Film

5. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál

szerző
Gera Márton
publikálva
2017/14. (04. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magány, gyerekbántalmazás és egy vállalat, amelyik olcsón elintézni, ha valaki meg akar halni – ilyenekről szólt az idei rövidfilmfesztivál.

Hosszú ideje lehet már mondogatni, hogy a rövidfilmek terén tudunk igazán nagyot alkotni, jönnek a fiatal titánok és fogják a kamerájukat, hogy néhány percben elmondják, mit gondolnak a világról, s nem úgy tekintenek a műfajra, mint szimpla belépőre a nagyjátékfilmek világa felé – gondoljunk csak a Mindenkire. Hogy az idei Friss Húson miért érezhette azt a néző, hogy az alkotók jelentős része a magány témáját járja körül, azon bőven lehetne lamentálni. Egyedül van a gyári munkás (Kockaember), a színésztáborból hazatérő csaj (Peron), de magányos a menekültben barátra találó orvos is (Légmell).

Magány ide vagy oda, a komorabb témák ellenére a rendezők többsége a humor nyelvén is tud beszélni. Pusztai Ferenc L.U.F.I.-ja például a húszasok, harmincasok útkeresését vegyíti a lehető legszürreálisabb történettel, miszerint van egy cég, amelyik olcsón elintézi, ha valaki szeretne meghalni. Kissé elnyújtott sztori a helyünket nem találó, a Facebook-chat pittyegéseitől függő énünkről. Közel sem ennyire vidám Csoma Sándor Nem történt semmije, amely a gyerekbántalmazás témáját járja körül. Peti ül az asztalnál, mindenki sejti, hogy valami történt a panelban, s az a kérdés, hogyan cselekszik az alkoholista apa, a terhes anya. Hétköznapi események mögött van a kínzó, mindent felőrlő dráma.

Hasonlóan hétköznapi pillanatokból kanyarint meseszerű történetet Dombrovszky Linda Kockaembere. Kovács Zsolt játssza a nyugdíj előtt álló gyári munkást, reggel ötkor megissza a pálinkát, hétkor biciklin indul a munkába, köszön a plébánosnak, majd az üzemben válogatja a legódarabokat, míg nyugdíjba nem küldik, hogy utána teljesen összetörjön, szó szerint leforduljon a székről, oszt’, szevasz! Rosszul végződik a fesztivál talán legerősebb darabja, az Uchebnik is, abban szintén ott figyel a magány, Bence nem épp a suli sztárja, de ’56 ősze van, a kis falu iskolája is forradalmi mámorban ég, az orosz könyveket égetik, s még a nagy (=tahó) Áron is figyelni fog a szeretetre oly éhes kisfiúra. Persze, a forradalmat leverik, és ahogy az életben megtanultuk: Bence lesz a vesztes. Csicskár Dávid filmje nem moralizál, egy iskolás fiú szemszögéből mutatja meg a történelmet, ami pontosan annyira szívszorító, mint Bence próbálkozásai. Igazi magyar coming of age sztori ez, agyonhasznált iskolai padokkal, hóban botladozó sráccal, keserű csalódásokkal, s a fiatal Cservák Zoltánnal, aki mindenféle manírtól mentesen alakítja Bencét.

Hogy ezeket a terjedelmileg mindössze kis szösszenetnek, ám tartalmilag olykor annál értékesebbnek tetsző rövidfilmeket mikor látjuk majd viszont a tévében, nos, az eléggé a jövő zenéje. Az sem lenne túlságosan rossz, ha nem a közszolgálati csatornák éjjeli vagy hajnali műsorsávjába eldugva kellene találkoznunk velük.

Toldi mozi, március 29.–április 2.

Jelenlegi értékelés
5

szerző
Gera Márton
publikálva
2017/14. (04. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Ember alatti állapotok
Állatkínzás Magyarországon
Interjúk
Ennio Morricone, Mathieu Kassovitz, Vajda Gergely
Természetjáró melléklet
Teljesítménytúrák, Zemplén
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...