Seres László: Dekóder

  • 1999. február 18.

Egotrip

Eljött az életmód ideje. Szaporodnak a férfiaknak szánt színes, fényezett macho lifestyle magazinok - bár ezekben legalább néha megcsendül valami értelem, a nõknek szánt szánalmas heti- és havilapok IQ-szintje továbbra sem haladja meg az azokból profitáló férfiak farokhosszát. Hogy azonban nemre, korra és médiaetikára való tekintet nélkül kollektíve mindenkit hülyének lehet nézni, arra vegyünk csupán egyetlen példát a széles lapkínálatból, egy "utazási és életmód magazint", azt is csak azért, mert jelentõs újságíró díszeleg a címlapján, és mert az újságírószakma egyéb neves tényezõi adják a nevüket hozzá.

Seres László

Dekóder

A fényes, elsõ osztályú magazin (mottó: "Könnyebb tojásrántottából tojást csinálni, mint egy helyben utazni"; igen szellemes) címlapjáról Frei Tamás tekint reánk, ami konkrétan nem kevesebbet jelent, mint hogy a magazinban A Dosszié, és aki mögötte van cím alatt kilencoldalas képes riportot olvashatunk a jelentõs médiaszemélyiségrõl, amint Isztambulban jár, kel és betekintést enged török éttermi szokásokba, szakmai mûhelytitkokba, a kalandos újságírói múlt lényegesebb állomásaiba, így abba, milyen is volt az, amikor Pakisztánban CNN-riporternek álcázva meg akart látogatni egy heroincsempészésért bebörtönzött magyar lányt.

"Tíz nap küzdelem után, mialatt lehazudtam a csillagokat az égrõl, odaléptem hozzá: kezét csókolom, a Magyar Televíziótól jöttem, magát akarom meginterjúvolni. (...) >>Engem? Engem nem lehet meginterjúvolni. Akkor meg kellett volna mosnom a hajam.A Dosszié, és aki mögötte van: az ember azt hinné, lehetetlen alulmúlni a pár hete leadott, exkluzív Császár Elõd-interjúnak álcázott kritikátlan apológiát, vagy mint legutóbb, hogy a prominenciát fenyegetõ belga tortadobálókról szóló videót a Frei-stáb önként, állampolgárilag mintegy, felajánlotta a magyar Köztársasági Õrezrednek, tanulmányozásra. Nem, mindig van olyan, hogy még mélyebb. Ha én, a sztárriporter tíz napot izmozok egy interjún, akkor nehogy má´ egy hisztis picsa miatt ne jöjjön össze az interjú, pláne ha történetesen õ az interjúalany, de ha tovább idegesít, még falra kenõdött tárgy is lehet belõle. Média szakosok, figyelem! A potenciális interjúalanynak való bemosás, a falra kenés kilátásba helyezése itt a tényfeltáró újságíró-riporter eszköztárának, szakmai fogásainak egyikeként manifesztálódik mintegy; ez utólag új fényben világít meg sok mindent, amit az elmúlt években magyar csatornákon volt szerencsénk látni.

Ilyen belbecs esetén egyébként ne menjünk el szó nélkül a magazin külcsínje mellett sem. Stílusát, információértékét és majonézálló, merített papírját tekintve az elsõ osztályú "utazási és életmód magazin" pontosan olyan, mint azok a komolyra vett, színes, kommersz repülõtársasági prospektusok, amelyeket jobb olvasnivaló híján a repülõgépen vesz kézbe az ember, ha tudni akarja, milyenek a whiskyárak a helyi Tax Free Shopban. A különbség csak az, hogy a Frei-riportot is tartalmazó magazin minden újságárusnál kapható. A színes prospektusokat meg úgy kell a hányászacskó mögül kibányászni.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.