Tévésorozat

Hogy fagyizz a Fehér Házban?

Az alelnök
szerző
Baski Sándor
publikálva
2012. szept. 10., 08:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az HBO szatirikus szitkomjának főhőse az amerikai alelnök. Armando Iannucci megmutatja, hogyan működik a politikai cinizmus a gyakorlatban.

Az első, felületes pillantásra még akár úgy is tűnhet, hogy az HBO új szatírája Sarah Palinen élcelődik, vagyis egy olyan alternatív jelent vizionál, amelyben az alaszkai exkormányzó tölti be Amerikában az alelnöki tisztséget. A címszereplő, Selina Meyer (Julia Louis-Dreyfus – hibátlan minden rezdülése) inkompetens, felszínes, félművelt, de kiváló szónok – eddig stimmel a személyleírás. A radikális republikánusokat izgalomban tartó ideológiai kérdések ellenben nem különösebben érdeklik, mi több, még az sem derül ki róla, hogy melyik párt tagja. Lehetne akár a jelenlegi alelnök, Joe Biden női alteregója is.


Armando Iannucci, a széria kreátora eddigi munkássága során már kifejtette párszor, mi a véleménye a modern politikáról. Röviden: a kommunikáció maga a politika, amelyet nem az elvek vagy az értékek, hanem cinikus spin doktorok mozgatnak a háttérből, szervilis bürokraták és csinovnyikok közreműködésével. A BBC-n futó The Thick of It ezt a tételt még a brit belpolitikán illusztrálta, mozifilmes verziója, az Egy kis gubanc tágította a kört – ebben az angol és az amerikai kommunikátorok csaptak össze egy közeljövőben kirobbantandó közel-keleti háború kapcsán –, Az alelnök pedig már a washingtoni viszonyokat boncolgatja.

A skót Iannucci nyilván nincs annyira otthon a tengerentúli, mint a brit belpolitikában, de kiváló érzékkel találta meg azt az amerikai intézményt, amely a legideálisabb terepe a szatírának. Az alelnök elviekben az USA második legnagyobb hatalmú embere, egyetlen agyvérzésre az elnökségtől, a gyakorlatban viszont protokolláris fellépésekre van kárhoztatva. Magas tisztsége ellenére tulajdonképpen bukott politikusnak minősül, hiszen ő maga is az elnöki székre pályázott, csak kénytelen volt feladni a versenyt. A sorozatbeli Selina Meyer mosolya sem nevezhető éppen őszintének. Csalódott és frusztrált, kisebbségi érzés, féltékenység és irigység emészti, ennek köszönhetően viszont soha nem unatkozik – energiájának és munkaidejének nagy részét arra fordítja, hogy minderről a külvilág (vagyis: a média) ne szerezzen tudomást.

A politika képmutató és kicsinyes mivoltára rávilágítani 2012-ben nem számít éppen forradalmi aktusnak, nehéz elképzelni, hogy bárki is Az alelnökből értesül majd róla, hogy cinizmusra épül a rendszer. A közhelyet ellenben ilyen szellemesen ritkán szokás televíziós produkcióban illusztrálni. Iannucci sorozatának első évadából kiderül többek közt, hogy miként lehet az olajlobbi emberét bejuttatni a zöld munkahelyekkel foglalkozó bizottságba; mit kell tenni, ha az alelnök száját rasszistagyanús megjegyzés hagyja el; mire kell vigyázni twitterezés közben; milyen ízesítésű fagylaltot szabad nyilvánosan fogyasztani, és megéri-e sírva fakadni a kamerák előtt.

Minden valósághű vonása dacára Az alelnök mégis életidegen bizonyos szempontból: nehéz ugyanis elképzelni, hogy Washingtonban a négybetűs szitokszavakat mindenki kötőszóként használná a titkárnőtől az elnöki tanácsadóig bezárólag. A temérdek fuck persze nem ok nélkül repked – ott, ahol a politika egyenlő a szófacsarás művészetével, a kommunikációs stáb legfőbb feladata pedig a tények kreatív (újra)értelmezése, a trágárkodás az őszinteség egyetlen formája.

Kedd esténként az HBO-n

Jelenlegi értékelés
4,5

szerző
Baski Sándor
publikálva
2012. szept. 10., 08:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 2 sanbas
    sanbas
    2012. szeptember 11., kedd 12:55
    Nem azt állítottam, hogy önmagában életidegen a káromkodás, csak hogy ekkora dózisban az. A Thick of It-hoz képest amúgy még visszafogta magát Iannucci:
    http://www.youtube.com/watch?v=LhxMNRAmXGg
  2. 1
    2012. szeptember 10., hétfő 18:28
    Már miért lenne életidegen a káromkodás? Pont attól realisztikus, hogy nem próbálnak karót nyelt emberekként beszélgetni. Tök szűk stáb látható a sorozatban, akik nap mint nap összezárva egymás idegeire mennek, miért kommunikálnának másképp, mint bárhol? Azért, mert az alelnöki irodán vannak? Ahol dolgoznak, ott anyázásnak is lenni kell :)

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Setét Jenő-interjú
Romákról, Jobbikról
Egy könyvvizsgáló tragédiája
Miért lett öngyilkos Szebellédi?
Mélyi József:
A Szabadság téri emlékmű
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs

MA ESTE SZÍNHÁZ

Blog

még több Blog...

Politika

még több politika

Szüret

„Nekem 14 ezerről 12 ezerre csökkent a rezsim, na ezért szavaztam a Fideszre” – mondta a nyugdíjas János, aki éppen egy padon beszélgetett Éva nevű ismerősével. (…) Jánossal Éva is egyetértett, a szavazókörben szerinte is a Fidesz fog nyerni, aminek egyébként nagyon örül. Arra a kérdésre, hogy ő is a Fideszre szavazott-e, azonban már azt mondta, hogy nem, hanem az MSZP-re. „Csak úgy. Tudtam, hogy a Fidesz mindenképpen nyerni fog” – válaszolta a döntése okát firtató kérdésünkre.

Egy panelház, amely eldöntheti a Fidesz kétharmadát; Origo még több Szüret...