A Nap gyermekei – S.U.N. Fesztivál

Több ezer külföldiről, melegekről, drogos buliról rémítettek a hírek a faluban. Konkrétumot persze senki nem tudott, még az információs szupersztrádának számító helyi kocsmában sem, egészen július közepéig.

Még mi, „gyüttment” pestiek, akiknek Szandán van házuk és ismerünk néhány embert a fesztiválon dolgozók közül, sem tudtunk érdemi információval szolgálni az izgatott helyiek számára, hogy kik jönnek, hányan, és meddig maradnak?

Csobánkapuszta gyönyörű dimbes-dombos terület Szanda és Bercel között. A szervezők hónapokig egyeztettek, először a föld tulajdonosával, majd a környékbeli önkormányzatokkal és a hatóságokkal. Útvonalakat jelöltek ki és tettek járhatóbbá, helyszíneket építettek bambuszból, fából, kőből, szaporodtak a területen az „érdekességek”, madarak, álomcsapdák, zenkert, szobrocskák, játszókert, kilátó, de ügyeltek a szelektív hulladékgyűjtésre, a menekülő útvonalakra és sok egyéb, tömegrendezvényen kötelező dologra.

 

Fotó: A szerző fevételei

Az első S.U.N. Fesztivál külföldi és hazai emberek csapatmunkájaként jött létre, a vendégek között viszont csupán tíz százalék a magyar, az ide érkezők zöme német, francia, holland, olasz és más európai, de jöttek Japánból, Mexikóból, Brazíliából – nem, nem „fiatalok”, mert jöttek idősebb hippik és családosok is, sok gyerekkel. Nem titkos társaság, de sokan közülük régebbről, más fesztiválokról ismerik egymást – egy szubkultúra, életérzés, amiben a bennfentesek vannak igazán otthon. Ezzel magyarázták később a rendezők, hogy nem árultak napijegyeket és nem osztogattak a helyiek kíváncsiságát kielégítendő tiszteletjegyeket a környéken. Ennek következménye viszont az lett, hogy az itteniek csak találgattak, mi folyik a napraforgóföldjük mellett, és be-beindultak a rossz pletykák. Mindennek ára van, a jegynek egyébként 100 euró volt. Korábban, elővételben valamivel kevesebb.

A terület megnyitására kitűzött napon kiütköztek a kezdő fesztivál hibái, hiszen amikor hétfőn elkezdtek özönleni a karavánok a ténylegesen szerdán kezdődő bulira, dugó alakult ki a kivezető úton, a jegyeket, illetve a karszalagokat még nem lehetett átvenni, viszont a helyszínre már nem lehetett „csak úgy” bemenni, sőt kilométerekkel a buliközpont előtt le lettek zárva az utak – még szerencse, hogy nem a gombaszezonban!

A faluban, Szandán (mostantól SUNda) tömegesen tanyáztak – a rendőrök, bevetésre készen. Szerencsére különösebb feladatuk nem adódott, ám éberek voltak, és a nagy meleg miatt befogott lajtos kocsi forgalmijával nem találtak mindent rendben. Ebből aztán lett egy kis nézeteltérés a helyi szerv és a szervezők között, de szerencsére senki nem pusztult szomjan, helyreállt a rend. Peace!

Egyébként edzett népségről van szó, ezek a fesztiválozók nem most jöttek le a ganésás falvédőről, és nyilvánvalóan szeretik a hőséget. A nap gyermekei, a természet anyjai és apjai rasztásan, lakókocsikkal érkeztek, sátraikat a tölgyek alá verték rutinosan, praktikusan.

 

A színes ruhás indiai(nak tűnő) cigánylányok fekete-barna szegecselt bőrös, tollakkal megtűzdelt indiánszerkós vadmacskákkal vegyültek. Ebben a körben hódít a kis darabokból „összetákolt” bőrmini, a bikini és a vastag faragott fa fülbevaló, no meg a goai horgolt napernyő. A hímek hajában színes tollak, bőrük sűrűn tetovált. A társaság egyik fele mezítláb vagy flipflopban nyomta, a többiek bakancsban. A zene tempós, energikus, mindent túlélő bevetés, és igazi transz. A bambuszépítmények alatt, a homokon viszont keleti békesség honolt. Az ételesstandokon thai kókuszos illatok, kuszkusz és chai – pár óra alatt minden érzékszerv kielégül.

Ha a szervezők álmai valóra válnak, legalább tíz évre tervezhetnek előre, és év közben is használhatják a területet táboroztatásra, különböző ezo-bio-öko projektek megvalósítására. És közben talán a helyiek is képviselni tudják majd magukat – legyen úgy, éljen a Nap.

(Most hívott a szandai kőművesünk-mindenesünk, akinek átadtuk a jegyünket, és az utolsó estére kiment megnézni a bulit, hogy „ez nagyon betalált, jövőre egy hétre ki kell menni!”.)