Magyar Narancs: A KoMa név feloldása rögvest be is avat a társulat missziójába: kizárólag KOrtárs MAgyar drámákat játszotok. Melyik volt előbb - a programadó ötlet vagy a társulat?
Zrinyi Gál Vince: Az ötlet. Andrissal már az egyetemen kitaláltuk, hogy egyszer majd alapítunk egy társulatot, ugyanakkor nem akartuk, hogy az csak egy újabb alternatív csapat legyen a sokból, mindenképpen ki akartunk találni valamilyen irányvonalat. Máté Gábor, az osztályfőnökünk vetette fel, hogy játszhatnánk kortárs magyar darabokat - ilyen csapat nincs Magyarországon. Persze minden színház törekszik arra, hogy évente-kétévente bemutasson egyet - ahogy a napokban az egyik kőszínház sajtótájékoztatóján találóan megfogalmazták: kötelességből. Mi nem kötelességként tekintünk erre, bennünket egész egyszerűen ez érdekel. A szakma krémjének egy jelentős részével ellentétben ugyanis nem gondoljuk azt, hogy a kortárs drámaírók rosszak. Szerintünk nagyon jó és izgalmas, ahogyan arról írnak, ami bennünket is körülvesz, és az ő drámáik alapján sokkal könnyebb olyan előadásokat létrehozni, amivel lehet mondani valamit magunkról vagy arról, amiben élünk.
MN: Miért épp a Plazmát választottátok első bemutatónak?
ZGV: Szerintem ez az egyik legjobb kortárs magyar dráma, Lőkös Ildi ajánlotta a figyelmünkbe - ráadásul tökéletesen alkalmas volt arra, hogy rendező nélkül meg lehessen csinálni. Szinte nincs olyan jelenet, amelyben mindenki szerepel, így a próbafolyamat alatt egyszerre tudtunk kívülről tekinteni az előadásra és benne is lenni. Jól passzol a KoMa céljaihoz az is, hogy tudjuk így, egy büfében, reflektor, díszlet és kellékek nélkül játszani. Szeretnénk szakítani azzal a kőszínházi gondolkodásmóddal, amely szerint a nézőnek "meg kell tisztelnie" a színházat azzal, hogy elmegy, és megnézi az előadásokat. Úgy gondoljuk, nem baj, ha nem jársz színházba - akkor majd mi odamegyünk hozzád. Ezért szeretnénk - első lépésként - gimnáziumokban is játszani a Plazmát.
Róbert Júlia: A diákok legnagyobb része önhibáján kívül lényegében nem is tud arról, hogy létezik kortárs szerzők által írott irodalom is - hiszen a kronologikus irodalomoktatásban senki nem jut tovább József Attilánál vagy Radnótinál. Az iskolákba elkísér majd minket Garaczi is - így talán még érdekesebb lesz a diákoknak, hogy az előadás után a szerzővel beszélgethetnek a darabról.
MN: Akár ebben a kávézóban is el lehetne játszani a Plazmát, ahol most ülünk. Nem akartok "turnézni" vele?
RJ: De igen - produkciós vezetőnk, Erős Balázs segítségével el szeretnénk vinni az előadást mindenhová, ahová csak tudjuk.
MN: Spontán vagy meghirdetett előadásokra készültök?
ZGV: Gondoltunk arra is, hogy csak úgy előadjuk valahol, ahol legfeljebb a tulajjal egyeztettünk - de ezt még át kell gondolni. Nem szeretnénk átlépni egy határt, egy nézőt sem szeretnénk megbántani azzal, hogy végig kelljen néznie egy előadást, amire nem számított, és amihez nincs kedve, ha ő csak kávézni jött...
ÖA: De azért ne lepődjön meg senki, ha valamelyik szórakozóhelyen egyszer csak meghallja a Plazma-rapet! (Nevet.) A KoMa valamennyire önfejlesztő műhely is, szeretnénk többet megtudni a szakmáról, és kísérletezni azzal, hogy mit kezdhet a színház a nézővel, hogy mit tud adni a 21. században a színház annak a generációnak, akik közül sokan soha nem lépnek be egy kőszínházba, ha a nagymamájuk nem erőszakol rájuk egy diákbérletet.
MN: A három Kaposváron végzett színészeteknél (Patocskai Katalin, Jelinek Erzsébet és Tóth Máté), a Máté-osztály másik három friss diplomásánál (Zrinyi Gál Vince, Lass Bea és Polgár Péter) és a Plazmában vendégként szereplő Jaskó Bálintnál téged valószínűleg többet látott már színpadon a közönség, András. Egy Katona József színházi fő- és néhány mellékszerepen, ezenkívül két Krétakör-előadáson át vezetett az utad a KoMába.
ÖA: Amikor megalakult a KoMa, ezen már mind túl voltam. Akkor épp úgy gondoltam, felhagyok a színészettel, és tűzoltó leszek... Az egyetemi gyakorlatomat a Katonában töltöttem, és nagyjából akkor, amikor Gábor (Zsámbéki - K. B.) nekem adta a Goldoni-darab egyik szerepét, leültünk Schilling Árpáddal beszélgetni - arról is, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni hozzá. Akkorra már többször is dolgoztunk együtt, és nagyon tetszett a gondolkodása, nagyon szerettem, ahogy dolgozik, úgyhogy nagy örömmel mondtam igent. Még év közben be is jelentettem a Katonában, hogy erre mennék tovább. Aztán idén nyáron, a komáromi workshopon volt egy konfliktusom Árpáddal, és eljöttem - Komáromból és a Krétakörből is. De Vince (aki addigra már letett arról, hogy a színészet helyett marketingmenedzseléssel foglalkozzon) könnyen le tudott beszélni a tűzoltóságról - szerintem nagyon jól döntöttem (nevet).
MN: További tervek?
RJ: Tavasszal lesz egy új bemutatónk, januárban pedig tartunk egy workshopot, ahol azt szeretnénk, ha egy hónapig együtt dolgozna színész, zenész, látványtervező, filmes és dramaturg - nem feltétlenül a saját szakmája szerint. Ennek az alapját Podmaniczky Szilárd ÉS-ben megjelent Szép magyar szótár-pársorosai adják majd. Aztán jó lenne kipróbálni pár dolgot azok közül, amiket egy francia színházban próbáltam ellesni, amikor idén gyakorlaton voltam Párizsban. Az a - csak kortárs darabokat játszó - színház egyébként egy Vígszínház-jellegű palota a Champs-Élysées-n, három játszóhellyel.
Plazma - az előadásGaraczi László új színdarabja, a Plazma a kortárs magyarra "szakosodott" KoMa társulat repertoárjának első darabja. A dráma témája néhol kissé már elkoptatott - mikor gátlástalan média- és közéleti személyiségekről, az értékként csak a pénzben mérhetőre tekintő pláza- (itt: plazma-)cicákról és -pasikról szól -, ugyanakkor formai megvalósításában, dramaturgiájában és nyelvi leleményességben kiváló. Előbbi tulajdonságát jótékonyan feledteti, utóbbiakat kidomborítja a rendező nélkül létrejött előadás. Az előadás tere hétköznapi büfébelső, némelyik asztal körül a színészek, a többi mellett pedig a nézők ülnek - az ötlet nem új, inkább kísérlet a még szokatlan forma hagyománnyá tételére. Az öt színész fejenként - Garaczi utasítása szerint - nagyjából öt-öt szerepet játszik, a bonyolult kapcsolatrendszerek és történetfoszlányok csak az előadás legvégére állnak össze, válnak egészen érthetővé. A színvonal az öt színész esetében hol elég jó, hol pedig nagyon jó, amatőrségről nincs szó, de Zrinyi Gál Vince alakítása még így is kitűnik a többi közül: minden szerepének merőben más, jól átgondolt karaktert kölcsönöz, s ha nem látnánk, nem is hinnénk, hogy egy ember játssza őket. Jaskó Bálint kellő iróniát és abszurditást visz karaktere, a "konzumrabszolga" műsorvezető banális pálfordulásába; partneréről, Ötvös Andrásról süt a lelkesedés, ám abból talán kicsivel többet visz át minden karakterébe, mint amennyi indokolt volna. Patocskai Katalin, bár kevés szöveget kapott, arckifejezéseivel és hangsúlyaival jól érzékelteti a Jelinek Erzsébet barbibaba karaktere mellett barátnőként kitartani akaró és ezért intellektusát rejtegető lány gondolatait. Melyek - és ez a Plazma Garaczi által alkotott világára mindvégig jellemző - nem túlzottan magvasak, nem árulkodnak nagy mélységekről. Ez azonban csak a drámát olvasva zavaró - a KoMa előadásában helyükön vannak az arányok, s megoldásaik ötletesek, főleg az egyedüli kellék, a narancs fő szimbólummá emelése. Az előadás mindent kihoz a darabból, amit csak lehet - és a szűk másfél óra után úgy gondoljuk: az bizony nem kevés. A Plazma következő előadása december 14-én és 21-én lesz a Gödörben. |
