Mélyi József: Pálya a magasban

Macskasiklás

Egotrip

Valaki alkot egy szót, használni kezdi. Azután másvalakik magyarázzák, kiforgatják, beforgatják, kiürítik, újratöltik. Remek példa erre a magyarságteljesítmény.

A szó valahol Csurka István agya környékén keletkezett, ő is használta talán a legtöbbször; nagyjából húsz éve itt kering körülöttünk, hol ironikusan, hol mélymagyar értelemben. Most eszembe jutott, mert azon töprengtem, hogy miért keresem a magyar sportolók nevét a világranglistákon, az összesítésekben, a gólpasszt adók és büntetést kapók, a legtöbbször becsúszók és legkevesebbszer kicsúszók nemzetközi statisztikáiban. Az egyik magyarázat, hogy bolond vagyok, illetve a korszellemhez igazodva: listamániás. A másik magyarázat már bonyolultabb, és azzal is összefügg, hogy a listákat nemcsak nézegetem, de egy-egy helyezés láttán öröm vagy szomorúság tölt el, sőt esetenként elérzékenyülök. A belga másodosztályban a mi fiunk lőtt legtöbbször kapura - a hír olvastán már érzem is, hogy egy picit dagad a keblem. Szóval a másik magyarázat szerint valahol mélyen én is vágyom valamiféle magyarságteljesítményre. A jelenséggel kapcsolatban mentális problémáimon túl más kérdések is felmerülnek: például hogy hol a határ? Meddig magyar a spanyol átlövő, megkönnyezem-e a lőlapját vagy elsírom magam, ha rágondolok? Ugyanúgy dobban-e a szívem, ha a szlovák nevű magyar helyett a magyar nevű szlovák jégkorongozót látom az egyik vagy másik kanadai táblázat élmezőnyében? Mi a magyarság, mi az egyik és mi a másik, és persze mi a teljesítmény?

A kérdést talán akkor lehet a legjobban megvilágítani, ha térben és időben eltávolodunk magunktól, így szűrhető ki az aktuálpolitikai torzítás. Vegyük például az Amerikai Egyesült Államokat. A magyar származású amerikai sportolókról persze van lista, ott szerepelnek rajta a legsikeresebbek, akik még Magyarországon születtek: az amerikai futball rúgótechnikáját forradalmasító Pete (és Charlie) Gogolak vagy minden idők leglátványosabban házasodott testépítője, Mickey Hargitay. Teljesítményük és magyar kötődésük annyira vitathatatlan, hogy színes történeteik a hazai listákon és bulvárfelületeken is megjelennek: hogyan focizott együtt a kis Gogolák Peti a kis Albert Flóriánnal, illetve Pestre látogatva 1961-ben hogyan ült be a belügyminiszteri Volgába Mr. Universe és Jayne Mansfield. (A világhírű igehirdető, Billy Graham egykor azt mondta: "Amerika többet tud Jayne Mansfield adatairól, mint a második parancsolatról".) Ha azonban a statisztikák mélyére ásunk, számos határesetre bukkanunk. Például itt van rögtön a hetvenes évek egyik legkarakteresebb baseballsztárja, a kimondhatatlan neve és furcsa manírjai miatt Őrült Magyarnak (The Mad Hungarian) becézett Al Hrabosky, aki valószínűleg egyáltalán nem volt magyar; jellemző, hogy Burt Reynolds - talán bajuszirigységből - annak idején az Őrült Orosz nevet ragasztotta rá.

A múlt század közepének egyik legismertebb amerikai pankrátora, Sandor Szabo magyarságát senki sem vitatja, teljesítményét azonban inkább a szórakoztatás, semmint a sport területéhez sorolhatjuk. Mindenesetre ringbe szállt többek között Jim Londos ellen, és Primo Carnera oldalán háromszor nyert "világbajnokságot", de megküzdött a szintén magyar származású "Billy Varga gróffal" (Count Varga) is. A pankrációt már akkoriban is a hatalmas és érdekes egyéniségek uralták, sokan közülük szerencsét próbáltak a filmiparban, visszavonulása után Billy Varga például feltűnt a Dühöngő bikában. A fenti példák már mutatják, hogy amerikai szemszögből a magyarságteljesítmény - legalábbis részben - kelet-európai charme-ot, egzotikumot, színességet jelentett.

Minden idők egyik legszínesebb teniszezője is magyar volt, "a tenisz bohóchercegének" nevezett Frank Kovacs. A negyvenes évek közepén szinte mindenkit legyőzött, de képes volt bárki ellen bármikor elszórakozni a meccset. Teljesítménye emlékét legendák övezik: ha nagyon tetszett neki az ellenfél valamelyik megmozdulása, kiugrott a nézőtérre, és onnét tapsolta meg. Egyszer pedig a meccsért szerválva három labdát dobott fel egymás után a levegőbe, közülük a középsőt ütötte meg, állítólag ász lett belőle. Bár a profik között egy évtizeden át a legjobbak közé tartozott, pályafutása során mégis csupán néhány nagyobb tornát nyert, a mai, mindent összesítő eredménylistákról így általában hiányzik a neve. Kovacs ellenfelei közé tartozott viszont a harmincas évek egyik legeredményesebb párosjátékosa, az 1916-ban Budapesten született Gene Mako, aki 1936 és 1938 között a felülmúlhatatlan Don Budge oldalán négy Grand Slam-tornát nyert, 1938-ban pedig az Egyesült Államok bajnokságán épp párostársa ellen vesztette el egyetlen nagy egyéni döntőjét (a harmadik körben Kovacsot győzte le). Mako apja sem volt akárki: Makó Bertalan 1913-ban végzett a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, végigharcolta a világháborút, majd családjával Argentínába, onnét pedig Los Angelesbe költözött. A nyugati part több városában ma is számos alkotása látható; Bartholomew Mako néven festményeket, domborműveket alkotott, többek között elkészítette a híres magyar hegedűművész, Duci de Kerekjarto portréját vagy a burbanki városháza szobordíszét. Fia, miután lezárta igencsak sikeres teniszkarrierjét, galériát alapított; a Los Angeles-i Gene Mako Galleries ma is prosperál.

Mako, Kovacs, Varga vagy Szabo teljesítményének és magyarságának mai visszhangja azonban eltörpül a nyugati part legnagyobb szörflegendája, Miki Dora hírneve mögött. Dóra Miklós 1934-ben született Budapesten, gyermekkorában került az Egyesült Államokba, ahol mostohaapja tanította meg szörfözni. Az ötvenes években a szörf Fekete Lovagja s így Malibu királya lett, kiismerhetetlen és egyéni stílusa nyomán kapta a "Da Cat" (szabadon: az macska) becenevet. Jóképű volt és szerette az életet, a Los Angeles-i high society pedig imádta őt. A hatvanas években, amikor mindenki a partra tört, hogy épp egy szörfdeszkányi részt hasítson ki a popkultúrából, ő már a régi szép időket sírta vissza. Nem tetszett neki a tömeg és a "fasiszta" versenybíráskodás; utolsó malibui versenyén, miközben gyönyörűen siklott a hullámok hátán, a bírók és a közönség elé érve letolta nadrágját, és csupasz seggére mutatott. Később aztán elhagyta az elveszett paradicsomot, tulajdonképpen menekült, mert hitelkártyacsalást követett el, többnyire Franciaországban bemutatózott, majd visszatért, és leülte büntetését. A legenda- és antihős éppen tíz évvel ezelőtt halt meg Kaliforniában. A listákból mindig is kilógott, magyarságteljesítménye azonban így is lágyan siklik tova az idő hullámain.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.