„A végére felnőttem” – Saskia Rosendahl

Film

Ma mutatják be a mozik a Lore című ausztrál drámát, amely a Harmadik Birodalom összeomlását követő napok káoszában mutatja egy tömeggyilkos SS-vezető lányának és testvéreinek hosszú menetelését Németországon át. Ez a film kapta idén a Titanic fődíját. A Narancs a húszéves német főszereplőnővel beszélt.


Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Jelenleg mit forgat Budapesten?

Saskia Rosendahl: Nem árulhatok el róla sokat, talán csak annyit, hogy egy HBO-sorozatban kaptam szerepet, ami pilótákról szól, és Kelet-Berlinben játszódik a hidegháború idején. Ez az első angol nyelvű filmszerepem.

magyarnarancs.hu: Ennyire szereti a háborús témákat?

SR: Érdekel minden olyan történet, amelyet nem írnak meg a tankönyvek, vagy ami nem kötelező tananyagként jutott el hozzám az iskolában. Legjobban a személyes tapasztalatok, élmények, visszaemlékezések foglalkoztatnak.

magyarnarancs.hu: Lore szerepére készülve családi történeteket is kapott a második világháborúról?

SR: A dédnagymamám sorsa kísértetiesen hasonlított Lore menekülésére. Ő el is hagyta Németországot, és csak a háború végén tért vissza.

magyarnarancs.hu: Az ön nemzedéke, a mai huszonévesek számára mit jelent az a kor?

SR: Nem könnyű erre válaszolni. Rengeteget tanulunk róla az iskolában, sokat írnak, beszélnek róla, állandóan jelen van az életünkben. Sajnálatos módon a neonácizmus terjedése miatt is.

magyanarancs.hu: Sokak számára valamiféle etalon Németország a náci múlttal való szembenézésben. Igaznak látja ezt a képet?

SR: Sokan mondják nálunk, hogy minimum két generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy a német társadalomban teljes „üzemanyagcsere” mehessen végbe. Szerintem jó jel, hogy az emberek nem felejtenek.

magyarnarancs.hu: Eredetileg táncosnak készült. Miért hagyta abba?

SR: Valóban, négyéves koromtól balettoztam. Fellépéseim is voltak a gyerekbalettel a Hallei Operában. Közben megismerkedtem a tánctanárnőm lányával, aki színészetet tanult, így indultam én is kezdetben a színház felé. Játszottam néhány mellékszerepet, aztán tévés megkereséseket is kaptam, meg egy gyerekfilmben játszottam.

magyarnarancs.hu: Cate Shortland, a Lore rendezője azt nyilatkozta, hogy eleinte nem akarta szerződtetni, mert túl csinosnak találta.

SR: Nekem is mesélte, hogy a fotó alapján nem sokat nézett ki belőlem. Végül a táncnak köszönhetem, hogy elnyertem a bizalmát. Fizikai állóképesség, egyfajta keménység és sok energia kellett a filmbeli megpróbáltatásokhoz. Amúgy az egész olyan hirtelen jött, az én középiskolai angolommal belecsöppentem egy ausztrál stábba, ahol nagyon családias hangulat alakult ki. Vagy két hétig próbáltunk, ami német forgatási viszonylatban luxusnak számít. Engedte, hogy improvizáljak, majdnem mindent ösztönösen csináltam végig. Szinte teljesen tapasztalatlan és rémesen naiv voltam a forgatás elején. A végére felnőttem.

magyarnarancs.hu: Volt valami sajátos felkészülési módszere?

SR: Korabeli dokumentumfilmeket néztem, és olvastam a könyvet, amely alapján a film készült. A rendezőnő évekig írta a forgatókönyvet. Sokat beszélgettem vele. Cate személyesen találkozott Loréval és a húgával, hiszen az ő történetükből született a könyv. Gyakran mondogatta nekem, hogy nem az a dolgunk, hogy mentegessük Lorét vagy elítéljük, hanem hogy megmutassuk a lelki folyamatokat, amiken átmegy az összeroppanásig.

magyarnarancs.hu: Milyennek látja most ezt a személyt?

SR: Nagyon ambivalens figura. Hihetetlenül erős személyiség, aki időnként elveszett is tud lenni. Az egész világ felégett körülötte, egyedül kell helytállnia. Megpróbáltam párhuzamosságokat felfedezni magamban, hogy jobban menjen az elfogadása, de bevallom, alig találtam.

magyarnarancs.hu: El tudná képzelni, hogy egy életre a színészetet választja?

SR: Semmi ilyesmit nem tervezek. De jelenleg szívesen csinálom.

Kritika a filmről, az alapjául szolgáló könyvről, valamint interjú a rendezővel a Magyar Narancs május 2-i számában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.