Ha igazán hatékony kézfogó robotot akarunk építeni, Orbán mozgását kell tanulmányozni

  • - palosm -
  • 2018. március 22.

Fekete Lyuk

Megvontuk a miniszterelnök mérlegét.

Semmi meglepő nincs abban, hogy egy politikus sok emberrel találkozik, sok emberrel fog kezet, mégis, ahogy Orbán Facebookra feltöltött kampányvideóit nézegetjük, kezdünk beleszédülni a parolázás mennyiségébe.

Orbán bakonysárkányi videója például csak 90 másodperc, de a miniszterelnök 17 kézfogást ráz ki a kisujjából, ami elég figyelemre méltó átlag:

5,29 másodpercenként egy.

false

Ráadásul ebből 5 kézfogást sikerül óvodás korú gyerektől begyűjtenie, amiből tökéletes vágóképek is gyárthatók.

De egyéb érdekes dolgokat is összeszámoltunk ebben a videóban, ha már ennyiszer megnéztük:

Puszi: 2

Kézcsók: 0

Zakó, ingnyak, jegygyűrű baszkurálása: kb. 4

„Csókolom”, „Jó napot” mint áludvarias köszönés: kb. 5

Hoppá!, illetve Na! felkiáltás: 2

Mondanunk sem kell, hogy a videó végén feltűnő, meglehetősen furcsa hangsúllyal kurjongató férfinak – kopott baseballsapkáján ismerős felirat: Penny Market – sem kézfogásból, sem köszönésből nem jut egy sem.

Magyarország miniszterelnöke, amikor észreveszi, hogy ebből a helyzetből sehogyan sem jöhet ki jól, szótlanul eloldalog.

false

Egyébiránt Orbán a tegnapi, másik óvodai látogatása során is nagyjából ugyanezt a kézfogásátlagot hozta: 50 másodperc alatt 10 kézszorítást bonyolított le – vagyis öt másodpercenként egyet –, de

a nagy szám itt az, hogy ebből 9 alany volt óvodás.

false

A jelenség lényegét, továbbá a miniszterelnök érzékenységének fokát és egyben Magyarország állapotát nem kevés humorral fűszerezve foglalja össze a Hírcsárda Coubja: figyeljük meg a szereplők mozgását, testtartását, a fenyegetően meredő kezet és a kissé magára hagyottnak tűnő gyerekek óvatos reakcióját.

Mi vagyunk a nyuszimotoron robogó Orbán Viktor kinyújtott kezétől tétován hátrahőkölő óvodás!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.