Magyar Narancs: Az Élet és Irodalomban Báron György a Láthatatlan filmek sorozatban írt kritikát a Premier című filmről, aminek a főszereplője és a dramaturgja is te voltál. Az Overnight előtt mintha csupa "láthatatlan" filmben játszottál volna.
Pető Kata: Igen, ezek nem voltak nagy költségvetésű filmek, ebben a tekintetben talán a Miraq, Bollók Csaba filmje lógott ki egyedül a sorból. Annyiban azonban ez is láthatatlan, hogy még nem került moziba, de úgy tudom, dolgoznak rajta. A Premier, ami egy Kleist-darab, a Penthesilea parafrázisa, teljesen underground film volt, saját pénzből csináltuk, illetve a Budapest Banktól szereztünk rá utólag háromszázezer forintot. Tulajdonképpen sok-sok beszélgetésből jött össze ez a film. Nem volt klasszikus értelemben vett forgatókönyvünk, a rendezővel, Dömötör Tamással közösen készített vázlat alapján dolgoztunk. Mind a költségvetés, mind a módszer tekintetében underground filmet készítettünk. Csak amikor befejeztük, akkor jöttünk rá, hogy valójában egy Dogma-filmet csináltunk. Nem ez volt a célunk, de így alakult.
MN: Egyszer csak beugrott, hogy hoppá, ez itt egy Dogma-film?
PK: Szerintem valaki mondta, mi meg csodálkoztunk, mert egyáltalán nem ez volt a célunk. De ha már így alakult, elküldtük a Dogma-bizottságnak, és Lars von Triertől kaptunk egy igazoló oklevelet, ami rá is került a filmre. Így a Premier lett az első kelet-európai Dogma-film.
MN: Ez a Dogma-pecsét segített a Premieren?
PK: Nem hiszem, de érdekes módon nagyon sokan látták, persze inkább szakmai körökben.
MN: A Premierhez képest az Overnight jóval nagyobb, jóval megtervezettebb produkció. Szokatlan volt?
PK: Az a helyzet, hogy nekem Kaposváron, Mohácsi Jánossal is van szerencsém sokat dolgozni, aki hasonlóképpen próbál, mint ahogy a Premier készült. Azaz, amikor elkezdünk dolgozni, még nincsen darab. Tud bizonyos pontokat, ahová el kell érnünk, de tulajdonképpen csak improvizálunk. Én ezt a fajta munkát nagyon élvezem, és eléggé hozzá is szoktam. Ehhez képest az Overnightban minden le volt írva, de mégis könnyű helyzetbe kerültem, mert a Ferivel (Török Ferenc rendező - a szerk.) nagyon sokat beszélgettünk, és alakítottuk is a szerepet.
MN: Milyen irányba alakítottátok?
PK: A Ferinek fontos volt ez a női szerep, noha a lány nagyon keveset van jelen a filmben. A főszereplő életében ez csak egy futó kapcsolat, de a nő kapaszkodna belé, minden módon próbál kapcsolatba lépni a fiúval. Ennek az egyre kétségbeesettebb próbálkozásnak az eredménye végül a levélben elküldött pozitív terhességi teszt.
MN: A szereped szerint aukciókat vezetszÉ
PK: Nagyon izgultam az árveréses jelenet miatt, mert bárhogy próbáltam is, nem sikerült felkészülni. Tavasszal találkoztunk először a Ferivel, de egész nyáron nem volt itthon egyetlen aukció sem. Csak Bécsben lett volna, de oda nem sikerült kijutnom. Úgy volt, hogy találkozom Winkler Nórával, és segít egy kicsit felkészülnöm, de végül az sem jött össze. Így végül filmeket néztem. Wim Wenderstől Az amerikai barátot, meg kicsit kommerszebb darabokat. Nem tudtam mást tenni, mint hogy megtanultam a szöveget, és teljes egészében a Feri instrukcióira hagyatkoztam.
MN: A forgatás során kialakult valamiféle stábhangulat?
PK: Hogyne, természetesen. Ráadásul én a Viktort (Bodó Viktor, az Overnight főszereplője - a szerk.) már kamaszkorom óta ismerem. Gimnazistaként kerültem be az általa szervezett Ad Hoc Csoportba, ahol ő rendezett. Az Overnight azért is volt izgalmas, mert most dolgoztam vele először együtt mint színésszel.
