A jövő iskolája

  • Kálmán C. György
  • 2016. július 7.

Első változat

Van egy több mint százéves kép arról, hogyan képzelte egy francia festő a jövő iskoláját. Nálunk is, ma is vannak elképzelések.

Miközben ingázó diákokról és tanárokról vizionál az oktatásért felelős államtitkár, azért mindenkit megnyugtat, hogy nagy megújulás következik, a technika fejlődésével lépést tart az oktatás: tankönyvek helyett hamarosan tabletek lesznek. Azokon olvashatja majd a nebuló a mindenki számára egyöntetűen kötelező, államilag kijelölt tankönyveket. Hihetetlen megújulás, alapjában változik meg ettől az iskolai élet, hurrá.

Na, erről – és általában az iskola megújításáról szóló kormányzati elképzelésekről – jutott az eszembe az a több mint százéves kép, amit még tavaly láttam az Independentben – egész sorozat mutatja be, milyennek képzelték az 1900-as évek legelején francia festők a 2000-es éveket.

Erről a képről van szó:

false

 

 

 

Ha jól meggondoljuk, a festő azt feltételezi, hogy olyan nagyon semmi nem változik majd: van tanár, aki a diákok fölött trónol, elkülönülve és rájuk nemigen hederítve; a diákok mereven (vagyis, ugye, „fegyelmezetten”) ülnek, és engedelmesen egy irányba néznek (talán valami táblára). Az egyik diák – jutalomból? büntetésből? - a tanárnak segít.

A szerepek tehát azonosak azzal, ami száz évvel ezelőtt is jellemző lehetett: szó sem lehet arról, hogy a diákok egymáshoz forduljanak, pláne beszéljenek egymással; a tanár adagolja a tudást, és mindig van valaki (a stréber vagy a rossz tanuló), akinek speciális pozíciója van. Ami változik, az a környezet – szép, tágas terem, nagy ablakokkal, kényelmes távolság a tanulók között –, és a technológia. Az oktatás eszköze nyilvánvalóan valami gép (darálóra hasonlít), amelybe a felelős hatalom betáplálja a tanulnivalót, és valami drótokon (fülhallgatókon?) át ez belekerül a diáki fejekbe.

Az olvasó máris pontosan érti, mire akarok kilyukadni, de azért befejezem.

Palkovics ötlete a tabletekkel nem sokban különbözik a több mint száz évvel ezelőtti festő elgondolásaitól. Kicsit változtatunk a környezeten, meg lesz új technológia, és máris ott vagyunk a jövőben. Az oktatás (vagy, ami azt illeti, az egészségügy, a közigazgatás és a többi) megváltoztatása csak ezen múlik – a szerepek, a funkciók, a működés rendje – sőt a tartalom – maradhat ugyanaz. Persze, hogy nem a tabletekkel van baj, hanem a totális ötlettelenséggel, és azzal, hogy akiknek ki kellene találniuk valamit, nem veszik észre, hogy mitől lehetne hatékonyabb, versenyképesebb és kellemesebb az egész oktatási rendszer (meg az egészségügy, közigazgatás és a többi). Ugyanabban a régi sémában gondolkodnak, csak még egy kalap pénzt költenének rá.

A francia festő annyival jobb ennél, hogy nyilvánvalóan nem veszi egészen komolyan magát. Mókás gondolatkísérlet, ahol a vicc része az is, hogy a ruházat marad ódivatú, a felállás nagyon is tradicionális. Palkovics nem viccel.

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.