Vida Ildikó, az anyatigris – A legerősebb mondatok a kitiltását elismerő NAV-elnök interjújából

  • 2014. november 5.

Fekete Lyuk

A mai Magyar Nemzetben Vida Ildikó hivatalosan is elismerte, amit már hetek óta tud mindenki. A kitiltásról szóló interjúban azonban igazi gyöngyszemek is vannak.

Oké, a kezdés is erős a Csermely Péter által jegyzett interjúban.

„– Ön azok közé tartozik, akiknek az Egyesült Államokba való beutazását az amerikai nagykövetség nemkívánatosnak minősítette?
– Igen.

– Egyedüliként a NAV vezetői közül, vagy több kollégájával együtt?
– Többen vagyunk.

– Kik ők?
– A többieket nem szeretném megnevezni.

(…)

– Tehát tudja, hogy önön kívül kiket tiltottak ki?
– Igen, elmondták nekem.”

De jöjjenek a legjobb részletek, amikor Vida Ildikó előjön az „én is ember vagyok, ne bántsatok” szöveggel! Ezeket nem fogjuk elfelejteni soha!

„Azt, hogy szabadságra megyek, már régebben megszerveztem, most volt az őszi szünet, ekkor tudtam együtt lenni a gyermekemmel.

Másfelől viszont én is ember vagyok, és mélyen megrázott egyrészt maga az eljárás, amit példátlannak tartok, másrészt pedig az a minden tényállítást és bizonyítékot nélkülöző rágalomözön, ami rám zúdult és zúdul azóta is.”

OMG! De nézzük tovább, gyerünk, gyerünk!

„Tudom, hogy szerencsésebb lett volna hamarabb kiállnom a nyilvánosság elé. De ez az aljas támadás annyira megrendített, hogy napokig fel sem tudtam fogni, hogy mi történik velem. Egyszerűen most jutottam el idáig.”

De hogy bírta ki Csermely röhögés nélkül?! Vagy röhögött? Mi mást tehetett volna ennél a kérdésnél:

„Miért nevezi aljasnak az amerikai nagykövetség lépését?
– Az eljárásuk annyiban különbözik az ötvenes évek koncepciós pereitől, hogy azokat a pereket legalább lefolytatták.”

És még néhány csemege:

„Akkora ütést kaptam, hogy szükségem volt egy kis időre, hogy magamhoz térjek.”

„Anyatigristípus vagyok, és két családom van, az egyik a szűkebb családom, a másik maga a NAV. A végsőkig küzdeni fogok az igazunkért, és soha nem adom fel. Egyszerűen nem tehetek mást. Valaki, valahol, valamiért, arctalanul és minden konkrétum nélkül rám sütötte a bélyeget, hogy korrupt gazember vagyok, és akkor én mostantól éljek együtt ezzel a bélyeggel, tűrjem a rágalmakat, a rám zuhogó mocskot, tűrjem, hogy szétcincálják a becsületemet, hogy belegázoljanak a magánéletembe? Hát nem. Nem.”

A megejtő önvallomás itt olvasható teljes terjedelemben. Jó szórakozást hozzá!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.