Vida Ildikó, az anyatigris – A legerősebb mondatok a kitiltását elismerő NAV-elnök interjújából

  • 2014. november 5.

Fekete Lyuk

A mai Magyar Nemzetben Vida Ildikó hivatalosan is elismerte, amit már hetek óta tud mindenki. A kitiltásról szóló interjúban azonban igazi gyöngyszemek is vannak.

Oké, a kezdés is erős a Csermely Péter által jegyzett interjúban.

„– Ön azok közé tartozik, akiknek az Egyesült Államokba való beutazását az amerikai nagykövetség nemkívánatosnak minősítette?
– Igen.

– Egyedüliként a NAV vezetői közül, vagy több kollégájával együtt?
– Többen vagyunk.

– Kik ők?
– A többieket nem szeretném megnevezni.

(…)

– Tehát tudja, hogy önön kívül kiket tiltottak ki?
– Igen, elmondták nekem.”

De jöjjenek a legjobb részletek, amikor Vida Ildikó előjön az „én is ember vagyok, ne bántsatok” szöveggel! Ezeket nem fogjuk elfelejteni soha!

„Azt, hogy szabadságra megyek, már régebben megszerveztem, most volt az őszi szünet, ekkor tudtam együtt lenni a gyermekemmel.

Másfelől viszont én is ember vagyok, és mélyen megrázott egyrészt maga az eljárás, amit példátlannak tartok, másrészt pedig az a minden tényállítást és bizonyítékot nélkülöző rágalomözön, ami rám zúdult és zúdul azóta is.”

OMG! De nézzük tovább, gyerünk, gyerünk!

„Tudom, hogy szerencsésebb lett volna hamarabb kiállnom a nyilvánosság elé. De ez az aljas támadás annyira megrendített, hogy napokig fel sem tudtam fogni, hogy mi történik velem. Egyszerűen most jutottam el idáig.”

De hogy bírta ki Csermely röhögés nélkül?! Vagy röhögött? Mi mást tehetett volna ennél a kérdésnél:

„Miért nevezi aljasnak az amerikai nagykövetség lépését?
– Az eljárásuk annyiban különbözik az ötvenes évek koncepciós pereitől, hogy azokat a pereket legalább lefolytatták.”

És még néhány csemege:

„Akkora ütést kaptam, hogy szükségem volt egy kis időre, hogy magamhoz térjek.”

„Anyatigristípus vagyok, és két családom van, az egyik a szűkebb családom, a másik maga a NAV. A végsőkig küzdeni fogok az igazunkért, és soha nem adom fel. Egyszerűen nem tehetek mást. Valaki, valahol, valamiért, arctalanul és minden konkrétum nélkül rám sütötte a bélyeget, hogy korrupt gazember vagyok, és akkor én mostantól éljek együtt ezzel a bélyeggel, tűrjem a rágalmakat, a rám zuhogó mocskot, tűrjem, hogy szétcincálják a becsületemet, hogy belegázoljanak a magánéletembe? Hát nem. Nem.”

A megejtő önvallomás itt olvasható teljes terjedelemben. Jó szórakozást hozzá!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.