A miniszteriális tisztviselők mentális állapotáról

  • Kálmán C. György
  • 2012. január 25.

Első változat

Nem mennék olyan messzire – amit régen, többen követelnek –, hogy alapos IQ-vizsgálat előzzön meg minden politikai szerepvállalást, hogy azért bizonyos szinten fölül ne hangozhassanak el bizonyos szint feletti butaságok. Csak arra emlékeztetnék, hogy minden jól működő, modern nagyvállalat gondoskodik (jobb helyeken) dolgozói testi és lelki karbantartásáról, jólétéről, esetleg egyenesen szellemi és fizikai fejlesztéséről – hasonlóképpen az államtól is elvárható lenne, hogy például az ő legfontosabb kiszolgálóira, a minisztériumok felső és középvezetőire fokozottan figyeljen oda, és ha baljós jeleket lát, azonnal segítsen rajtuk. Pihenéssel, szabadsággal, esetleg egyenesen terápiával.

Érdemes persze különbséget tennünk közönséges (és gyakran igen szórakoztató) futóbolondok és a nyomás alatt összeroskadó emberek között. Dux László felsőoktatásért felelős leköszönt államtitkár-helyettes például teljesen igazi doktor, látott már felsőoktatási intézményt belülről, nyilván semmi baj az intelligenciájával sem – mégis olyanokat mond, hogy „a közgazdászképzésben megtanítják a diákokat az adóelkerülési technikára”, és ez bizony kiborítja nemcsak a közgazdászokat és közgazdászhallgatókat, hanem, mit szépítsük, bármely kicsit is gondolkodó embert. Dr. Dux, hangozhatna a visszavágás, meg abból él, hogy szerencsétlenebb embertársai betegek; vagy elgondolkodhatnánk azon, mennyi tudás mi minden rosszra használható; indulatosabbak egyszerűen a ló valamely hagyományos részével hoznák kapcsolatba a doktor urat.

Pedig dr. Dux nem futóbolond, bizonyára jó okkal került arra a magas posztra, amelyről nemrégen leköszönt; nem, őt elhasználta a hivatal és az élet, összeroppant a feladatok és a felelősség súlya alatt – segítségre volna szüksége. Márpedig ezt a támaszt a minisztériumok nyilvánvalóan nem nyújtják dolgozóiknak. Ezért, hogy munkatársak tömegével tűnnek föl nettó eszementnek, dühöngő őrültnek vagy csöndes mániákusnak. Hiába, no, nagy a nyomás, dübörög a törvénygyár, közben biztosítani kellene a normális működést, mindenki pénzre vár, és a nép szerető megbecsülése is várat magára. Különösen súlyosak lehetnek a mentális problémák éppen az oktatási államtitkárságon, holott a tisztviselők kiválasztásában nyilván nem volt szempont a szellemi teljesítőképesség törékenysége, vagy egyenesen megroggyant mivolta.

De a napokban még legalább egy eklatáns példáját láthattuk az apparátus sanyarú szellemi állapotának. Minthogy ez a poszt is csak első változat, a részletesebb elemzést későbbre (vagy talán inkább sohanapjára) halasztom. Elég legyen itt annyi, hogy a hvg.hu tudósítása szerint az „Élő Könyvtár kezdeményezés” „lényege, hogy a könyvtár könyvek helyett hátrányos helyzetű vagy nem megbecsült csoportok képviselőit tömöríti magába, például romákat, fogyatékosokat, szőke nőket vagy BKV-ellenőröket, akik önként csatlakoznak a programhoz”. Jó, ez nem szó szerint így szerepel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által közösen jegyzett ifjúságpolitikai koncepcióban, de ami ott van (ha csak a 91 oldalból ezt a kis részletet nézzük is), így is elég súlyos.

Nem helyes, hogy a túlhajszoltság, a nyomás, a stressz jelei így, nyilvánosan mutatkoznak meg. Türelmes és gondos pszichiáterekre volna szükség – nekünk, állampolgároknak pedig empátiára és megértésre kellene törekednünk.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.