami vele történt: Casement "megtért", az angol és skót felmenőktől származó, anglikán vallású brit felfedezte magában az ír identitást, tapasztalatai hatására szülőhazája gyarmati sorban tartott nemzetével immár mint az ő nemzetével azonosult. Megtérésének levonta gyakorlati következményeit is: 1905 táján kapcsolatba lépett a Gaelic Leage-gel, az ír kulturális újjászületés ügyében buzgólkodó Kelta Ligával és Arthur Griffith újságíró Sinn Fein-jével, az angol-ír közjogi egyenlőséget az Osztrák-Magyar Monarchia mintájára megvalósítani próbáló alkotmányos politikai mozgalommal. Néhány évvel később pedig szorosra fűzte viszonyát a radikális függetlenségpárti republikánusok katonai szárnyával, a fegyveres felkelésre készülő Irish Volunteers (Ír Önkéntesek) 1913-ban megalakult szervezetével. Még ugyanebben az évben kilépett a brit külügyi szolgálatból.
1914 őszén, a háború kitörése után Casement Németországba utazott, hogy a brit hadifoglyok közül ír önkénteseket toborozzon az ősellenség, Nagy-Britannia elleni harcra. A toborzás sikertelen volt, de a német vezérkartól kapott némi segítséget: 1916. április 21-én egy német tengeralattjáró Írországban partra tette Casementet. (Egy évvel később újra megpróbálkoztak evvel a manőverrel a németek: 1917 tavaszán Zürichből titokban Pétervárra szállították V. I. Lenint.)
Casementet még aznap letartóztatták, a német fegyverrakományt szállító kísérőhajót másnap elfogták az angolok.
Három nappal később, április 24-én - szakrális időzítéssel: húsvéthétfő napján - Dublinban fegyveres felkelők kikiáltották az Ír Köztársaságot. A nagypénteken őrizetbe vett Casement ekkor már Londonban volt, a felségárulók börtönébe, a Towerba zárták. A húsvéti felkelés néhány napos fegyveres harc után elbukott, vezetőit hadbíróság elé állították, közülük tizenötöt gyorsított eljárással halálra ítéltek és kivégeztek.
Casement pere 1916 nyarán zajlott le. Sokan kiálltak mellette, nagy nevek is: W. B. Yeats, G. B. Shaw és Arthur Conan Doyle, de kompromittáló tartalmú naplójának, a Black Diary-nak - titkolt homoszexuális életvitele krónikájának - a dehonesztáló célú megszellőztetése sokat rontott esélyein. Kötél általi halálra ítélték, a kegyelmi kérvényt elutasították, és 1916. augusztus 3-án felakasztották. Némi késéssel, s az ír történeti tudat számára máig felemás és feltételes módon - lehet-e a nemzet szent ügyének vértanúja homoszexuális? - belépett az ír feltámadás mártírjainak a sorába, a Tizenhat halott - W. B. Yeats verscíme - közé a tizenhatodikként.
S belépett a szépirodalmi hősök sorába is. Diadalmas világhódító angol és gyarmati iga alatt senyvedő ír, a törvényt-rendet szolgáló állami tisztviselő és az államhatalom ellen fegyvert fogó terrorista, feddhetetlen úriember, tisztes férfiú és "elfajzott" homoszexuális bűnöző (az ilyesmit akkor még szigorúan büntették, ld. Casement honfitársának, Oscar Wilde-nak a sorsát) - a nemzeti, szociális és szexuális identitás ambivalenciáira, az Én paradox szerepsokszorozódásaira (hogy szakszerűen fogalmazzunk) érzékeny modern irodalom nem véletlenül fordul Casement életéhez és halálához. Yeats több verset írt róla, enigmatikus alakját drámák, tévéjátékok értelmezték. Egy kiváló BBC-hangjáték, David Rudkin 1973-as munkája a Magyar Rádióban is elhangzott 1983-ban, Casement passiója címmel (rögzítsük: Göncz Árpád fordításában, Balkay Géza főszereplésével, Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében). Kiváltképp az önérzékelés és önmeghatározás alkotáslélektanilag termékeny zavaraival áldott-vert szerzők vonzódnak hozzá. A kortárs német irodalom Angliában élt kiválósága, W. G. Sebald (1944- 2001) - magyarul is megjelent néhány regénye, az Austerlitz, a Szédület, érzés és az identitásproblematika szempontjából már címével is sokat mondó Kivándoroltak - a Die Ringe des Saturn. Eine englische Wallfahrt (A Szaturnusz gyűrűi. Angliai zarándoklat, 1995) című regénye ötödik fejezetében Roger Casement alakja az elbeszélő identitáspszichológiai elmélkedéseinek alkalma és tárgya. Ezt a szépirodalmi sort zárja most (minden bizonnyal csupán egyelőre) Mario Vargas Llosa tavalyi regénye, az El sue–o del celta: Casementről szól, s Casement kapcsán politikáról és szexualitásról, gyarmatokról és nemzetekről, s az árulásról, amely valójában az igazi hűség, s a hűségről, amely bizony árulás.
De hát mi közünk van nekünk, a dolog - mint minden dolog - általános érdekességén túlmenőleg, mindehhez? Nos, van némi közünk - s innentől fogva már hazabeszélek. Ha másért nem, már csupán azért is, mert az imént említett szépirodalmi sort történetesen magyar szerző nyitotta meg. Kiss József (1843-921), A Hét szerkesztője W. B. Yeatsszel egy időben (ha nem korábban) ír - Casement címmel - verset a felakasztott szabadságharcosról (majd 1918-as Avar című kötetébe is felveszi):
Kis keskeny kék csik a nyakán,
Ugy szalad végig az éjszakán,
Éjbe, setétbe - kisértet talán.
.........
Szalad az éjbe csikkal a nyakán,
Ugy törtet végig minden histórián.
Szabadság, bitó, hurok egy talán.
Zöld Erin! hő áram-mosta táj,
Lánczaid csörgése idáig fáj,
S egy régi emléket mélyebbre váj.
Hogy mi volt ez a régi és fájdalmas emlék, voltaképpen sejthető: az ír szabadság felakasztott mártírjáról alighanem a magyar szabadság elbukása és a tizenhárom aradi halott - és nyakukon a kötél - jutott eszébe a lelkes magyar-zsidó költőnek.
Arról persze nemigen tudhatott, hogy Casementnek ehhez a másik ügyhöz - Kiss József nyilván úgy fogalmazott volna, hogy a mi ügyünkhöz - is köze van, s nem is akármilyen köze.
A világosi fegyverletétel után Kossuth és bajtársai Orsovánál átkelnek a Dunán, és az Ottomán Birodalomban, Viddin városában (ma Vidin, Bulgária) találnak menedékre. Ám az osztrák és orosz kormány kiadatásukat szorgalmazza, követeik a török portát hadüzenettel fenyegetik, ha nem tesz eleget a követelésüknek. Kossuth az angolokba veti reményét: levelet fogalmaz, melyben Palmerstontól, a brit külügyminisztertől kéri, hogy gyakoroljon nyomást a magyar szabadságharcot vérbe fojtó hatalmakra. A kérdés csupán az, miként juttassák el a segélykérő felhívást Viddinből a Downing Streetre: az Ausztriát érintő postára nem bízhatják, a belgrádi brit konzul is messze van a Duna-menti kisvárostól.
Miközben ezt latolgatják, beesik az ajtón egy - Kossuth Irataim az emigráczióban-jának a III. kötetéből idézem - typikus angol alak, hátracsapott kürtő-kalappal, rengeteg esernyővel hóna alatt, poros-fáradtan, s közli a kormányzóval, hogy mi járatban van: Indiából jövök, oly célból, hogy harczoljak a magyar szabadságért. Felvilágosítják, hogy sajnos, erről már lekésett, majd hirtelen ötlettől vezéreltetve megkérdezik tőle, hogy elvinné-e a levelet Palmerstonnak. Az idegen felugrott a székről, Where is the letter? (Hol az a levél?) kérdezte, majd miután megkapta, válltáskájába csúsztatta, és elrohant. Még csak a nevét sem mondta meg, nehogy tudjuk, kinek tartozunk köszönettel.
Az idegen - mint később kiderült - lóhalálában vágtatott át Erdélyen, osztrák zsandárokat kerülgetve, kozák őrjáratokkal versenyt lovagolva, s tíz nap alatt kézbesítette a csizmaszárába rejtett levelet. Palmerston utasította a brit flottát, hogy induljon el a Dardanellák felé, ami az osztrákokat és az oroszokat jobb belátásra késztette, elálltak a kiadatási követeléstől.
Kossuth csupán évekkel később tudta meg, ki volt a postása, akkor is bizarr körülmények között:
Amerikában létem alatt a Niagarához utazva, vonatunk egyik állomáson megállapodott, míg a szemközt jövő vonat mellettünk elvonul. Az összesereglett nép kivánságára a vaggon ablakához álltam. A mellettünk elvonuló vonat egyik ablakából egy férfikar nyul ki és egy látogatójegyet nyujt felém. Átvettem. "Mr. Roger Casement" név volt rajta s alatta rajzónnal im e szavak. "Átadtam a viddini levelet Palmerstonnak."
Igy tudtam meg a derék ember nevét. ... Isten legjobb áldása legyen utain, ha még él; porain, emlékén, ha már meghalt.
Önkéntes futárát látván a meghatódott és hálás Kossuth egyébként az angol nemzeti karakter példaértékű magasabbrendűségére vonatkozó sztereotip vélekedésében vélte megerősítve magát. Ilyen az angol jellem. Fővonását bámulatos egyéni erély s törhetetlen kitartás képezi. A ki Anglia csodás emelkedésének menetét itészi szemmel vizsgálja, ebben fogja a kutfőt feltalálni.
Nem tudhatta, hogy voltaképpen egy alacsonyabb rendű faj képviselőjével, ír árulóval van dolga: ez a Roger Casement - Sir Roger Casement édesapja - brit katonatiszt volt, az indiai hadseregben kapitányi rangig vitte, Indiában tartotta fenn kellő szigorral a rendet, keményen harcolt az 1842-es afgán háborúban az idegen uralmat nehezen szenvedhető bennszülöttek ellen. De egy szép napon a helyőrségi tiszti klubban a The Times-ot kinyitva a magyarországi forradalomról és Kossuth Lajosról szóló tudósításon akadt meg a szeme. A hír olvastán egy csapásra megvilágosodott előtte, hogy ő bizony az elnyomott ír nemzet sarja, akinek a nemzeti szabadság, adott esetben a magyar szabadság a dolga, s nem a brit birodalom. Lemondott tiszti rangjáról, Londonba utazott, ahol tevékenyen bekapcsolódott a magyar ügyet támogató egyesület munkájába, s vállalta, hogy eljuttatja az egyesület tisztelgő levét Kossuthhoz. Mint láttuk, késve érkezett - de talán mégis tehetett egy keveset Kossuthért és Magyarországért.
Történetét, az India-London-Viddin-London kalandot fia, a későbbi Sir Roger Casement írta meg Arthur Griffith lapjának, a United Irishmennek (Egyesült Írek) 1905. február 25-i számában - Kossuth Lajos Irataim az emigráczióban-jának német nyelvű kiadását gondosan kijegyzetelve. Majd elindult az akasztófa felé.
Közhelyes tanulságokban az igazság.
Családi örökség.
Az alma nem esik messze a fájától.
