Az Akadémia mint a finanszírozás mintája

  • Kálmán C. György
  • 2012. november 6.

Első változat

Balog miniszternek téves elképzelései vannak az MTA működéséről – de ennek mintájára szabná a kultúra finanszírozását.

Nehéz azt mindig pontosan megmondani, hogy bölcs és jó kormányunkban melyik terület melyik tárcához tartozik – alapesetben persze Navracsicshoz (IKM), hacsak nem személyesen a miniszterelnök dönt a legfontosabb ügyekben, de biztosan vannak kivételek is. Lehet, hogy a tudomány most éppen Balog Zoltán (Emberi Erőforrások Minisztériuma) reszortja, de hogy a művelődés, kultúra, művészetek nagyobb része (még) hozzá tartozik, az valószínűnek látszik.

Mindenesetre Balog miniszter nagyívű tervvel állt elő a kultúra finanszírozásának racionalizálásával kapcsolatban, s eközben ejtett néhány szót a tudomány irányításáról is. Nálam vérmesebb és elvakultabb (ellenségesebb, destruktívabb, külföldi médiákra kacsingató, esetleg egyenesen az ő zsoldjukban álló) olvasók nyilván azt mondják majd, hogy a gyakorló antiszemita és önjelölt próféta alapította Magyar Művészeti Akadémia sem összetételénél, sem jogállásánál, sem apparátusánál fogva nem alkalmas a művészetekre szánt állami pénzek fölötti diszponálásra. Kifogásolják majd, hogy a kultúra jobboldali kisajátításának nem első, de talán legsúlyosabb lépését készül meglépni a kormány; felvetik majd, hogy így zűrzavaros döntéshozatali helyzet jön létre, s a lassan kiépült intézmények és mechanizmusok mind a szemétdombra kerülnek; továbbá álságosnak találják majd azt a feltételezést, hogy ha a „konzervatív” „jobboldalhoz” közel álló grémium osztja a pénzt, akkor bárkinek bármennyivel több jutna (leszámítva persze azokat, akiket bölcs és jó kormányunk amúgy is szeret).

Ilyeneket én nem mondok.

Csak egyetlen, talán mellékes mozzanatra figyelmeztetnék. Úgy tetszik, a kultúráért (is) felelős miniszter nincs egészen tisztában azzal, hogyan működik a tudomány állami támogatása. Úgy hiszi ugyanis, hogy az MTA (mint – majdan – a MMA) megkapja „az összes támogatást”, ami a tudománynak jár, és azt az MTA osztja el.

Rosszul tudja.

Sajnálatos, hogy a jelek szerint a miniszternek teljesen téves elképzelései vannak arról a testületről, amelynek mintájára egy másik testületet formálni akar. A tudományt részben valóban az Akadémia finanszírozza, de az egyetemeken zajló kutatásokat már sokkal kevésbé, nem is szólva az iparhoz közelebb álló tudományos kutatóhelyekről, amelyek vállalatoktól, olykor (más) minisztériumoktól, európai pályázatoktól, és főleg: az OTKA-tól kapnak kisebb-nagyobb pénzeket; a finanszírozás rendkívül színes, sokféle, egymástól független, állami és magánszektorból, magyar, európai és világszervezetektől (és részben persze az Akadémiától) származó forrásokból áll. És addig jó, amíg így van – ha ehelyett volna egyetlen nagy szervezet, amelytől a döntés függene, az valamennyi kutató rémálma volna. Balog olyan mintára szabná az általa elképzelt szervezetet, ami nem létezik. (Vagy csak az ő tévképzeteiben.)

Abban viszont jól tájékozott a miniszter, hogy az MTA akadémikusai valóban elég rendes fizetést kapnak, teljesítményüktől függetlenül, pusztán már megszerzett címüknek köszönhetően. Azt szeretné, ha a Magyar Művészeti Akadémia tagjai is efféle juttatásban részesülnének. Nemes elképzelés, szociális érzékenységgel átitatott gesztus – és ezzel tulajdonképpen be is fejeződhetne a nagy munka. Aki méltó rá, akit az Akadémia befogad, az éljen jól, biztonságban, boldogan, s ha marad egy kis ideje, döntsön a kérincsélő, éhenkórász, úgyse-lesz-tag művészek pénzéről. Már ha marad ilyen egyáltalán.

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.

Bizonytalan hátországok

Több szempontból is különleges elnökválasztás zajlott le az Egyesült Államokban: hosszú idő után először kapott országosan is több szavazatot a győztes republikánus jelölt; nemcsak az elnök, hanem a szenátusi és a kongresszusi többség is republikánus lesz; és Donald Trump személyében először költözik a Fehér Házba elítélt bűnöző.