Szexmániás, így éli túl – Szepesi Nikolett könyvéről

  • Kiss Noémi
  • 2013. június 4.

Élet + Mód

A sport testi és szexuális kiszolgáltatottság, ezer szállal kötődik az erőszakhoz és a libidóhoz. Az úszásról eddig így nem beszéltek, az biztos.

„Ez nem Bridget Jones naplója. Az fapináknak való.”

A recenzió írója nem elfogulatlan. Úszó volt, méghozzá ugyanott, a Kőér utcában. Csak éppen tíz évvel korábban, még Egerszegi Krisztina csapattársaként. Edzője a Cár (mi Uborkának hívtuk), vagyis Turi György válogatott vezetőedző. A gyúró meg a többi sportágvezető, e könyv negatív hősei egy ideig az ő életének is szereplői voltak. Az úszásról eddig így nem beszéltek, az biztos. Van ereje a témának, csábító, ügyesen felépített olvasmány, mely ezer lehetőséget tartogat(na). Nagyon is érdekelt, mit mond valaki erről egy bulvárkönyvben, a jó és csinos úszónő, olimpikon, aki nyíltan szeretné a sporttal járó erőszakot, a szexuális kiszolgáltatottságot és a saját, rámenős, szublimált vágyait, a kemény edzéseket és a sportolótivornyákat megírni.

false

Aztán a meglepetés: ezt a könyvet bármelyik magyar olimpikon megírhatta volna. Minden igaz, amit az uszodák világáról ír, ebben biztos vagyok, tudom. Hiába fenyegetőznek perrel, hiába vizsgálódik ma bőszen az Úszószövetség. A sport testi és szexuális kiszolgáltatottság, ezer szállal kötődik az erőszakhoz és a libidóhoz. Erről sokan beszámolhatnának. Persze botrány, hogy egy gnóm masszőr hogyan él vissza a helyzetével. Mi hajtja az uszodába, miért megy oda dolgozni? Hogy fiatalkorú lányokat simogasson a gyúrópadon, állítja a könyv. Akiknek erről hallgatni kell. Erről beszélni botránykő, tabusértés – pedig a nyílt beszéd több mint kívánatos volna.

Csak az a körítés, az ne lenne. A rámenős, ám roppant ízléstelen könyvmarketing, az ügyes – és persze mérhetetlenül suta és egyszerűsítő – segédíró, aki nyilván összevágja, kerekíti a sportolónő mondatait. Vagy csak körmöli, fene tudja. Megannyi unalomig ismételt szexuális kalandot szed össze. Minden szexpartnere hosszan forgatja az úszónőt, és mindnek hatalmas a farka. Szepesi Nikolett repetitív őszinteségi rohamai egy idő után unalmasak, sírós szentimentalizmusa hiteltelen. Polgárpukkasztó kiszólásai olykor üdítően faramuciak. De egy idő után mindent elnyom az alkohol, a pénz, a tanga és a fasz szavak ismétlődése.

Aztán átbillenek: mégis jó, hogy valaki ilyen nyíltan megírta ezt. A kegyetlen edzői módszereket, a verést, az állóképesség-tréningek örömtelen világát és a kitöréseket. Még akkor is, ha sok ízléstelenséggel szembesül az olvasó. Akkor is, ha hülyének nézi a szerző. Akkor is, ha szánalmas moralizálás a vége (nem bántam meg, de ne csináljátok utánam, ti legyetek jó gyerekek).

De a kiszolgáltatottság leírása üt. Ezért olvastam végig. Libabőrös lettem a saját gyerekkoromtól. Nyolc-, kilenc- és tíz-egynéhány éves lányok kiszolgáltatott világában bármilyen útkeresés releváns. Nincs felmentés – az élsport világa ilyen. Miért ne lenne valaki szexmániás, ha így éli túl? Hát ennyi a tanulság.

Az emlékek elkopnak, a keménység, a hajtás, az úszás világa soha sehol többé nem ismétlődik. Mert ez egy belső, zárt, izolált világ – öntörvényű és öntörvényűen erkölcstelen. Kikerülni belőle igazi para: olyan fokú partra vetettség, amit sokan alig bírnak feldolgozni. Tabukba és szenvedélyekbe burkolózott, vagy épp meztelenre vetkőztetett hősök szelik a vizet. Más törvények, logika és pszichológia vonatkozik rájuk, a „kint” sokszor ismeretlen számukra. Hogy lehet másképp élni. Hogy nem feltétlenül kell hagyni a verést.

A sportsikerek mögött kemény munka áll – ezzel semmi meglepőt nem mond Szepesi Nikolett. Hogy a sportolónők nemcsak úsznak, de basznak és isznak is, ebben sincs semmi újdonság. Hogy ki hányszor, hogyan és mennyire – erről szerzőnknek külön közlendője van, könyvet ír róla, és sok pénzt kap érte. (Szereti a pénzt, vágyik a pénzre, hisz lakótelepi, kőbányai szegénységben nő fel.) Mindez nem különösebben érdekel. A könyv értéke számomra, hogy nyíltan és köntörfalazás nélkül tudósít az uszodai erőszak formáiról. Bottal verés, békaügetés, tapizás, szexuális utalások, zaklatás, puncikóstolgatás – íme, a színfalak mögötti díszítősor. Nem is emlékszem, hogy erről valaha bárki nyíltan beszélt volna. Olyan természetes ez ott, az edzések között, mint a reggeli kakaó hajnali fél ötkor, csobbanás előtt.

„A jövő itt van, és sose lesz vége. A jövő itt van, kezdjük újra. Sírva, nevetve, átbaszva, megbaszva.”

 

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás. Ulpius-ház, 2013, 352 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.