A foguk fehérje

Roman Polanski: Az öldöklés istene

Film

Brooklyn, játszótér, napjainkban: Zachary (11) hirtelen felindulásból kezet emel Ethanre (11), s mivel a lendülő kézben egy bot is van, a következmények - két sérült fog - több napon túl gyógyulnak.

Brooklyn, nappali, valamivel később: Zachary és Ethan szülei azért gyűlnek össze, hogy kávé és sütemény mellett, Kokoschka- és Bacon-albumok megnyugtató közelében rendezzék a játszótéri incidenst. A társasági jó modor egész sokáig kitart, a házi süteményig csak kisebb feszültségek fodrozzák a diplomatikus csevej felszínét. Persze a napnál is világosabb, hogy idő kérdése csak, és ezek négyen olyan vehemenciával esnek majd egymásnak, hogy nincs az a játszótéri botozás, mely versenyre kelhetne az itt kiosztott pofonokkal. És tényleg; nem sokkal a sütemény után mintegy vezényszóra szabadulnak el az indulatok a nappaliban, ahonnét egyébként nem is nagyon mozdulunk ki, senki sem akar úgy tenni - a legkevésbé Roman Polanski -, mintha itt valami másról lenne szó, mint egy színdarab (Yasmina Reza nálunk is játszott darabja) könnyűkezű megfilmesítéséről.


Kötött a műfaj, szobához kötött, és vetkőzős a műsorszám, kivetkőzős. Menetrendszerűen vetkőzik ki önmagából a négyes fogat minden tagja, s mint egy lelki swinger partyn, mindenki mindenkinek bevisz egy övön alulit. Folyik a ketrecharc a nappaliban; az van, amit látunk, nincs mit megfejteni rajta, mélyebb jelentések a gardróbban sem rejtőzködnek. Hacsak azt nem szánták ilyesminek az alkotók, hogy jaj, milyenek már ezek a civilizált felnőttek! Ej-ej, hát ezek rosszabbak a kölköknél is - azok legalább nem ilyen körülményesen estek egymásnak. Ez azonban olyan lapos, hogy mégsem szánhatták annak. De nemcsak a mély értelmek maradtak házon kívül, hanem Brooklyn is, hiszen Polanski - az ismert életrajzi okok miatt - a közelébe sem merészkedett a környéknek. A nappali díszleteit Párizsban állították fel, az amerikai kilátás utólagos hozzátoldás csupán.

 

Az Amerikából kiátkozott filmrendező ismét csinált egy álamerikai filmet, ami fricskának elmegy, filmnek nem annyira. Istenesebb a helyzet, ha várakozásainkat nem a jelentős életmű nagy pillanataihoz, hanem egy harc- és színművészeti bemutatóhoz igazítjuk. Annak ugyanis pazar ez a rövid produkció. A nappaliban zajló ketrecharc vegyes technikájú: Kate Winslet finom eszközökkel dobja ki a taccsot, Christoph Waltz még mindig a Becstelen Brigantykban játszik, míg Jodie Foster és John C. Reilly üzembiztos rutinnal megy le ösztönlénybe.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.