A Berlinalén találkoztunk a jelentős finn filmrendezővel, akinek új filmjét, A remény másik oldalát mától vetítik a mozik. Köves Gábor interjúja a ma megjelent Magyar Narancsban olvasható.
| ||
Magyar Narancs: A film főszereplője egy Finnországba érkező aleppói menekült, aki a hatóságoknak elmeséli többek közt azt, hogy a magyar határnál rendőrök teperték le és csukták börtönbe.
Aki Kaurismäki: Ezt a jelenetet akkor írtam, amikor Magyarország épp bevezette a határzárat. Mi itt Európában mindannyian szégyellhetjük magunkat. Amikor ezt mondom, természetesen magamat is beleértem. A filmben Finnország egy kegyetlen helyként jelenik meg. Finnországot sokkolta, amikor egyszerre 30 ezer menekült érkezett, de kellemes meglepetésként ért, hogy az emberek rendesen viselkedtek. Ők jól vizsgáztak, csak a kormány nem bírt rendesen viselkedni. Törvényeket hoztak, hogy kidobhassák a menekülteket. Orbán Viktorhoz még nem hasonlítanám őket, de azért nem jártak messze tőle. Adja át szívélyes üdvözletemet Orbán Viktornak.
MN: Mi lesz, ha, ne adj’ isten, Oscarra jelölik a filmjét, elmegy a díjkiosztóra?
AK: Nem fordulhat elő, mert már azt sem engedem meg, hogy Finnország az én filmemet jelölje. Van már nekem épp elég díjam, nem érdekelnek ezek a dolgok. Én vagyok az egyetlen ember a filmtörténetben, aki zsinórban háromszor visszautasította a jelölést.
MN: Nem utálják ezért a finnek?
AK: Minden kis ország szeretne valami győzelmet, legyen az foci, film vagy magasugrás. Utálni nem utálnak érte, inkább csak nem értenek. De ez rendben van így, mert sokszor én sem értem magamat. Ez így igazságos, ahogy azt Barbara Stanwyck mondta egy filmjében.
