Orbán Viktor ünnepi beszédében szemrebbenés nélkül, elszánt arccal szajkózta, hogy itt rajta kívül mindenkit azzal bíztak meg a nemzetközi hatalmak, hogy lecseréljék Magyarország lakosságát, eltüntessék a magyar kultúrát és felhigítsák Európa népességét. Így, ezzel a kifejezéssel.
Harcolni kell, mert van jogunk élni, mondta beszéde végén.
És mi „felnyergeltünk, felkészültünk.“
De a legalattomosabb húzás akkor is az volt Orbántól, hogy a militarista szóképekkel telezsúfolt, gyűlölködő gondolatmenetet észrevétlenül becsomagolta a keresztényi szeretet ideájába — pontosabban a magyar keresztényi szeretetébe, ami más keresztényi szeretettel ellentétben még nem kopott meg.
Így jött össze Orbánnak az, hogy pár perc eltéréssel prédikálhatott a hit, szeretet és összefogás erejéről, amit tulajdonképpen ő testesít meg, és bácsizhatta le a patás ördögnél is gonoszabbnak lefestett ellenségét, és kurjanthatott fel: "húzzál haza Gyuri bácsi Amerikába vagy hova és boldogítsd az amerikaiakat, csuhajja, pöhh!"
