Beköszön a halál – Igaz szívvel

Film

Ma van az AIDS világnapja; a betegségről eddig is számos film készült, köztük nem egy kiemelkedő műalkotás. Most az egyik legújabbat, Ryan Murphy idei munkáját idézzük fel.

A halál oka: HIV/AIDS. A szexuális forradalom idején, az 1980-as évek elején járunk, Amerika most szembesül először igazán a betegséggel, vége a világnak, vége a szexuális szabadságnak. De az nem lehet: tagadás, hitetlenség és félrefordított tekintetek – még az érintett meleg közösségek is szeretnék másképp megmagyarázni a jelenséget, csakhogy nehezen kivívott jogaik nehogy csorbuljanak. Az eredmény: elveszett idő és több ezer áldozat.

false

Ryan Murphy filmjében Ned Weeks (Mark Ruffalo) író, aktivista egyértelmű válságszituációként észleli az AIDS megjelenését a New York-i meleg közösségben, ezért homoszexuális társaival harcot hirdet a vírus és persze a közömbös hatalom ellen. Egy bátor orvos (Julia Roberts) és sok hitetlen, majd később tettre kész civil vív itt kétségbeesett küzdelmet valami ellen, amiről csak feltételezik, mi az, mert csak az biztos, hogy e kór miatt az emberek – az USA-ban főleg a homoszexuálisok – betegszenek és halnak meg. Miközben a film szentimentálisan mutatja be a melegek hétköznapjait, s ha csak kicsit is, de bepillantást nyerünk a hatalmi gépezet – kellő meggyőző erővel ábrázolt – működésébe is, így kiderül, milyen komoly politikai felelőssége volt az USA akkori elnökének és a fejüket homokba dugó politikusoknak.

Joe Mantello és Mark Ruffalo

Joe Mantello és Mark Ruffalo

Fotó: Jojo Whilden/HBO

A „baj” közösségi megjelenésén túl jól megrajzolt egyéni sorsok bontakoznak ki, a hős szenvedélyes, mégis szimpatikusan visszafogott fickó, akire persze mikor máskor találna rá a boldogság, ha nem a legnagyobb bajban. Miközben a temetések a társadalmi élet állandósult eseményeivé válnak, igazi győzelmet aratnak a civilek. Azok a civilek, akiknek közben ráment a harcra az életük, a boldogságuk, s akiknek köszönhetően ma nem „muszáj” meghalni a HIV-vírustól.

Forgalmazza az HBO. Vetítik egyebek közt ma este 10-kor is, az HBO2-ön


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.