Mentő körülményt csupán egy jelentős sztár jelenléte jelenthet: nevének sűrű emlegetése és a sportág nevének sűrű elhallgatása egyike az úgy-ahogy még járhatóbb utaknak. Ezen az úton a Pénzcsináló című filmről annyi bátran állítható, hogy abban Brad Pitt játssza a főszerepet. Egy megtörtént eset távolról sem megtört alakját, aki vesztesként kezdi a történetet, már amennyire ez Brad Pitt képmásával lehetséges. Mindenesetre a rendszer, aminek maga is részese, elég gyenge lapokat oszt a Pitt által megformált szakembernek. Kevés a zsé, nagyságrendekkel kevesebb, mint amiből a riválisok gazdálkodnak: ők az izmozó nagyhalak, Pitt meg az izmozó kicsi, ők vásárolnak, Pitt meg azon tanakodik, miként is nyomhatná le saját játékukban a nagyokat.
Ezen a ponton, midőn a csüggedés már-már erőt vesz az életerős karakteren, felüti fejét a számítógép-monitorok sűrűjéből egy köpcös kis figura (a vígjátékokból ismert Jonah Hill), s mellényzsebéből előrántja a megoldást. Így lesz ki a nyerő páros: a dagadt matekos, aki a statisztikai számsorokból nyeri az életerőt, és a vállas, ámde megtépázott iparági tényező, aki a gymben, két fekvenyomás közt mereng el élet és hivatás kérdéseiről. És akkor néhány szó a baseballról. Mert azt mégsem lehet elhallgatni, hogy a Pénzcsináló című filmben kevés olyan jelenet van és még kevesebb olyan mondat, mely ne a baseballról szólna. Minden láthatóvá válik, az is, mi zajlik a pályán, ám főleg az, hogy mi a menedzserszinteken. Pitt egy majdnem híres csapat majdnem híres menedzserét alakítja, Hill pedig egy hites könyvvizsgálófélét, akinek van hite a játékban, és a sok baseballügyi számsorból képes kiolvasni az üdvözítő játékosnévsort. És mert ez a párosítás még ősibb is, mint a baseball maga, végül is majdnem mindegy, hogy hol győznek az underdogok: egy kitalált Santa Monica-i waffelsütödében vagy az Oakland Athletics stadionjában. Az, hogy a filmesek a baseballal kezdtek, csupán annyit jelent, hogy az átlagosnál mélyebbről indultak a multiplexbe való bejutásért. Sikerrel vették a maguk állította akadályt, nézhető eredménnyel verekedték be magukat a korrekt középmezőnybe.
Az InterCom bemutatója
Brad PittMagyar Narancs: Moneyball a film eredeti címe, ami mögött sajátos jelentés húzódik. Brad Pitt: A méltánytalan, nem fair játszmák megnyerésének tudományát illetik e kifejezéssel. A film főszereplői úgy tudtak versenyképesek maradni, hogy megkérdőjelezték a begyöpösödött, zsigeri megszokásokat. Ez a fajta gondolkodás nagyon vonz engem. Gondoljunk csak bele: mi lenne, ha csak most találnák fel az autót? Olyan üzemanyagra fejlesztenék ki, ami véges erőforrás, aminek megszerzéséért háborút kell vívnunk a Közel-Keleten, s aminek behozatalára a GDP-nk jelentős részét kell áldoznunk? Valószínűleg nem. MN: A vesztesek felülkerekedése tipikus amerikai filmtéma. BP: Sok minden történt ezzel a projekttel, sokan belenyúltak a forgatókönyvbe, de képtelen voltam elengedni. Imádom azokat a történeteket, amik elnyomott, hátrányos helyzetű figurákról szólnak. Olyan srácokat látunk, akik beleragadtak egy nem épp kellemes szituációba, és kényszerűségből olyasmivel kell előhozakodniuk, ami lényegesen eltér a többiek taktikájától. Nem egy konvencionális fejlődéstörténet ez. Erős előítéletekkel kell megküzdeniük. A film azt feszegeti, mire tartjuk a másik embert, hogyan definiáljuk a sikert és a kudarcot, és ennek tükrében saját magunkat. Mert az önértékelésünket nagyban befolyásolják a környezetünk beidegződései és értékítéletei. MN: A te teherbírásodat és kitartásodat is próbára tette az élet? BP: Életem egy komplikált időszaka a neveltetésemhez kapcsolódik. Keresztény környezetben nőttem fel: szerető családban, de bizonyos paraméterek szerint kellett gondolkodni és viselkedni. Nem értettem, miért, és minden elemét kétségbe vontam. Csak amikor felnőttem, akkor kezdtem ráérezni, mi való nekem. Ez pedig nem más, mint a sátánizmus - eddig nagyon jól bevált. Szóval lepaktáltam az ördöggel. Az az időszak, amikor elköltöztem otthonról, nagyon nehéz volt, mert megfosztott a komfortzónámtól: egyedül voltam, és nem volt mibe kapaszkodnom, nem voltak fogódzóim. Mégis nagy híve vagyok annak, hogy az embernek magának kell rájönnie és kikísérleteznie, hogyan érdemes élnie, még ha ez eleinte nehézségekkel is jár. MN: A sportfilmek nemcsak a meccsről szólnak: kitartásról, küzdésről, csupa ilyesmiről. BP: Szeretjük látni, ahogy elszánt emberek legyőzik a viszontagságokat. Annyira szorítunk a kedvenc csapatunknak, hogy még a vereségüket is személyes kudarcként éljük meg. MN: A sikertelenségről neked is van némi fogalmad, hiszen jó öt évig sínylődtél B filmekben, mielőtt felfigyeltek rád. BP: Hát... Ezt most inkább hagyjuk. K. L. |
