A plébános helyzetértékelése

  • Kálmán C. György
  • 2012. április 3.

Első változat

Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) vezetője megbízható támasza a kormánynak. Már a választások előtt nagy buzgalommal hívta fel a választópolgárokat, hogy „csak arra a pártszövetségre érdemes voksolnia, amely polgári, kereszténydemokrata, kétharmados többséget képes szerezni”. (Vigyázat! Óvatosan! Kattintásra a Magyar Hírlap jön elő!), s talán ettől nem függetlenül tavaly magának Navracsics miniszternek a kezéből vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést. Osztie Zoltán Helyzetértékelés című írását most a Népszabadság közli.

A plébánossággal, sőt az értelmiségi léttel, ezt minduntalan keserűsen megtapasztalhatjuk, nem jár együtt a fogalmazás képessége. Osztie túlhabzó, koordinálatlan mondatairól tehát több szó ne essék. De állapítsuk meg a tőlünk ilyenkor telhető higgadtsággal, hogy a szöveg a virtigli fasizmus jegyeit viseli.

Először is megképzi az ellenséget. Azzal indít, hogy „jól ismert körök folytatják Magyarország és nemzetünk elleni hajtóvadászatukat” – vagyis vannak olyanok (nyilván az országon belül), akik saját országukra támadnak (ezt jelentené a „hajtóvadászat” – holott az ország meg a nemzet nyilván nem menekül, nem bujkál).

Hamarosan megtudjuk, ki is ez a (belső) ellenség. „Kikből állnak ezek a körök? Azokból, akiket reprezentálnak például az Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom aktivistái, akiket külföldről pénzelnek, hogy anarchista akcióikkal belülről bomlasszák országunkat.” Tehát: belső bomlasztás, külföldi pénzből. Továbbá: „közszereplők, akik kirabolták egyéni haszonszerzés és külső megbízás érdekében az országot, emberek élete szárad a lelkükön, családok sokasága ment tönkre miattuk”. Röviden: „az idegenszívű hazaárulók…, akik gátlástalanul folytatják − egy erőszakos kisebbség tagjaiként − gyűlöletkeltő kampányukat”.

Ez egyfelől nagyon mulatságos, tényleg nehéz nem ízekre szedni a mondatokat és egyes elemein egyenként jó nagyokat röhögni – kéjjel rákérdezni minden burkolt és nyílt megállapításra, visszavezetni valamennyit jól ismert előzményeire (és ízlelgetni a szóválasztás, a mondatszerkesztés hisztérikus esetlenségeit). De azért hamar megkeseredik a nevetés. Ez az ember azt akarja, hogy aki az (most már csak volt) elnök kisdoktorijának eredetiségére rákérdez, tűnjön el a közéletből – „ki kellene tiltani őket minden közszereplésből”, mondja, és még jó, ha ezt csak a „közszereplőkre” érti; ez az ember bárkit, aki az általa vélt igazságnak ellentmond, „idegenszívű hazaárulóknak” nevez. És ez azért már nem vicc.

Ha a nemzetre támadó „jól ismert körök” vagy a „külföldi pénz” nem volna elég nyilvánvalóan kódolt beszéd, azért az „idegenszívű” már nem hagy sok kétséget; talán Csurkától ered a kifejezés, mindenesetre a szélsőjobb (a nácik) köreiben terjedt el a zsidók jellemzésére – ők azok, akik „belülről” bomlasztanak, akik saját nemzetükre, országukra támadnak. Ezt mindenki, aki ma nyilvánosan megszólal, pontosan tudja. A plébános (nem is nagyon titkoltan) zsidózik – ahol persze a zsidó nem(csak) vallási (vagy „faji”) kategória, belefér mindenki, aki másként gondolkodik, aki nem a „keresztény értelmiségbe” tartozik, aki például „a külső támadások pergőtüzét” másként értelmezi. Őket fenyegeti a KER elnöke, hogy ne merjenek a közéletben részt venni.

Rémületes.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.