Te (Szókommentárok 4.)

  • Kálmán C. György
  • 2013. március 22.

Első változat

Bajom van nekem ezzel a tegeződéssel.

Néhány napja indult egy oldal a Facebookon, amely arra szólítja fel az odalátogatókat, hogy a miniszterelnök számára személyes üzenetet vegyenek videóra (webkamerával, mobiltelefonnal, akárhogy), küldjék el, és azt a legnagyobb közösségi videomegosztó oldalon közzéteszik. A felhívás – természetesen – tegeződő formában érkezik („Üzenj te is!”), és érdekes megfigyelni, hogy az üzenők egy része tegeződve, másik része magázódva-önözve fogalmaz.

Az utóbbi aligha szorul magyarázatra; aki tegez, az (nagyjából) két okból teheti ezt. Egyrészt azért, mert életkorban nem áll nagyon távol a megszólítottól – bár egy bizonyos kor után ez már nem szokott elég alapot nyújtani arra, hogy valakit tegezzünk. Másrészt – ez sokkal valószínűbb – azért, mert élesen szétválik a valóságos, életbeli, közvetlen találkozás (ami, ugye, aligha történik meg – s amely esetben szó se volna tegeződésről), és a fiktív, képzeletbeli megszólalás, ami sokkal inkább szól a nyilvánosságnak, mint a valóságos megszólítottnak. A tegezés elszakadást jelent a valóságostól: nem valamely megtörtént találkozás felidézése, előrejelzése vagy végrehajtása, hanem koholmány, fiktív cselekedet. Márpedig ki hallott már olyat, hogy a napot, az anyám tyúkját, a Tiszát vagy a Kárpátokat valaki magázva-önözve szólítsa meg?  (Ha ilyenkor a magázást választjuk, azt sugalljuk, hogy valóságos találkozásról van szó.)

A soha létre nem jövő kommunikáció tegeződve zajlik.

De másféle tegeződés is van, persze. Ha valóban jól ismerjük azt, akihez (akár nyilvánosan) beszélünk, választhatjuk a tegezőformát. Bizonyos körülmények között ezt (íratlan) szabályok tiltják. A parlamenti képviselők jó része nyilván tegezi egymást a folyosón, de az ülésteremben – vagy az írásbeli, hivatalos érintkezésben – szigorúan magázódnak. A magázás tehát lehet kényszerűség – olyan esetet nem tudok, hogy a tegezés volna az.

A tegezés választása tehát nemcsak azt sugallhatja, hogy „úgysem találkozunk, ez úgyis csak színjáték, egyoldalú és a nézőknek/olvasóknak szóló oráció, tehát letegezlek” – hanem azt is, hogy mi különben jóban vagyunk, találkoztunk már, hadd tudja meg mindenki. És hogy ez fontos: úgy szólok hozzád a nyilvánosság előtt, hogy a mi valóságos (közeli) kapcsolatunkat is mindenki szeme elé tárom. A kérdés az, hogy a viszony efféle színrevitele, be- és megmutatása szükséges-e, értelmes-e, fontos-e, hasznos-e.

Nyilván esete válogatja.

Amikor Schilling Árpád tegeződve szólítja meg Trill Zsoltot, azt teljesen természetesnek találom – kollégák, ismerik egymást, és nem állnak alá-fölérendeltségi viszonyban. Akkor már húztam a számat, amikor Vári György – máskülönben sok megfontolandó mozzanatot tartalmazó nyílt levelében – „Lacinak” nevezte és tegezte a (volt) államtitkárt, L. Simon Lászlót. Nem tudom, volt-e közöttük ilyen bensőséges, baráti viszony – de ha volt, bőven elég ok van rá, hogy ezt a levél írója negligálja. És egyébként is: a köz nevében (közíróként) megszólaló újságíró ne bratyizzon holmi politikusokkal. Kicsit más – de csöppet sem jobb – íze van annak, amikor György Péter levelet ír Balog „Zolinak”, tegeződve.

György levelével sok kisebb-nagyobb bajom van, de ez alapvető: miért személyes kérdés az, hogy egy miniszter kitüntet egy habókos félnácit? Miért kell emlékeztetni akár a minisztert, akár az olvasót, hogy a levél írójának milyen személyes kapcsolata van a levél címzettjével? Nem ez az ideje a barátság (vagy bármilyen meghittebb viszony) felmondásának? (Én ezen az időn rég túl lennék.) Ugyan miért kellene nácikkal parolázó, Prohászka-szobrot avató, egyházakat földbe döngölő politikusokkal (egyáltalán: bármilyen politikussal) tegeződni?

Még egyszer: a tegeződés magyarázatra szorul; a magázódás – nem. Olykor össze lehet (vagy kell) magázódni.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”