Elege lett Orbánból, a CEU-botrány miatt kilépett a KDNP-ből is

  • narancs. hu
  • 2017. április 7.

Fekete Lyuk

Baj van Zsoltéknál! Mindjárt elfogynak Semjénék!

Lukácsi Katalin – a valasz.hu szerint – projektmenedzserként dolgozott a KDNP-s Barankovics István Alapítványnál, nagyrészt az ő nevéhez fűződött az IKSZ holokauszt-emlékéve is. Most viszont elege lett Orbán politikájából. Egyebek mellett pont a CEU miatt.

Így kezdi Fb-posztját: „Fontos lépést tettem meg tegnap, életem egy fontos szakaszát zártam le, nem kis vívódások után. Tegnap kiléptem az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségből és kilépek a Kereszténydemokrata Néppártból is, ahová az elmúlt négy és öt évben életem energiáinak jelentős részét fektettem be.”

És itt jön a lényegi rész: „Baloldali szülők gyermekeként erősen MSZP-s érzelműként kezdtem politikai eszmélődésemet. Mire azonban szavazókorú lettem, az első választásomon, 2006-ban az MDF-re szavaztam. Emlékszem, épp felkeresett személyesen egy közvélemény-kutató, és elismerte bátorságomat, hogy az esélyek ellenére mégis a kispártot támogatom majd szavazatommal. 2010-ben MDF-et támogatni más volt, mint előtte, baloldali gyökerekből azonban tőlem nem állt távol. Hálás vagyok azokért az élményekért és küzdelemért, amit akkor országgyűlésiképviselő-jelöltként végigvittem. 2010-ben azonban megváltozott Magyarország politikai helyzete, és mivel nem akartam annyira fiatalként abbahagyni a közéleti tevékenységet, alapbeállítottságomból fakadóan közeledtem a KDNP-hez. Gyökeres különbségnek tűnhet kívülről, de a személyi különbségek mindig sokkal kisebbek, mint azt a külső látszat mutatja. Három esemény következménye az, hogy most mégis kiléptem. A kormánypártok retorikája Ferenc pápával szemben, tavaly nyáron sokkolt a nyílt szembehelyezkedés. Aztán a Népszabadság megszüntetése tette számomra egyértelművé, hogy az én demokráciafelfogásom gyökeresen eltér a pártométól, most pedig a CEU-s ügy (és hogy tisztújítás van a szervezetemben) sürgetővé tette a következtetések levonását.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.