Az Akadémia mint a finanszírozás mintája

  • Kálmán C. György
  • 2012. november 6.

Első változat

Balog miniszternek téves elképzelései vannak az MTA működéséről – de ennek mintájára szabná a kultúra finanszírozását.

Nehéz azt mindig pontosan megmondani, hogy bölcs és jó kormányunkban melyik terület melyik tárcához tartozik – alapesetben persze Navracsicshoz (IKM), hacsak nem személyesen a miniszterelnök dönt a legfontosabb ügyekben, de biztosan vannak kivételek is. Lehet, hogy a tudomány most éppen Balog Zoltán (Emberi Erőforrások Minisztériuma) reszortja, de hogy a művelődés, kultúra, művészetek nagyobb része (még) hozzá tartozik, az valószínűnek látszik.

Mindenesetre Balog miniszter nagyívű tervvel állt elő a kultúra finanszírozásának racionalizálásával kapcsolatban, s eközben ejtett néhány szót a tudomány irányításáról is. Nálam vérmesebb és elvakultabb (ellenségesebb, destruktívabb, külföldi médiákra kacsingató, esetleg egyenesen az ő zsoldjukban álló) olvasók nyilván azt mondják majd, hogy a gyakorló antiszemita és önjelölt próféta alapította Magyar Művészeti Akadémia sem összetételénél, sem jogállásánál, sem apparátusánál fogva nem alkalmas a művészetekre szánt állami pénzek fölötti diszponálásra. Kifogásolják majd, hogy a kultúra jobboldali kisajátításának nem első, de talán legsúlyosabb lépését készül meglépni a kormány; felvetik majd, hogy így zűrzavaros döntéshozatali helyzet jön létre, s a lassan kiépült intézmények és mechanizmusok mind a szemétdombra kerülnek; továbbá álságosnak találják majd azt a feltételezést, hogy ha a „konzervatív” „jobboldalhoz” közel álló grémium osztja a pénzt, akkor bárkinek bármennyivel több jutna (leszámítva persze azokat, akiket bölcs és jó kormányunk amúgy is szeret).

Ilyeneket én nem mondok.

Csak egyetlen, talán mellékes mozzanatra figyelmeztetnék. Úgy tetszik, a kultúráért (is) felelős miniszter nincs egészen tisztában azzal, hogyan működik a tudomány állami támogatása. Úgy hiszi ugyanis, hogy az MTA (mint – majdan – a MMA) megkapja „az összes támogatást”, ami a tudománynak jár, és azt az MTA osztja el.

Rosszul tudja.

Sajnálatos, hogy a jelek szerint a miniszternek teljesen téves elképzelései vannak arról a testületről, amelynek mintájára egy másik testületet formálni akar. A tudományt részben valóban az Akadémia finanszírozza, de az egyetemeken zajló kutatásokat már sokkal kevésbé, nem is szólva az iparhoz közelebb álló tudományos kutatóhelyekről, amelyek vállalatoktól, olykor (más) minisztériumoktól, európai pályázatoktól, és főleg: az OTKA-tól kapnak kisebb-nagyobb pénzeket; a finanszírozás rendkívül színes, sokféle, egymástól független, állami és magánszektorból, magyar, európai és világszervezetektől (és részben persze az Akadémiától) származó forrásokból áll. És addig jó, amíg így van – ha ehelyett volna egyetlen nagy szervezet, amelytől a döntés függene, az valamennyi kutató rémálma volna. Balog olyan mintára szabná az általa elképzelt szervezetet, ami nem létezik. (Vagy csak az ő tévképzeteiben.)

Abban viszont jól tájékozott a miniszter, hogy az MTA akadémikusai valóban elég rendes fizetést kapnak, teljesítményüktől függetlenül, pusztán már megszerzett címüknek köszönhetően. Azt szeretné, ha a Magyar Művészeti Akadémia tagjai is efféle juttatásban részesülnének. Nemes elképzelés, szociális érzékenységgel átitatott gesztus – és ezzel tulajdonképpen be is fejeződhetne a nagy munka. Aki méltó rá, akit az Akadémia befogad, az éljen jól, biztonságban, boldogan, s ha marad egy kis ideje, döntsön a kérincsélő, éhenkórász, úgyse-lesz-tag művészek pénzéről. Már ha marad ilyen egyáltalán.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?