Film

Érettségi előtt

Marc Webb: A csodálatos Pókember

  • - greff -
  • 2012. július 27.

Film

Törvényszerűségek, meglehet, a moziban is vannak, a nézőt mégsem korlátozza semmilyen szabály: míg a Pixar művészeit azért is szeretjük, mert kész személyiségnek vélnek minden óvodást, addig Sam Raimi kalandját tíz éve a Pókkal a fordítottjáért lehetett jócskán megdicsérni.
A hollywoodi közlekedési szabályok gigantikus közhelyét, a csecsemőnek nézett jegyvásárló gépek eszményét tagadva fogta ő fel eleven ténynek a belénk kódolt gyermekit - s meg is tudta szólítani több ízben is azzal, hogy képeibe belelopta azt az eufóriát, ami az első találkozásokat árnyékként kíséri. A csókjelenet jó eséllyel mindenkinek megvan - s rakott hozzá hasonlót a kettes részbe is: pókmászásos lányfogást, hiriget a metrón, szép és könnyű dolgokat. Felnőttesebb ügyletekkel nem nagyon törődött, s mikor aztán - harmadjára - mégis megpróbálta, ihletmentes képkockáktól rogyott meg az emelvény.


 

Peter Parker életében történt egy-két furcsaság az érett férfikorban (a Kraven utolsó vadászata ezek közül magyarul is megvan), de a megduplázott Raimi-kudarc (a négyes tervhez nem jutott már semmi az eszébe) után újraindított, szép szakszóval rebootolt franchise most bemutatott kezdő darabjában ismét nyomuk sincsen, a nyitómondatokat olvashatjuk ezek helyett újra. Christopher Nolan Batmanjének káosz felé csúszó nagyvárosa és a Bosszúállók gondviselő istenségek által óvott valósága helyett az újfent kamasz Pókember (a képregény víg kedélyből és üde naivitásból kikevert alapérzületéhez voltaképpen hűen) ismét olyan közegben kavar, ahol a bátor szív és az összefogás legyőz minden ellenséget. Webb művének markáns jegye mégis a prózaiság, amire nem kell azért túlságosan komolyan figyelni: a színre lépő tinédzserek ismerősebbek tán ezúttal az éjszakai buszról, de pont annyira korszerűek, amennyire azok voltak 90-ben a Twin Peaks ósdi kardigános, nyeregcipős lányai.

A stilizáltság csekélyebb hát, de kevesebb a varázslat is - ezzel együtt A csodálatos Pókember, a felesleges filmek oly sokadik lovasa nem teljesít rosszul: CGI-os főgonosza kétségkívül suta, de az akciók majd' mindvégig ügyesek (a kötelező táncelemként levezényelt hálóhinták minden rendes rajongónak megérik a pénzt), s ha csúcsjeleneteket nem kapunk is, működőképes humort mindenképp - utóbbiért Denis Leary jelenléte állandóan szavatol. Nincs hát harag akkor sem, ha oda küldte Webb a hősét, ahová Ang Lee a Hulkot vagy Singer a Supermant: a másodosztály élén ülő, jól öltözött, jól kifésült, nagyravágyó utasokhoz.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.