"A végső vágás a művész joga"

Thierry Fremaux fesztiváligazgató

  • - kg -
  • 2012. február 3.

Film

Talán még sosem mutatkoztak akkora sztárok a magyar filmszemlén, mint az idei „fapadoson”, noha nem közismert filmkészítők, hanem a nemzetközi fesztiválvilág legnagyobb hatalmú urai foglaltak helyet demonstratív szándékkal a pódiumon. A narancs.hu-nak Thierry Fremaux, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója nyilatkozott a pénteki sajtótájékoztató után.


Fotó: Németh Dániel


narancs.hu: Mi késztette arra, hogy eljöjjön?

Thierry Fremaux: Béla felhívott. És elmondta, hogy ezúttal nagyon más lesz a szemle, más súlya lesz, mint az elmúlt években. Jöjjek mindenképpen, mondta, s ha egyetértek vele, álljunk ki együtt a nyilvánosság elé, s közösen hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a magyar film veszélyben van. Itt vagyok, hogy a kollégáimmal együtt elmondhassam, a magyar film fontos a számunkra. A politikusok nagy hibát követnek el, ha nem támogatják a saját nemzeti filmművészetüket. És nagy hibát követnek el akkor is, ha félnek a művészeiktől. Kell-e tartani egy filmtől, ami mást mond, mint ami az én szájízem szerint való? Nem kell. Michael Moore Arany Pálmát nyert nálunk Cannes-ban egy olyan filmmel, ami nagyon is hevesen támadta George Bush-t. És mi történt hat hónappal később? George Bush-t újraválasztották. Ennyire kell tartani egy filmtől. 

narancs.hu: A legfőbb ellenérv az új állami filmes pénzosztó szervvel szemben a szakmai egyeztetés hiánya és az a hollywoodias szemlélet, amit az új alap meghonosítani kíván. Valóban úgy látja, hogy ég a ház?

TF: John Ford – akinél nem volt nagyobb egyénisége Hollywoodnak – mondta, hogy csak úgy lehet mindenkihez, univerzálisan szólni, ha az ember a saját feje után megy, ha önmaga marad. Nem hiszem, hogy a hollywoodi szisztémának bármiféle létjogosultsága lenne mifelénk. Ami nem azt jelenti, hogy a művészet nevében el kell vetni a népszerűséget. Távolról sem. A művészet nem összeegyeztethetetlen a népszerűséggel. Tavaly például ott volt Cannes-ban The Artist A némafilmes; egy csupaszív némafilm, és a közönség imádta.

narancs.hu: Mit gondol a végső vágás jogáról: az új állami szerv bizonyos esetekben, például különösen nagy támogatások esetén, magánál tarthatja ezt.

TF: A végső vágás elidegeníthetetlen joga a művésznek, képtelenség alku tárgyává tenni. A végső vágás minden körülmények közt a filmkészítőt illeti. Ez így van Franciaországban, és így van szerte a világon. Hiába támadta Sartre de Gaulle-t, de Gaulle semmi pénzért nem hallgattatta volna el a filozófust. Filozófus, filmkészítő – e tekintetben egyre megy.

narancs.hu: A régi filmfinanszírozási szisztéma egyik fő bűneként rótták fel, hogy kevesen nézték az elkészült filmeket.

TF: Én mindig azt mondom, és Cannes is eszerint működik, hogy a kis filmek segítik a nagy filmeket. A szerzői filmek segítik a kommersz mozit. Ki akarna olyan világban élni, ahol csak Transformers-filmeket vetítenek? Én biztosan nem.

narancs.hu: A Transformerst mintha vetítették volna Cannes-ban is…

TF: A Transformerst nem, de az X-Ment, azt igen. És ugyanaznap. amikor délelőtt tíztől az X-Ment vetítettük, este héttől mondjuk egy fiatal koreai művész filmjét adtuk. Ez egy egészséges egyensúly. A tavalyi kínálatunkban szerzői filmesek éppúgy szerepeltek, mint például a Drive − Gázt!, ami óriási közönségsikert aratott. De nem lehet elvárni például Tarr Bélától, hogy közönségfilmet forgasson. Képtelen gondolat. Ha a kormányuk népszerűbb filmeket akar, hajrá, az csak jó mindenkinek, de nem szabad megfeledkezni a más habitusú és világlátású filmkészítőkről sem. Nem szabad az egyik fajta filmkészítést kijátszani a másik ellen. Magyarország az utóbbi időkben kezdte ismét észre vétetni magát a nemzetközi filmes térképen. Ahhoz, hogy ez a folyamat folytatódják, szükség van a művészfilmek támogatására.

narancs.hu: Cannes híres arról, hogy odafigyel a felfedezettjeire, és a későbbiekben is kiemelt figyelmet szentel nekik.

TF: Mi nem személyekben vagy életművekben, hanem filmekben gondolkodunk. Persze megvannak a magunk hosszú távú kapcsolatai; művészek, akikhez hűek vagyunk, s akiknek mindig számítunk a visszatérésére.

narancs.hu: Ön dönt egy személyben, hogy kit hívnak meg Cannes-ba?

TF: Igen, az én szavam a döntő. A kollégáimmal persze sokat vitatkozunk, mindenki harcol a maga igazáért, és én szeretem ezeket a parázs vitákat.

narancs.hu: Mennyire demokratikus a kiválasztás?

TF: Annyira, amennyire a filmkészítés maga. Egy forgatáson a rendezőé az utolsó szó, Cannes-ban az enyém. Ennyire demokratikus. 1500 filmből választunk ki 50-et, amiből 20 a versenyfilm.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.