Vállalni kell a meggyőződésünket, mondja a Váci Egyházmegye vezetője, akit emiatt számos támadás ér elsősorban a kormányoldalról. A menekültek melletti kiállása éppúgy keresztény hitéből következik, mint a lombikbébiprogram elvetése, vagy a nők társadalmi szerepvállalásáról vallott fölfogása is.
Magyar Narancs: A római katolikus egyház milyen szerepet szán a nőknek a XXI. században?
Beer Miklós: Az egyházi szolgálattevőkkel kapcsolatban nekem változatlanul az az álláspontom, hogy a szerepeket nem szerencsés összekeverni. Protestáns barátaimmal beszélgetve ők maguk mondják önkritikusan, nem örülnek, hogy már elég sok lelkésznő van. Én nem ebben látom az egyház jövőjét. A női hivatásnak megvannak a sajátos területei, a család, az anyaság, a gyereknevelés. Azt még el tudom fogadni, hogy az oktatás területén működnek, hiszen az érzékeny női lélek közelebb tud kerülni a gyerekhez, eredményesebben tud nevelni. Nem is beszélve az egészségügyi szolgálatról.
MN: A férfiak megmondhatják, hogy a nők mely területeken vállaljanak szerepet? És ha egy nő indíttatást érez, hogy lelki vezetője legyen egy egyházközösségnek?
BM: Ebben elég konzervatív vagyok. Nem akarom megbántani a nőket, de az mindig zavar, amikor megjelenik egy nyüzsgő nő a közösségben, és átveszi a vezetést.
MN: És a nyüzsgő férfi, az rendben van?
BM: Inkább lenne több nyüzsgő férfi. Abból van hiány. Nem tudok racionális magyarázatot adni. Én úgy látom, hogy az egyházi közösségeinkben sokszínű a szolgálat. Nagyon sok diakonisszánk van, én sokkal jobban el tudom képzelni, hogy egy nő karitatív szolgálatot végez.
MN: Ezzel meglehetősen csorbul a nők önrendelkezési joga.
BM: Hát, egy férfi meg ne akarjon gyereket szülni. Ugyanakkor, tényleg, Merkel asszony például nagyon jó politikus. De a nők szerepével kapcsolatban is fel kell vállalnom, ami a meggyőződésem.
A Beer Miklóssal készült teljes interjú a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs – Archívum részletes
Az olasz egységre nem csak Triesztben szokás dühösnek lenni. Azon a Délen, amelyet az északi polgárság állandó nyűgként és teherként él meg, szintén sok kritikusa akad az egységes Olaszországnak. Az északolasz Beppe Grillo komikus 5 Csillag Mozgalma ezért a baloldali és jobboldali populizmus mellé a déli tartományokban a bourbonista, antigaribaldista populizmust is felvette a programjába.
