Hazaengedték a szülés után az új-zélandi miniszterelnököt

  • MTI/narancs.hu
  • 2018. június 24.

Élet + Mód

Hathetes szülési szabadságot vett ki.

Elhagyta vasárnap a kórházat családjával Aucklandben Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök, miután a héten életet adott első gyermekének.

Az épület előtt a politikus a szülés után először nyilatkozott a sajtónak. Gyermekével a karján Jacinda Ardern elmondta, élettársával úgy döntöttek, hogy a kislány a Neve Te Aroha Ardern Gayford nevet kapja. „Az alvás hiányzik, de amúgy mindannyian remekül vagyunk” – jegyezte meg.

Ardern hathetes szülési szabadsága idején helyettese, Winston Peters látja el az ügyvezető kormányfői teendőket.

Jacinda Ardern a világon a második hivatalban lévő miniszterelnök, aki gyermeket szült. Az első a néhai Benazir Bhutto pakisztáni kormányfő volt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.