"A végső vágás a művész joga"

Thierry Fremaux fesztiváligazgató

  • - kg -
  • 2012. február 3.

Film

Talán még sosem mutatkoztak akkora sztárok a magyar filmszemlén, mint az idei „fapadoson”, noha nem közismert filmkészítők, hanem a nemzetközi fesztiválvilág legnagyobb hatalmú urai foglaltak helyet demonstratív szándékkal a pódiumon. A narancs.hu-nak Thierry Fremaux, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója nyilatkozott a pénteki sajtótájékoztató után.


Fotó: Németh Dániel


narancs.hu: Mi késztette arra, hogy eljöjjön?

Thierry Fremaux: Béla felhívott. És elmondta, hogy ezúttal nagyon más lesz a szemle, más súlya lesz, mint az elmúlt években. Jöjjek mindenképpen, mondta, s ha egyetértek vele, álljunk ki együtt a nyilvánosság elé, s közösen hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a magyar film veszélyben van. Itt vagyok, hogy a kollégáimmal együtt elmondhassam, a magyar film fontos a számunkra. A politikusok nagy hibát követnek el, ha nem támogatják a saját nemzeti filmművészetüket. És nagy hibát követnek el akkor is, ha félnek a művészeiktől. Kell-e tartani egy filmtől, ami mást mond, mint ami az én szájízem szerint való? Nem kell. Michael Moore Arany Pálmát nyert nálunk Cannes-ban egy olyan filmmel, ami nagyon is hevesen támadta George Bush-t. És mi történt hat hónappal később? George Bush-t újraválasztották. Ennyire kell tartani egy filmtől. 

narancs.hu: A legfőbb ellenérv az új állami filmes pénzosztó szervvel szemben a szakmai egyeztetés hiánya és az a hollywoodias szemlélet, amit az új alap meghonosítani kíván. Valóban úgy látja, hogy ég a ház?

TF: John Ford – akinél nem volt nagyobb egyénisége Hollywoodnak – mondta, hogy csak úgy lehet mindenkihez, univerzálisan szólni, ha az ember a saját feje után megy, ha önmaga marad. Nem hiszem, hogy a hollywoodi szisztémának bármiféle létjogosultsága lenne mifelénk. Ami nem azt jelenti, hogy a művészet nevében el kell vetni a népszerűséget. Távolról sem. A művészet nem összeegyeztethetetlen a népszerűséggel. Tavaly például ott volt Cannes-ban The Artist A némafilmes; egy csupaszív némafilm, és a közönség imádta.

narancs.hu: Mit gondol a végső vágás jogáról: az új állami szerv bizonyos esetekben, például különösen nagy támogatások esetén, magánál tarthatja ezt.

TF: A végső vágás elidegeníthetetlen joga a művésznek, képtelenség alku tárgyává tenni. A végső vágás minden körülmények közt a filmkészítőt illeti. Ez így van Franciaországban, és így van szerte a világon. Hiába támadta Sartre de Gaulle-t, de Gaulle semmi pénzért nem hallgattatta volna el a filozófust. Filozófus, filmkészítő – e tekintetben egyre megy.

narancs.hu: A régi filmfinanszírozási szisztéma egyik fő bűneként rótták fel, hogy kevesen nézték az elkészült filmeket.

TF: Én mindig azt mondom, és Cannes is eszerint működik, hogy a kis filmek segítik a nagy filmeket. A szerzői filmek segítik a kommersz mozit. Ki akarna olyan világban élni, ahol csak Transformers-filmeket vetítenek? Én biztosan nem.

narancs.hu: A Transformerst mintha vetítették volna Cannes-ban is…

TF: A Transformerst nem, de az X-Ment, azt igen. És ugyanaznap. amikor délelőtt tíztől az X-Ment vetítettük, este héttől mondjuk egy fiatal koreai művész filmjét adtuk. Ez egy egészséges egyensúly. A tavalyi kínálatunkban szerzői filmesek éppúgy szerepeltek, mint például a Drive − Gázt!, ami óriási közönségsikert aratott. De nem lehet elvárni például Tarr Bélától, hogy közönségfilmet forgasson. Képtelen gondolat. Ha a kormányuk népszerűbb filmeket akar, hajrá, az csak jó mindenkinek, de nem szabad megfeledkezni a más habitusú és világlátású filmkészítőkről sem. Nem szabad az egyik fajta filmkészítést kijátszani a másik ellen. Magyarország az utóbbi időkben kezdte ismét észre vétetni magát a nemzetközi filmes térképen. Ahhoz, hogy ez a folyamat folytatódják, szükség van a művészfilmek támogatására.

narancs.hu: Cannes híres arról, hogy odafigyel a felfedezettjeire, és a későbbiekben is kiemelt figyelmet szentel nekik.

TF: Mi nem személyekben vagy életművekben, hanem filmekben gondolkodunk. Persze megvannak a magunk hosszú távú kapcsolatai; művészek, akikhez hűek vagyunk, s akiknek mindig számítunk a visszatérésére.

narancs.hu: Ön dönt egy személyben, hogy kit hívnak meg Cannes-ba?

TF: Igen, az én szavam a döntő. A kollégáimmal persze sokat vitatkozunk, mindenki harcol a maga igazáért, és én szeretem ezeket a parázs vitákat.

narancs.hu: Mennyire demokratikus a kiválasztás?

TF: Annyira, amennyire a filmkészítés maga. Egy forgatáson a rendezőé az utolsó szó, Cannes-ban az enyém. Ennyire demokratikus. 1500 filmből választunk ki 50-et, amiből 20 a versenyfilm.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.