Már éppen kezdtünk volna hozzászokni, hogy mindennapi, normális életünk nem rendőrségi ügy; hogy a rendfenntartóknak csak akkor van – és csakis akkor legyen – szerepe a hétköznapjainkban, amikor valami baj van: bántalom, sérelem, veszteség, jogsértés ér. Hatósági személy akkor kerüljön elő – de akkor tényleg kerüljön elő! –, ha anyagi javainktól vagy szabadságunktól megfosztanak, ha megütnek vagy más módon kárunkra vannak.
Ehhez képest manapság ott tartunk, hogy egy cigivásárlás lassan rendőrségi eseménnyé válik. Megfelelő életkorú-e a vásárlási tényállás megvalósításával gyanúsítható személy? Be lehet-e látni szabad szemmel, normális fényviszonyok esetén a vásárlási tényállás helyszínére? Nincs-e fiatalkorú személy a vásárlást végrehajtani kívánó személy társaságában az üzlethelyiségen belül? Megannyi hatósági kérdés, jó lesz vigyázni. Mit számít ennek a fényében, hogy az ország házában vasszigorúságú szabályok fogják előírni, hogy képviselőnek, újságírónak, látogatónak hogyan kell viselkednie, különben a házelnök ráküldi a pandúrokat, elviszik nehéz vasban a renitenseket. Pár száz embert érint, nem érdekes.
De a rendőrség főszereplővé kezd előlépni a népszórakoztatás (idegenforgalom, kulturális szcéna, szabadidős tevékenységek) területén is: nagyon vigyázzon, aki nagy, közös mulatságra invitálja a magyar és határokon túli ifjúságot, mert úgy járhat, mint az O.Z.O.R.A. fesztivál szervezői. A rendőrség ugyanis – persze, az utolsó pillanatban – nem adta meg a „szakhatósági hozzájárulást”, nem tudni, miért. Valami zűr van, valami nem tetszik, vagy csak egyszerűen – csak. Vagy izé.
Vannak olyan – igen rosszindulatú – pletykák, hogy a rendőrséget (vagy bizonyos rendőri vezetőket) kellett volna megsemondommekkora összeggel, khm, jobb belátásra bírni (pfuj, pfuj, pfuj, most háromszor gyorsan elhatárolódom, sót dobok át a bal vállam fölött, az állítólag segít). Mindenesetre érdekes, hogy a sok éve minden zűr nélkül működő fesztivál most hirtelen fenyegetést kezd jelenteni a köz-, nemzet- és utasbiztonságra, a rendőrökre úgy rátört a leküzdhetetlen aggódás, hogy ennek hangot kellett adniuk. Betiltásról persze szó sincs, á – csak lehetővé teszik (pontosabban: előírják), hogy ne legyen engedélyezhető a fesztivál. Hú, mi készülhet. Ékszertolvaj bandák indultak neki a Côte d’Azurról? Csecsen fegyvercsempészek találták a legalkalmasabb telephelynek Dádpusztát? A kolumbiai drogkartell leszámol a Fejér megyei konkurenciával?
Persze, belátom: sok baj lehet, ha sok ember gyűlik össze, lopás, rablás, erőszak, mindenféle. Akkor – és csak akkor – valóban dolga volna a rendőrségnek. De mégis nehéz nem arra gondolni, hogy a szabad, laza, vidám – és igen: felelőtlen, elengedett – bulizás nemigen fér az egész életünkbe egyre jobban behatoló rendőrség ízlésvilágába. Gyanús, veszélyes, aggasztó.
