Mélyi József: Pálya a magasban

Macskasiklás

Egotrip

Valaki alkot egy szót, használni kezdi. Azután másvalakik magyarázzák, kiforgatják, beforgatják, kiürítik, újratöltik. Remek példa erre a magyarságteljesítmény.

A szó valahol Csurka István agya környékén keletkezett, ő is használta talán a legtöbbször; nagyjából húsz éve itt kering körülöttünk, hol ironikusan, hol mélymagyar értelemben. Most eszembe jutott, mert azon töprengtem, hogy miért keresem a magyar sportolók nevét a világranglistákon, az összesítésekben, a gólpasszt adók és büntetést kapók, a legtöbbször becsúszók és legkevesebbszer kicsúszók nemzetközi statisztikáiban. Az egyik magyarázat, hogy bolond vagyok, illetve a korszellemhez igazodva: listamániás. A másik magyarázat már bonyolultabb, és azzal is összefügg, hogy a listákat nemcsak nézegetem, de egy-egy helyezés láttán öröm vagy szomorúság tölt el, sőt esetenként elérzékenyülök. A belga másodosztályban a mi fiunk lőtt legtöbbször kapura - a hír olvastán már érzem is, hogy egy picit dagad a keblem. Szóval a másik magyarázat szerint valahol mélyen én is vágyom valamiféle magyarságteljesítményre. A jelenséggel kapcsolatban mentális problémáimon túl más kérdések is felmerülnek: például hogy hol a határ? Meddig magyar a spanyol átlövő, megkönnyezem-e a lőlapját vagy elsírom magam, ha rágondolok? Ugyanúgy dobban-e a szívem, ha a szlovák nevű magyar helyett a magyar nevű szlovák jégkorongozót látom az egyik vagy másik kanadai táblázat élmezőnyében? Mi a magyarság, mi az egyik és mi a másik, és persze mi a teljesítmény?

A kérdést talán akkor lehet a legjobban megvilágítani, ha térben és időben eltávolodunk magunktól, így szűrhető ki az aktuálpolitikai torzítás. Vegyük például az Amerikai Egyesült Államokat. A magyar származású amerikai sportolókról persze van lista, ott szerepelnek rajta a legsikeresebbek, akik még Magyarországon születtek: az amerikai futball rúgótechnikáját forradalmasító Pete (és Charlie) Gogolak vagy minden idők leglátványosabban házasodott testépítője, Mickey Hargitay. Teljesítményük és magyar kötődésük annyira vitathatatlan, hogy színes történeteik a hazai listákon és bulvárfelületeken is megjelennek: hogyan focizott együtt a kis Gogolák Peti a kis Albert Flóriánnal, illetve Pestre látogatva 1961-ben hogyan ült be a belügyminiszteri Volgába Mr. Universe és Jayne Mansfield. (A világhírű igehirdető, Billy Graham egykor azt mondta: "Amerika többet tud Jayne Mansfield adatairól, mint a második parancsolatról".) Ha azonban a statisztikák mélyére ásunk, számos határesetre bukkanunk. Például itt van rögtön a hetvenes évek egyik legkarakteresebb baseballsztárja, a kimondhatatlan neve és furcsa manírjai miatt Őrült Magyarnak (The Mad Hungarian) becézett Al Hrabosky, aki valószínűleg egyáltalán nem volt magyar; jellemző, hogy Burt Reynolds - talán bajuszirigységből - annak idején az Őrült Orosz nevet ragasztotta rá.

A múlt század közepének egyik legismertebb amerikai pankrátora, Sandor Szabo magyarságát senki sem vitatja, teljesítményét azonban inkább a szórakoztatás, semmint a sport területéhez sorolhatjuk. Mindenesetre ringbe szállt többek között Jim Londos ellen, és Primo Carnera oldalán háromszor nyert "világbajnokságot", de megküzdött a szintén magyar származású "Billy Varga gróffal" (Count Varga) is. A pankrációt már akkoriban is a hatalmas és érdekes egyéniségek uralták, sokan közülük szerencsét próbáltak a filmiparban, visszavonulása után Billy Varga például feltűnt a Dühöngő bikában. A fenti példák már mutatják, hogy amerikai szemszögből a magyarságteljesítmény - legalábbis részben - kelet-európai charme-ot, egzotikumot, színességet jelentett.

Minden idők egyik legszínesebb teniszezője is magyar volt, "a tenisz bohóchercegének" nevezett Frank Kovacs. A negyvenes évek közepén szinte mindenkit legyőzött, de képes volt bárki ellen bármikor elszórakozni a meccset. Teljesítménye emlékét legendák övezik: ha nagyon tetszett neki az ellenfél valamelyik megmozdulása, kiugrott a nézőtérre, és onnét tapsolta meg. Egyszer pedig a meccsért szerválva három labdát dobott fel egymás után a levegőbe, közülük a középsőt ütötte meg, állítólag ász lett belőle. Bár a profik között egy évtizeden át a legjobbak közé tartozott, pályafutása során mégis csupán néhány nagyobb tornát nyert, a mai, mindent összesítő eredménylistákról így általában hiányzik a neve. Kovacs ellenfelei közé tartozott viszont a harmincas évek egyik legeredményesebb párosjátékosa, az 1916-ban Budapesten született Gene Mako, aki 1936 és 1938 között a felülmúlhatatlan Don Budge oldalán négy Grand Slam-tornát nyert, 1938-ban pedig az Egyesült Államok bajnokságán épp párostársa ellen vesztette el egyetlen nagy egyéni döntőjét (a harmadik körben Kovacsot győzte le). Mako apja sem volt akárki: Makó Bertalan 1913-ban végzett a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, végigharcolta a világháborút, majd családjával Argentínába, onnét pedig Los Angelesbe költözött. A nyugati part több városában ma is számos alkotása látható; Bartholomew Mako néven festményeket, domborműveket alkotott, többek között elkészítette a híres magyar hegedűművész, Duci de Kerekjarto portréját vagy a burbanki városháza szobordíszét. Fia, miután lezárta igencsak sikeres teniszkarrierjét, galériát alapított; a Los Angeles-i Gene Mako Galleries ma is prosperál.

Mako, Kovacs, Varga vagy Szabo teljesítményének és magyarságának mai visszhangja azonban eltörpül a nyugati part legnagyobb szörflegendája, Miki Dora hírneve mögött. Dóra Miklós 1934-ben született Budapesten, gyermekkorában került az Egyesült Államokba, ahol mostohaapja tanította meg szörfözni. Az ötvenes években a szörf Fekete Lovagja s így Malibu királya lett, kiismerhetetlen és egyéni stílusa nyomán kapta a "Da Cat" (szabadon: az macska) becenevet. Jóképű volt és szerette az életet, a Los Angeles-i high society pedig imádta őt. A hatvanas években, amikor mindenki a partra tört, hogy épp egy szörfdeszkányi részt hasítson ki a popkultúrából, ő már a régi szép időket sírta vissza. Nem tetszett neki a tömeg és a "fasiszta" versenybíráskodás; utolsó malibui versenyén, miközben gyönyörűen siklott a hullámok hátán, a bírók és a közönség elé érve letolta nadrágját, és csupasz seggére mutatott. Később aztán elhagyta az elveszett paradicsomot, tulajdonképpen menekült, mert hitelkártyacsalást követett el, többnyire Franciaországban bemutatózott, majd visszatért, és leülte büntetését. A legenda- és antihős éppen tíz évvel ezelőtt halt meg Kaliforniában. A listákból mindig is kilógott, magyarságteljesítménye azonban így is lágyan siklik tova az idő hullámain.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.