Film

Az ölés aktusa

Film

Vidám indonéz tömeggyilkosok profi filmes keretek között - mintha mi sem lenne természetesebb - rekonstruálják egykori brutális tetteiket Joshua Oppenheimer dokumentumfilmjében (a rendezővel készült interjúnk a március 21-i számban).

A hatvanas években a kommunisták ellen elkövetett tömeges népirtásban részt vevő alakulatok tagjai parádéznak a vásznon, úgy, mintha egy fikciós amerikai filmben szerepelnének. De ez nem valami mese, ez a valóság, amelyről így első kézből szerzünk tudomást, a gyilkosok kedélyesen - olykor imitálva is hőstetteiket - beszélnek arról, mit tettek szent meggyőződésből, ami mai véleményük szerint is teljesen helyénvaló (volt). Bicskanyitogató e hencegő gyilkosokat hallgatni, nézni meg még rosszabb, de a film dramaturgiája, az eszközei és a kényszerötletből fakadó végmegoldás - Oppenheimer eredetileg a mészárlások túlélőivel forgatott volna - rendkívül fontos, sokkoló kordokumentumot hozott létre. A film a rekonstruálás - gyilkosok díszletek közti majomkodása -, illetve a valós dokumentumfilmes eszközök használata - interjúk készítése, a szereplők "követése" - révén válik maximálisan hitelessé és szörnyen őszintévé. De nemcsak a mészárlók mai élethelyzetéről és véleményéről vagy az ország politikai állapotáról kapunk objektív képet, hanem a társadalmi viszonyokról is, amelyek láttatása olyan érzést kelt, mintha Indonéziában megállt volna az idő. A múlttal szembenézni látszólag nem okoz gondot a gyilkosoknak, kizárólag az utolsó filmpercekből sejlik ki a felismeréssel párosuló megértés.

A filmet még vetítik április 13-án 21 órakor a Puskin moziban.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.