Szüret extra: Na, ki kezdte az ukrajnai háborút? – Bogár László szerint…

  • narancs.hu
  • 2014. szeptember 2.

Fekete Lyuk

Nagy napok állhatnak Bogár László mögött! A professzor a közelmúltban élete egyik legnagyobb felfedezését tette. A mi szerencsénk, hogy ezt meg is osztotta a Magyar Hírlap olvasóival.

false

Nos, a legfrissebb cikkében ugyan az apokalipszishez hasonlítja az ukrajnai eseményeket, ám meglátása szerint mindezért a legkevésbé okolható Putyin, a kelet-ukrajnai szeparatisták vagy éppen a vállalkozó Vologya bácsi a Krím félszigetről… Ahogy írja, „az Ukrajna körül kibontakozó apokalipszis egyetlen pozitív következménye, hogy kiderült, valóban a szó szoros értelmében apokalipszisről van szó, mert ez az ősi görög szóösszetétel azt jelenti, hogy ’lehull a lepel’, és most bizony lehullott a lepel”, majd gyorsan el is magyarázza, hogy miért. „Szóval lehullani látszik a lepel, az Egyesült Államok mint globális birodalom ugyanolyan szimpla rablóháborút folytat Oroszország ellen, mint Napóleon vagy Hitler annak idején. Ukrajna csupán jelentéktelen eszköz ebben a kibontakozni látszó világháborúban, ami mindig is kizárólag a globális dominanciáról, az erőforrások feletti uralomról szólt. Az amerikai impérium számára létfontosságú annak megakadályozása, hogy kialakuljon az a globális nagykoalíció, amelyet eurázsiai földhídként szoktak emlegetni. Ez az utóbbi két évtized során valóban kibontakozni látszó együttműködési rendszer szimbolikusan a Párizs–Berlin–Moszkva–Peking-tengellyel írható le.”

Ha bárki arra gondolna, hogy a szerző ezután Orbán Viktor zsenialitását ecsetelné – hisz rajta kívül azért nem nagyon erőlködik senki efféle tengely létrehozásában –, annak csalódnia kell (na, de Bogár elvtárs, micsoda hanyagság ez, Orbán elvtárs talál lazsál?). De nem tart sokáig ez a csalódott állapot! Mert Bogár azt is tudja, hogy Amerikának miért fontos annyira ez a balhé! Hát, elsősorban azért, hogy „Európa egyetlen évtizeden belül az amerikai palagáz importjára építse energetikai rendszerét, ami, lévén sokkal drágább, mint az orosz földgáz, az új függés mellett jelentősen rontaná Európa és főként Németország versenyképességét”. És ez még nem minden! Bogár szerint „a tartós ellenségeskedés végre megnyitna egy hatalmas, új piacot is a történelmének legmélyebb válságát élő amerikai hadiipari komplexum számára. Végül mindezt megkoronázza majd az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabad kereskedelmi egyezmény. Hogy minden akadály nélkül áraszthassa el a génmanipulált kukorica az Európai Uniót és persze a »szabad« Ukrajnát is, akadálytalanul onthassa kultúrszennyét Hollywood a már eddig is éppen eléggé szétvert lelkű Közép- és Kelet-Európára”.

Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy ezek az mocskos amerikaiak miféle szerkezetekkel manipulálták Putyint, a ruszki tábornokokat, a kelet-ukrajnai szeparatistákat, meg még ki tudja kiket, hogy bedőljenek ennek az aljas provokációnak, és úgy táncoljanak a kalasnyikovjaikkal, ahogy Obamáék fütyülnek valami kultúrszennyes amerikai nótát?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.