Németh Szilárd: Most még nem tudunk beszállni a harckocsik gyártásába

  • narancs.hu
  • 2018. június 26.

Fekete Lyuk

Pazar Németh Szilárd-interjúval dobta fel a keddet a Puch László-féle, állami hirdetésekkel telerakott Népszava.

Végre egy hosszabb interjú a mostanában kissé háttérbe szorult Németh Szilárddal, aki most aztán kifejtheti gondolatait.

Már az anyag címe is bitang erős – „Nem vagyok könyvelő” – , de a szöveg talán az általános Sziszi-színvonalat is parádésan felülmúlja. Vagyis alul.

Például azt mondja a híresen céltudatos, önkritikára hajlamos politikus, hogy azért bukott egyéniben Csepelen, mert nem volt szerencséje. Azt mondjuk ma sem tudta megmondani, mennyibe került a kampánya, de hát nem könyvelő ő.

Tényleg nem.

Hanem amolyan szerény, szorgos kishangya. Idézünk egy frappáns kérdést-feleletet.

– Ha a Fideszben valaki nem nyer egyéniben, akkor könnyen megrekedhet a karrierje. Ön viszont az egyik fontosabb megbízást kapja a másik után. Mi a titka?

– Dolgozom.”

Hogy idézzük Németh egyik kollégáját is: ennyi.

Azt azért elmantrázza gyorsan, hogy Orbán Viktor a példaképe, „a jelleméért, eszéért, kitartásáért, elszántságáért és bátorságáért”.

Orbán = „igazi politikusi példakép”.

A hadseregfejlesztésről pedig elmondja: az emberek döntésének eredménye, és „ha nincs kikkel-mivel megvédeni a hazát, akkor azt el is veszíthetjük”. Egyszerű ez, mint a karikacsapás.

De sajnos „a kínálat nagysága és minősége miatt most még nem tudunk beszállni a harckocsik gyártásába”.

Esetleg a kiberhadviselésben és -védelemben lehet keresnivalónk, spekulál, ötletel Szilárd. És az is jó példa, mondja, hogy „a csehekkel közösen építünk fel egy kézilőfegyver- és lőszergyárat”.

Úgy tűnik, Németh is osztja azt a közkeletű nézetet, miszerint minden jobb volt régen, mert akkoriban például még nagy hadi sikereket értünk el, mert simán feláldoztuk életünket a hazáért. Szinte halljuk a sóhajokat, miközben mondja: „Büszkék lehetünk arra az időszakra, amikor az Osztrák–Magyar Monarchiában haditengerészetünk volt, nagy hadi sikereket értünk el, tengerészeink bátran, esküjükhöz híven áldozták fel életüket a hazáért. »A kötelesség előbbre való, mint az élet!« – ők ezt így tartották.”

Nemes idők, nemes emberek!

Szerinte Szél Bernadett ma is nemzetbiztonsági kockázat, hiszen Soros jelöltjeként migránsbarát politikát folytatott a kampányban. De a Fidesz-alelnök tudja, mi a tisztelet, becsület: „Április 8-án viszont az emberek egy kisebbsége ennek ellenére úgy vélte, hogy Szél Bernadettékre is szükségük van. Ezt mi tiszteletben tartjuk.”

Tagadta, hogy mindenről Soros jutna eszébe, majd hozzátette: „Tény, hogy Soros hálózata az egész brüsszeli politikára hatalmas befolyással van, és ők migránsokkal akarják betelepíteni Európát.

Akit szórakoztat az ilyesmi, annak itt a teljes interjú.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.