Szexmániás, így éli túl – Szepesi Nikolett könyvéről

  • Kiss Noémi
  • 2013. június 4.

Élet + Mód

A sport testi és szexuális kiszolgáltatottság, ezer szállal kötődik az erőszakhoz és a libidóhoz. Az úszásról eddig így nem beszéltek, az biztos.

„Ez nem Bridget Jones naplója. Az fapináknak való.”

A recenzió írója nem elfogulatlan. Úszó volt, méghozzá ugyanott, a Kőér utcában. Csak éppen tíz évvel korábban, még Egerszegi Krisztina csapattársaként. Edzője a Cár (mi Uborkának hívtuk), vagyis Turi György válogatott vezetőedző. A gyúró meg a többi sportágvezető, e könyv negatív hősei egy ideig az ő életének is szereplői voltak. Az úszásról eddig így nem beszéltek, az biztos. Van ereje a témának, csábító, ügyesen felépített olvasmány, mely ezer lehetőséget tartogat(na). Nagyon is érdekelt, mit mond valaki erről egy bulvárkönyvben, a jó és csinos úszónő, olimpikon, aki nyíltan szeretné a sporttal járó erőszakot, a szexuális kiszolgáltatottságot és a saját, rámenős, szublimált vágyait, a kemény edzéseket és a sportolótivornyákat megírni.

false

Aztán a meglepetés: ezt a könyvet bármelyik magyar olimpikon megírhatta volna. Minden igaz, amit az uszodák világáról ír, ebben biztos vagyok, tudom. Hiába fenyegetőznek perrel, hiába vizsgálódik ma bőszen az Úszószövetség. A sport testi és szexuális kiszolgáltatottság, ezer szállal kötődik az erőszakhoz és a libidóhoz. Erről sokan beszámolhatnának. Persze botrány, hogy egy gnóm masszőr hogyan él vissza a helyzetével. Mi hajtja az uszodába, miért megy oda dolgozni? Hogy fiatalkorú lányokat simogasson a gyúrópadon, állítja a könyv. Akiknek erről hallgatni kell. Erről beszélni botránykő, tabusértés – pedig a nyílt beszéd több mint kívánatos volna.

Csak az a körítés, az ne lenne. A rámenős, ám roppant ízléstelen könyvmarketing, az ügyes – és persze mérhetetlenül suta és egyszerűsítő – segédíró, aki nyilván összevágja, kerekíti a sportolónő mondatait. Vagy csak körmöli, fene tudja. Megannyi unalomig ismételt szexuális kalandot szed össze. Minden szexpartnere hosszan forgatja az úszónőt, és mindnek hatalmas a farka. Szepesi Nikolett repetitív őszinteségi rohamai egy idő után unalmasak, sírós szentimentalizmusa hiteltelen. Polgárpukkasztó kiszólásai olykor üdítően faramuciak. De egy idő után mindent elnyom az alkohol, a pénz, a tanga és a fasz szavak ismétlődése.

Aztán átbillenek: mégis jó, hogy valaki ilyen nyíltan megírta ezt. A kegyetlen edzői módszereket, a verést, az állóképesség-tréningek örömtelen világát és a kitöréseket. Még akkor is, ha sok ízléstelenséggel szembesül az olvasó. Akkor is, ha hülyének nézi a szerző. Akkor is, ha szánalmas moralizálás a vége (nem bántam meg, de ne csináljátok utánam, ti legyetek jó gyerekek).

De a kiszolgáltatottság leírása üt. Ezért olvastam végig. Libabőrös lettem a saját gyerekkoromtól. Nyolc-, kilenc- és tíz-egynéhány éves lányok kiszolgáltatott világában bármilyen útkeresés releváns. Nincs felmentés – az élsport világa ilyen. Miért ne lenne valaki szexmániás, ha így éli túl? Hát ennyi a tanulság.

Az emlékek elkopnak, a keménység, a hajtás, az úszás világa soha sehol többé nem ismétlődik. Mert ez egy belső, zárt, izolált világ – öntörvényű és öntörvényűen erkölcstelen. Kikerülni belőle igazi para: olyan fokú partra vetettség, amit sokan alig bírnak feldolgozni. Tabukba és szenvedélyekbe burkolózott, vagy épp meztelenre vetkőztetett hősök szelik a vizet. Más törvények, logika és pszichológia vonatkozik rájuk, a „kint” sokszor ismeretlen számukra. Hogy lehet másképp élni. Hogy nem feltétlenül kell hagyni a verést.

A sportsikerek mögött kemény munka áll – ezzel semmi meglepőt nem mond Szepesi Nikolett. Hogy a sportolónők nemcsak úsznak, de basznak és isznak is, ebben sincs semmi újdonság. Hogy ki hányszor, hogyan és mennyire – erről szerzőnknek külön közlendője van, könyvet ír róla, és sok pénzt kap érte. (Szereti a pénzt, vágyik a pénzre, hisz lakótelepi, kőbányai szegénységben nő fel.) Mindez nem különösebben érdekel. A könyv értéke számomra, hogy nyíltan és köntörfalazás nélkül tudósít az uszodai erőszak formáiról. Bottal verés, békaügetés, tapizás, szexuális utalások, zaklatás, puncikóstolgatás – íme, a színfalak mögötti díszítősor. Nem is emlékszem, hogy erről valaha bárki nyíltan beszélt volna. Olyan természetes ez ott, az edzések között, mint a reggeli kakaó hajnali fél ötkor, csobbanás előtt.

„A jövő itt van, és sose lesz vége. A jövő itt van, kezdjük újra. Sírva, nevetve, átbaszva, megbaszva.”

 

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás. Ulpius-ház, 2013, 352 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.