Menj el! – Eksztatikus előadás

  • Kukorelly Endre
  • 2013. március 16.

Ezer és 3

Menj el onnan, ahol nem jó neked. Aki elmegy, annak igaza van. És meg fogja bánni, ahogy az is megbánja majd, aki marad. Én megbántam.

Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém

(Vörösmarty Mihály)

 

Húzzanak el innen ők, ezt sokszor gondoltam, sokféle helyzetben, és nyilván becsaptam magam vele. Nyilván nem húznak el innen, ez a lényege a dolognak, azért csinálják mindazt, ami miatt ez jut eszembe, hogy ők hozzám képest mindenképp (itt) legyenek, akkor és úgy is, amikor és ahogy nekem már végleg nincs kedvem létezni. Ha valaki tehát egy számára elviselhetetlen helyzetben arra vár, hogy azok, akik a helyzetet számára elviselhetetlenné tették, menjenek el onnan, ahelyett, hogy ő menne el onnan, annak a helyzete ezek szerint korántsem elviselhetetlen. Hanem elviselhető. Simán viseli, ahelyett, hogy elmenne onnan a francba – no, és ez a valaki vagyok én. Voltam, vagyok, nem mentem el, nem fogok elmenni, a szüleim maradtak ’56-ban – anyám ment volna, apám nem –, visszajöttünk ’67-ben Münchenből – apámmal voltam, anyámat és a húgomat túszként visszatartották – és így tovább. A legsivárabb hetvenes években sem, a kilátástalannak tűnő nyolcvanasokban sem léptem le. Le kellett volna lépnem. Lépj le!

 


 

Menj el onnan, ahol nem jó neked. Aki elmegy, annak igaza van. És meg fogja bánni, ahogy az is megbánja majd, aki marad. Én megbántam. Ha arra gondolok, hogy miért nem maradtam 1974-ben Londonban vagy Stockholmban, ’76-ban Párizsban vagy Brugge-ben, ’77-ben Dubrovnikból miért nem szöktem át Olaszországba, miért nem maradtam ’80-ban Rómába, hogy legalább Bécsben le kellett volna szállnom hazafelé a vonatról, ’82-ben Barcelonában vagy ’87-ben Amszterdamban ragadni, hogy miért nem telepedtem le ’88-ban Hamburgban, egy Hamburghoz közeli, Rethwischfeld nevű kis északnémet faluban, akkor összeszorul a gyomrom. Összeszorul a szívem. Aztán megváltozott a rendszer.

Idejött, ami miatt oda kellett volna menni. Szabadság, banán, választás.

Belépsz a boltba, és leemelsz egy fürt banánt. A banánt választod, és minden oké, minden megváltozott, te is, főleg te magad. Gyökeresen más, gyökeresen ugyanaz. New Yorkban maradok 1992-ben. Berlinben 1996-ban. Berlinben kellett volna maradnom, vagy NY-ban, ez teljesen világos. Egy évig éltem Berlinben, aztán lejárt – de mi járt le?

Azon kívül, hogy az élet jár le? Elszaladt az az év, meg mindenféle év. El szoktam menni a berlini lakásom elé, a volt lakásom elé, az én lakásom, mások laknak a lakásomban, ugyan miért laknak mások az én lakásomban? Milyen alapon? Miért nem tűnnek el onnan? Leszállok a Halensee-nél a 29-es buszról, akkor 129-es volt, úgy látszik, átszervezték a berlini tömegközlekedést, átsétálok a vasúti hídon, álldogálok a kapunk előtt, muszáj lekuporodnom a fájdalomtól. Menj el, maradj ott, ahol jó neked, ahol nem túl rossz neked, vágyakozz, bánd meg, fájjon, marjon beléd a fájdalom, úgyis meg fogod bánni! Sírj, nevess, oldd meg! „Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni, sirasd el, azt is meg fogod bánni; nevess a világ ostobaságain vagy sirasd el, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostobaságain, vagy elsiratod őket, mindkettőt megbánod”, így 1843-ban a Vagy-vagy-ban (Enten-eller) Søren Kierkegaard. És hozzáteszi, „ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata”. Nincs .

Illetve jó így. Illetve nem jó, és ha jó is, nem elég jó, de ez van, és ez legalább van. Ott ragad és visszajön, aki tud, az elmegy, aki nem tud, az is. Ha tudsz, maradsz, és ha nem tudsz, akkor is maradsz. Hogy’ lehet élni/nem lehet megélni egy „háromszáz eurós” országban, mondja, és elmegy háromszor annyiért cselédnek. Elmegy hiányszakmába dolgozni tízszeres bérért, elmegy, mivel úgy érzi, itt bántják, minimum megbántják a származása, vallása vagy mit tudom én, micsoda miatt. Jól teszi. Tömegével mennek a magyarok külföldre, utoljára ez a forradalom leverése után volt így. Húszezer költő Nyugatra tart, írta akkor Cs. Szabó László Londonban, ahogy „húszezer cseh költő” tartott Nyugatra ’68 után. Egyszer, sok-sok éve, egy müncheni kocsmában Ota Filippel söröztem, és nem igazán tudtam levenni, hogy jó-e neki, vagy mi van. Jó volt neki, ezt végül is az döntötte el bennem, hogy cseréltem volna vele. De hát maximum magaddal cserélsz.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.