Első változat

Te (Szókommentárok 4.)

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2013. márc. 22., 13:50
kommentek
4
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bajom van nekem ezzel a tegeződéssel.

Néhány napja indult egy oldal a Facebookon, amely arra szólítja fel az odalátogatókat, hogy a miniszterelnök számára személyes üzenetet vegyenek videóra (webkamerával, mobiltelefonnal, akárhogy), küldjék el, és azt a legnagyobb közösségi videomegosztó oldalon közzéteszik. A felhívás – természetesen – tegeződő formában érkezik („Üzenj te is!”), és érdekes megfigyelni, hogy az üzenők egy része tegeződve, másik része magázódva-önözve fogalmaz.

Az utóbbi aligha szorul magyarázatra; aki tegez, az (nagyjából) két okból teheti ezt. Egyrészt azért, mert életkorban nem áll nagyon távol a megszólítottól – bár egy bizonyos kor után ez már nem szokott elég alapot nyújtani arra, hogy valakit tegezzünk. Másrészt – ez sokkal valószínűbb – azért, mert élesen szétválik a valóságos, életbeli, közvetlen találkozás (ami, ugye, aligha történik meg – s amely esetben szó se volna tegeződésről), és a fiktív, képzeletbeli megszólalás, ami sokkal inkább szól a nyilvánosságnak, mint a valóságos megszólítottnak. A tegezés elszakadást jelent a valóságostól: nem valamely megtörtént találkozás felidézése, előrejelzése vagy végrehajtása, hanem koholmány, fiktív cselekedet. Márpedig ki hallott már olyat, hogy a napot, az anyám tyúkját, a Tiszát vagy a Kárpátokat valaki magázva-önözve szólítsa meg?  (Ha ilyenkor a magázást választjuk, azt sugalljuk, hogy valóságos találkozásról van szó.)

A soha létre nem jövő kommunikáció tegeződve zajlik.

De másféle tegeződés is van, persze. Ha valóban jól ismerjük azt, akihez (akár nyilvánosan) beszélünk, választhatjuk a tegezőformát. Bizonyos körülmények között ezt (íratlan) szabályok tiltják. A parlamenti képviselők jó része nyilván tegezi egymást a folyosón, de az ülésteremben – vagy az írásbeli, hivatalos érintkezésben – szigorúan magázódnak. A magázás tehát lehet kényszerűség – olyan esetet nem tudok, hogy a tegezés volna az.

A tegezés választása tehát nemcsak azt sugallhatja, hogy „úgysem találkozunk, ez úgyis csak színjáték, egyoldalú és a nézőknek/olvasóknak szóló oráció, tehát letegezlek” – hanem azt is, hogy mi különben jóban vagyunk, találkoztunk már, hadd tudja meg mindenki. És hogy ez fontos: úgy szólok hozzád a nyilvánosság előtt, hogy a mi valóságos (közeli) kapcsolatunkat is mindenki szeme elé tárom. A kérdés az, hogy a viszony efféle színrevitele, be- és megmutatása szükséges-e, értelmes-e, fontos-e, hasznos-e.

Nyilván esete válogatja.

Amikor Schilling Árpád tegeződve szólítja meg Trill Zsoltot, azt teljesen természetesnek találom – kollégák, ismerik egymást, és nem állnak alá-fölérendeltségi viszonyban. Akkor már húztam a számat, amikor Vári György – máskülönben sok megfontolandó mozzanatot tartalmazó nyílt levelében – „Lacinak” nevezte és tegezte a (volt) államtitkárt, L. Simon Lászlót. Nem tudom, volt-e közöttük ilyen bensőséges, baráti viszony – de ha volt, bőven elég ok van rá, hogy ezt a levél írója negligálja. És egyébként is: a köz nevében (közíróként) megszólaló újságíró ne bratyizzon holmi politikusokkal. Kicsit más – de csöppet sem jobb – íze van annak, amikor György Péter levelet ír Balog „Zolinak”, tegeződve.

Mai programok
György levelével sok kisebb-nagyobb bajom van, de ez alapvető: miért személyes kérdés az, hogy egy miniszter kitüntet egy habókos félnácit? Miért kell emlékeztetni akár a minisztert, akár az olvasót, hogy a levél írójának milyen személyes kapcsolata van a levél címzettjével? Nem ez az ideje a barátság (vagy bármilyen meghittebb viszony) felmondásának? (Én ezen az időn rég túl lennék.) Ugyan miért kellene nácikkal parolázó, Prohászka-szobrot avató, egyházakat földbe döngölő politikusokkal (egyáltalán: bármilyen politikussal) tegeződni?

Még egyszer: a tegeződés magyarázatra szorul; a magázódás – nem. Olykor össze lehet (vagy kell) magázódni.

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2013. márc. 22., 13:50
kommentek
4
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 4
    Mészáros András
    2016. június 28., kedd 11:32
    A tegezés-magázás tényleg elég nehéz kérdés. Engem mások véleménye is érdekel. Egy kérdőívet is szerkesztettem a témában, már 34 ember kitöltötte, még 66 kitöltőt szeretnék. https://docs.google.com/forms/d/1PBeCnjTCCoGiwrfQ2gyKHaC0WYLA2sqO6tQs57m8mk0/viewform
  2. 3 hakohen
    hakohen
    2013. március 22., péntek 20:19
    Néhány megjegyzés:

    1.) Belegondoltam, hogy van egy-két (elég kevés) politikus, akivel valamikor tegező (bár nem baráti) viszonyban voltam - most akkor mit csinálnék, ha nyílt levelet írnék(-nák?) neki vagy egy népes megbeszélésen vitatkoznék(-nák?) vele. Szerintem tegezném; a magázódást meglehetősen modorosnak tartanám ez esetben. Ez azért még nem jelent valamilyen gusztustalan privatizálást, bájolgást. Persze láttam szervilis megszólítást, valahogy így: "Hogy érzed magad, Elnök Úr?" (Régebben: "Hogy érzed magad, Elnök Elvtárs?")

    2.) A blogoszférában igen általános a tegeződés. Nem is tudhatni, hogy a nickek mögött 20, 40 vagy 70 éves valaki (az sem mindig biztos, hogy férfi-e vagy nő) rejtőzik. Éppen a magázódókat szokták egyes kommentelő társaik modorossággal vádolni.

    3.) Biztos, hogy a magázódás örökké megmarad? Ahogy a latin nyelvű katolikus liturgia érthetően csak per tu beszél, úgy a héber (vagyis a hétköznapi ivrit) sem tud magázni. Na és látott már valaki vért izzadni angolról szöveget, filmet fordítót, mert bár sokféle megszólítás van az angolban, magázódás igazán nincs. Azután gondolom, sokan tudják, hogy valamikor a svéd nyelvben is volt, ámde a II. vh. után nem is olyan lassan megszűnt a magázódás. Svédül csak tegeződni lehet. Aki nem hiszi, menjen el az IKEÁ-ba.
  3. 2
    János Horák
    2013. március 22., péntek 16:42
    Balázs Birtalan:
    Az egyházi liturgiákban azért van tegezés, mert a magyar nyelvbe a német által került a magázódás. Az egyházi kommunikációban a hagyományok őrzése miatt él máig a tegező formula. ˘.˘
  4. 1
    Balázs Birtalan
    2013. március 22., péntek 14:55
    "A magázás tehát lehet kényszerűség – olyan esetet nem tudok, hogy a tegezés volna az."
    Én tudok: a liturgia. "Az Úr legyen önökkel." - "És a maga lelkével" - ilyen nem létezik.

Komment írásához vagy regisztrálj

Összes blog Itt

Blog

még több cikk