Verzió +

A mi ’89-es nemzedékünk

Film

Hét lengyel fiatal úgy döntött, hogy talán másoknak is érdekes, hogyan keresi helyét a világban a ’89-es generáció. Kézikamerát ragadtak, és közösségi finanszírozás útján készítettek egy homevideó jellegű dokumentumfilmet Wojtek, Ela, Mikołaj, Martyna, Adam, Łukasz és Małgosia történetéről. A „beszélőfejes” interjúszituációk és a már-már mozgalmas személyes epizódok mindegyike izgalmas a maga módján, de egyik-másik olyan őszinte megnyilatkozásokat is tartalmaz, hogy a képsorokat nézve az jut eszünkbe, vajon miért érzékenyül el az a fiú a film egy pontján, vagy miért bizonytalanodik el az a lány, miközben a terveiről beszél? Így marad egy-egy kérdőjel a nagyon személyes sztorik után, de kárpótol a mindennapi jeleneteket bemutató események kreáltság nélküli megjelenítése. Huszonéves fiúk és lányok az élet nagy kérdéseire próbálnak meg választ adni, miközben a film alkotói kísérletet tesznek a szereplők, ha nem is teljes, de részletes bemutatására. Mi teszi boldoggá ezt a nemzedéket, milyen vágyaik és céljaik vannak, milyen elvárások fogalmazódnak meg bennük. Nem kell világmeg­váltó elhatározásokra gondolni, az a szép, hogy ezt a generációt is épp azok az egyszerűségében piszok nehéz – végül is kispolgári – vágyak fűtik, mint a szerelem, a karrier meg az egyéni boldogulás. Csak élni szeretnének, helyüket keresik a „mai világban” az úgynevezett felnőttkor küszöbén, miközben folyton harcolniuk kell, hol a szüleikkel, barátaikkal, szerelmükkel, hol a rendszerrel, a nagybetűs élettel, vagy csak saját magukkal. A tét nem kisebb, mint az álmaik.

Vetítik péntek délelőtt a Toldiban

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.