Ovi, foci, dutyi

  • Kálmán C. György
  • 2012. szeptember 7.

Első változat

A hasonlatok, amelyeket a nagypolitikára szokás alkalmazni, túlságosan rossz fényt vetnek a hasonlítóra magára.

A jelenlegi helyzet azért is jó (számtalan előnye mellett), mert jobban belelátunk a honi kisközösségek működésébe; átérezzük megannyi szubkultúra emberi viszonyainak, feszültségeinek, hatalmi struktúráinak jellegzetes gondjait.

Óvoda, focicsapat, börtön, hogy csak néhányat említsek.

Igen, ezek azok a területek, amelyek a véleményformálók, politikai elemzők, bloggerek és egyszerű – például közösségi oldalakon megszólaló – emberek eszébe jutnak, amikor hazánk politikai felső vezetésének viselkedését értelmezik. Idézzük csak fel, hányszor hasonlítják a simlis, másra árulkodó, az önérdeket szemérmetlenül érvényesítő, naivot és ártatlant játszó magatartást a kisdedek, a focisták vagy a börtönlakók jellegzetes megnyilvánulásaihoz. S ahogyan „a teve a sivatag hajója” metafora nemcsak a tevére vet új fényt, hanem a hajóról alkotott képünket is módosítja – vagyis hasonlított és hasonlító egyaránt és egymás révén átértelmeződik, s a hajót, ha nem is tudatosan, elkezdjük a tenger tevéjének látni –, úgy mindennapi életünk kisközösségeinek viszonyaiba is jobban belelátunk ezen hasonlatok révén.

Amikor tehát azt mondjuk, hogy egyes politikusok óvodásokként viselkednek, amikor megpróbálják letagadni a letagadhatatlant – nem én kakiltam be, az a Józsi volt! –, elveszik a másiknak az autóját vagy homokot szórnak a többiek nyakába, akkor, mi tagadás, elég baljós kép alakul ki a kisdedek erkölcsi állapotairól. A labdarúgók köreiben közismert a szabálytalanság számos olyan változata, amelyet a bíró legfeljebb véletlenül vehet észre; a grundon mindig a nagyfiúk (meg az erősebbek) döntik el, hogy éppen érvényes-e a „három korner tizenegyes” szabály, vagy beleérhet-e a kapus kézzel a labdába. A bv-intézményekben a frissen bekerülőt megvédelmezik, vagyis félholtra verik és megerőszakolják, ily módon nyilvánítva ki az együvé tartozás megtartó erejét, és az igazságos közteherviselés jegyében vannak, akik nem rendelkeznek szabadon a cigarettájukkal.

Sajátos magatartásformák, ismerős hatalmi hálózatok.

A büntetés-végrehajtás és a labdarúgás területein nem vagyok ismerős, de jómagam számos óvodást ismertem, ennél jobb véleménnyel vagyok róluk. Kérdés tehát, hogy azok a hasonlatok, amelyeket a nagypolitikára szokás alkalmazni, nem vetnek-e túlságosan rossz fényt a hasonlítóra magára. Szegény óvodások, focisták, bűnözők – a legrosszabb hírbe keverednek.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.