A miniszteriális tisztviselők mentális állapotáról

  • Kálmán C. György
  • 2012. január 25.

Első változat

Nem mennék olyan messzire – amit régen, többen követelnek –, hogy alapos IQ-vizsgálat előzzön meg minden politikai szerepvállalást, hogy azért bizonyos szinten fölül ne hangozhassanak el bizonyos szint feletti butaságok. Csak arra emlékeztetnék, hogy minden jól működő, modern nagyvállalat gondoskodik (jobb helyeken) dolgozói testi és lelki karbantartásáról, jólétéről, esetleg egyenesen szellemi és fizikai fejlesztéséről – hasonlóképpen az államtól is elvárható lenne, hogy például az ő legfontosabb kiszolgálóira, a minisztériumok felső és középvezetőire fokozottan figyeljen oda, és ha baljós jeleket lát, azonnal segítsen rajtuk. Pihenéssel, szabadsággal, esetleg egyenesen terápiával.

Érdemes persze különbséget tennünk közönséges (és gyakran igen szórakoztató) futóbolondok és a nyomás alatt összeroskadó emberek között. Dux László felsőoktatásért felelős leköszönt államtitkár-helyettes például teljesen igazi doktor, látott már felsőoktatási intézményt belülről, nyilván semmi baj az intelligenciájával sem – mégis olyanokat mond, hogy „a közgazdászképzésben megtanítják a diákokat az adóelkerülési technikára”, és ez bizony kiborítja nemcsak a közgazdászokat és közgazdászhallgatókat, hanem, mit szépítsük, bármely kicsit is gondolkodó embert. Dr. Dux, hangozhatna a visszavágás, meg abból él, hogy szerencsétlenebb embertársai betegek; vagy elgondolkodhatnánk azon, mennyi tudás mi minden rosszra használható; indulatosabbak egyszerűen a ló valamely hagyományos részével hoznák kapcsolatba a doktor urat.

Pedig dr. Dux nem futóbolond, bizonyára jó okkal került arra a magas posztra, amelyről nemrégen leköszönt; nem, őt elhasználta a hivatal és az élet, összeroppant a feladatok és a felelősség súlya alatt – segítségre volna szüksége. Márpedig ezt a támaszt a minisztériumok nyilvánvalóan nem nyújtják dolgozóiknak. Ezért, hogy munkatársak tömegével tűnnek föl nettó eszementnek, dühöngő őrültnek vagy csöndes mániákusnak. Hiába, no, nagy a nyomás, dübörög a törvénygyár, közben biztosítani kellene a normális működést, mindenki pénzre vár, és a nép szerető megbecsülése is várat magára. Különösen súlyosak lehetnek a mentális problémák éppen az oktatási államtitkárságon, holott a tisztviselők kiválasztásában nyilván nem volt szempont a szellemi teljesítőképesség törékenysége, vagy egyenesen megroggyant mivolta.

De a napokban még legalább egy eklatáns példáját láthattuk az apparátus sanyarú szellemi állapotának. Minthogy ez a poszt is csak első változat, a részletesebb elemzést későbbre (vagy talán inkább sohanapjára) halasztom. Elég legyen itt annyi, hogy a hvg.hu tudósítása szerint az „Élő Könyvtár kezdeményezés” „lényege, hogy a könyvtár könyvek helyett hátrányos helyzetű vagy nem megbecsült csoportok képviselőit tömöríti magába, például romákat, fogyatékosokat, szőke nőket vagy BKV-ellenőröket, akik önként csatlakoznak a programhoz”. Jó, ez nem szó szerint így szerepel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által közösen jegyzett ifjúságpolitikai koncepcióban, de ami ott van (ha csak a 91 oldalból ezt a kis részletet nézzük is), így is elég súlyos.

Nem helyes, hogy a túlhajszoltság, a nyomás, a stressz jelei így, nyilvánosan mutatkoznak meg. Türelmes és gondos pszichiáterekre volna szükség – nekünk, állampolgároknak pedig empátiára és megértésre kellene törekednünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.