| ||
Soft verzió: a szép, de szomorú Cécile (a szeme se áll jól) apja hamvait maga mögött hagyva az első adandó piszoárban magára rántja alkalmi társát, az autószerelőt, de semmi sem lesz a dologból, mert amit a fiú akar, azt a lány nem, minden mást viszont igen.
Normál verzió: a szép, de szomorú Cécile (a szeme se áll jól) kisebb dolgait elvégezvén nem sieti el sem az alsónemű, sem az autószerelő magára húzását; hosszas huzavona kezdődik a WC-falnak dőlve, a behatolás számos lehetőségét - egyelőre csak elvi síkon - felvetve.
Soft verzió: Cécile-t (szeme sem) ezúttal állandó barátjával látjuk, a helyszín egy konyha, a háttérben narancsfacsaró. Valamit Cécile is facsar, de az mind képen kívül történik, mindenesetre erősen izzadnak az egymáshoz tapadó felek; lehetséges lenne, hogy mosogatnak?
Normál verzió: pirul a narancsfacsaró, mert mosogatásról szó sincs, ez bizony szenvedélyes kézimunka fürge ujjakkal s jól kivehető testrészekkel.
Soft verzió: előkerül az autószerelő. Mellette szíve hölgye, az egyszerű, de erkölcsös családból származó, bölcsészesen szende szépség (a szemüvege sem áll jól); autóban ülnek a tengerparton, a szerelő már hátra is dőlt, szerelme pedig épp a kormánykerék alá bukik, ott tesz-vesz serényen, hogy mit, nem mutatják. Lehet, hogy a világítótorony szimbólumként meredezik?
Normál verzió: úgy-úgy, szimbólumként, mert a kocsiban orális kedveskedés folyik, mindközönségesen szopás.
Ha a soft verziót nézzük, abban azért nincs köszönet, mert kívülről mutatják az autót hosszasan, ha a normál verziót nézzük, abban meg azért nincs, mert sok mindent mutatnak a filmben nyálcsorgató közelségből, de olykor beszélnek is hozzá, nehogy tévedés essék: ez nem pornó, kérem szépen, hanem látlelet, méghozzá társadalmi és mélyen szántó: korkép vagy mi, a válság sújtotta, tengő-lengő generációról.
Látlelet, na persze, vagy mint a viccben mondják: ersze, ersze. Nálunk a kocsin kívül maradós verziót vetítik.
Forgalmazza az Anjou Lafayette
