A filmtörténet, ha valamiben, a mosómedvék kárára elkövetett poénokban nem áll túl jól: az utolsó emlékezetes mosómedvés poént még Jiří Menzel sütötte el 80-ban, aztán néma csend, egymás után teltek úgy el a hosszú, forró nyarak, hogy a mozi tudomást sem vett a csíkos farkú mindenevőkről. Ezt a tátongó piaci rést tölti ki szinte forradalmi hevülettel James Gunn Marvel-megrendelésre készült filmje, melynek számos újítása közül az egyik, hogy egy hatalmas mordályt ad a főszereplő mosómedve kezébe, a lőfegyverhez pedig emberi hang és harcos mentalitás is társul. És társul hozzá egy fára nagyon hasonlító, csekély szókincsű lény is, egy fába szorult Dömdödöm – és ezek ketten, meg egy zöld űrnő, egy metaforákkal hadilábon álló martalóc és egy Han Solo-iskolán edződött komikus simán verik a Marvel összes idei humortalan, karót nyelt szuperhősét. A mosómedvés Hacsek és a fába szorult Sajó párosa mellett a másik találmánya a filmnek, hogy a Star Wars örökségét büszkén felvállaló űrcselekményt Komjáthy György kívánságműsorának magnósok által kért slágerei kísérik, és a poén – legyen egy walkmanbe való válogatáskazetta Marvin Gaye-től a Jackson 5-ig terjedő tartalma egy nagyszabású sci-fi zenei aláfestése – akárhányszor is elsütik, működik. Arra, hogy épp melyik frusztrált főgonosz akarja elpusztítani az univerzumot, szót sem érdemes vesztegetni; A galaxis őrzői két jól megválasztott poén ütemes ismétlésével verik a mezőnyt; aki szerint ez kevés, annak azt ajánljuk, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba énje elfojtott mosómedvéjével.
A Fórum Hungary filmje
