Takács Ferenc: Kapirgáló

Üzletlánci embervoltunk: ITT VAGYOK ÖNMAGAM…

  • Takács Ferenc
  • 2015. január 19.

Egotrip

A karácsonyelő logisztikai műveletei (ajándékok vásárlása stb.) során nyilván sokan megfordulnak a német–osztrák drogéria-üzletlánc, a dm (a logó kisbetűs írásmódú!) magyarországi leányvállalatának valamelyik boltjában. Illatszerek és egyéb piperecikkek között válogatva alighanem átsiklik a tekintetük az üzletbelső falán olvasható feliraton, mely a dm jelmondatának (mottójának vagy szlogenjének) magyar nyelvű változata: ITT VAGYOK ÖNMAGAM ITT VÁSÁROLOK.

Az ilyen vevők – a figyelmetlenek – járnak jobban. Mert ha akad olyan vásárló, aki eltűnődik ennek a mondatnak az értelmén, nem­igen talál benne ilyet. Miért is vagyok önmagam éppen itt, a dezodor, a vécépapír és az intimbetét társaságában? Máshol, mondjuk a hasonló kínálatú Rossmannban talán magamon kívül vagyok? S ha egyszer itt önmagam vagyok, ebből miként következik, hogy itt vásárolok? Vagy talán fordított az ok-okozati viszony, és éppen azért vagyok itt önmagam, mert itt vásárolok? És egyáltalán: mi köze van a kettőnek egymáshoz? És különben is: hogyan kerül az „önmagunk”-lét, önazonosságunk-identitásunk, sőt legáltalánosabb értelemben vett embervoltunk csizmája egy drogéria asztalára?

Nos, bármennyire hihetetlen, erre az utolsó kérdésre van válasz, mégpedig hibátlanul lo­gikus válasz, legalábbis a „hogyanra”. (A „miért” – hogy miféle reklám- vagy píár-értéke van ennek a vásárlók számára teljességgel értelmetlen és a szó szoros értelmében a semmit mondó szlogennek – persze más kérdés, nem is foglalkozunk vele.)

A válaszhoz dm-emlékeimben kapirgálva jutottam el. Amikor az üzletlánc a kilencvenes években megjelent a magyar piacon, az egymás után gyors ütemben nyíló boltokban egy ideig a cég eredeti, német nyelvű jelmondatával találkozott a vásárló: Hier bin ich Mensch, hier kauf’ ich ein. (A dm németországi és ausztriai üzleteiben ma is ez a felirat látható, a logó megkívánta nagybetűs alakban, a kauf’ végén a hangkiesést mutató hiányjel és az el­vá­lasztást jelölő vessző nélkül: HIER BIN ICH MENSCH HIER KAUF ICH EIN.)

A magyar leányvállalatnál később – utánanéztem: 2000-ben – a német nyelvű jelmondatot magyarra cserélték, pontosabban kí­sérletet tettek a német szlogen lefordítására. MERT ITT ÉRZEM, HOGY FONTOS VAGYOK – ez lett a magyar jelmondat. Szabad, sőt laza fordítás, de legalább mond – és ígér – valamit: a vevő megtudhatja belőle, hogy itt emberhez méltóan bánnak majd vele és foglalkoznak igényeivel. (A jelmondat „lefordításával” persze nagyjából három perc munkája lehetett a magyar reklámszövegírónak – kíváncsi vagyok, mekkora összeggel honorálták fáradozását osztrák és magyar munkaadói.)

2010-ben viszont – úgy, hírlik, az osztrák anyavállalat kívánságára – újrafordíttatták a jelmondatot, s ekkor került fel a magyarországi dm-üzletek falára a ma is ott látható felirat: ITT VAGYOK ÖNMAGAM ITT VÁSÁROLOK. Ez hívebb a német eredeti jelentéséhez – „Itt vagyok ember, itt vásárolok” –, bár az „ember” helyett az „önmagam” szó áll benne.

Sok értelme ennek a változatnak sincs, még annyi sem, mint a korábbinak. Ad fontes tehát: vissza a végső forráshoz, az eredeti német szöveghez. Pontosabban az eredeti eredetijéhez – bár ehhez egy kis kitérőt kell tennem.

Ötödikes vagy hatodikos lehettem, amikor – úgy 1959–1960 táján – szüleim némettanárt fogadtak mellém: egy ide házasodott osztrák hölgyhöz jártam magánórákra. Hilda néni év végén ünnepélyes záróvizsgát rendezett a lakásán, ahol tanítványai német verseket és dalokat adtak elő a szülőkből és rokonokból álló közönségnek, természetesen németül. Nekem Goethe Faustjából kellett megtanulnom és előadnom a híres húsvétiséta-monológot („A város kapuja előtt” című jelenetben található).

Harmincöt évvel később a Károly-körúti dm-ben a HIER BIN ICH MENSCH HIER KAUF ICH EIN olvastán ennek a monológnak az utolsó két sora ugrott elő emlékeim közül: Zufrieden jauchzet Gross und Klein; / Hier bin ich Mensch, hier darf ich’s sein. Aha, mondtam magamban, a jelmondat a Goethe-sort sajátítja ki: részben megismétli, részben kiforgatja eredeti jelentéséből, miközben – a biztos azonosíthatóság érdekében – gondosan követi az eredeti szótagszámát-versmértékét, s még rímel is vele. Ügyes.

Kicsit bizarr dolog ez persze, hiszen a jelmondat elitkulturális terméket, a nemzeti és irodalmi szentség magasában lebegő költő­óriásnak, a német szellem avatárjának az ihletett szavait profanizálja, és evvel Johann Wolfgang Goethét mintegy lehúzza a piszkos anyagiak, az üzleti haszon és hasonlók otrombán materiális szintjére. Másrészt viszont a jelmondat össze is kapcsolja a német vásárlót nemzete magasztos szellemiségével. Ha másért nem, hát azért, mert az iskolázott németek legtöbbje elérti a profán reklámszlogen magaskulturális utalását. A Hier bin ich Mensch, hier darf ich’s sein náluk ugyanis közforgalomban levő idézet, szállóige – olyasmi, mint minálunk a Talpra magyar! hí a haza, a Hazádnak rendületlenül, az Édes hazám, fogadj szívedbe és a többiek. Hilda néni is azért tanultatta meg velem, mert annak idején vele is megtanultatták az internátusban.

Magyarul persze ebből semmit sem lehet reprodukálni. Hiába próbálnánk felhasználni Sárközy György fordításában a Faust-részletet – Kicsiny-nagy ujjong és nevet: / itt ember vagyok, ember lehetek! –, sületlenség lenne a dologból, olyasmi például, hogy ITT EMBER VAGYOK VEVŐ LEHETEK. Nincs olyan magyar vevő, akinek erről Goethe és a (német) nemzeti kultúra jutna eszébe. A dm viszont stabilan kiröhögtetné magát vele.

De Goethétől, Fausttól, fordítástól, miegyébtől függetlenül is baj van evvel a jelmondattal, jelesül a jelmondat tartalmával vagy üzenetével. Magyar ember ugyanis sohasem lehet „önmaga” egy német–osztrák multinacionális üzletlánc boltjában, mint ahogy „fontos” sem, „ember” pedig aztán végképp nem. Ő lenézett bennszülött itt, becsapni és kifosztani való balek, akire, amint tehetik, rávetik magukat a globalizáció extraprofitot szimatoló hiénái.

Magyar vevő önmaga csakis magyar árudában lehet. Ott ugyanis nem fosztogatnak, hanem osztogatnak: a vevő jutányos, magyarbarát áron veheti át garantáltan magyar emberek kezéből a garantáltan magyar árut, s hozzá ingyen a nemzeti önbecsülést. Ott ember és magyar lehet. Ott vásárolhat.

Egyvalamit azért lessünk el a dm-től, persze csupán analogikusan: legyen a magyar üzletláncnak magyar költőnagyságtól vett – és az adott kontextushoz: a nemzeti kereskedelem ügyéhez tapintatosan hozzáigazított – jelmondata. Nem kell attól félnünk, hogy evvel sárba rántjuk magasztos nemzeti örökségünket. A CBA (a Reál vagy a Coop) vásárlói nem fognak megütközni, hanem éppen ellenkezőleg, az egyetértés fejbólintásával szívlelik majd meg az üzlet falán olvasható jelmondat üzenetét:

ÁLDJON VAGY VERJEN SORS KEZE ITT VEN­NED VENNED KELL

Kivéve, persze, vasárnap.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.