Ersze, ersze - Q, érzékek birodalma

  • - köves -
  • 2013. július 11.

Film

Magas művészet vagy nettó pornográfia? Ez a nagy kérdés a nemrég bemutatott Q, érzékek birodalma című francia film kapcsán.

false

 

Soft verzió: a szép, de szomorú Cécile (a szeme se áll jól) apja hamvait maga mögött hagyva az első adandó piszoárban magára rántja alkalmi társát, az autószerelőt, de semmi sem lesz a dologból, mert amit a fiú akar, azt a lány nem, minden mást viszont igen.

Normál verzió: a szép, de szomorú Cécile (a szeme se áll jól) kisebb dolgait elvégezvén nem sieti el sem az alsónemű, sem az autószerelő magára húzását; hosszas huzavona kezdődik a WC-falnak dőlve, a behatolás számos lehetőségét - egyelőre csak elvi síkon - felvetve.

Soft verzió: Cécile-t (szeme sem) ezúttal állandó barátjával látjuk, a helyszín egy konyha, a háttérben narancsfacsaró. Valamit Cécile is facsar, de az mind képen kívül történik, mindenesetre erősen izzadnak az egymáshoz tapadó felek; lehetséges lenne, hogy mosogatnak?

 

 

Normál verzió: pirul a narancsfacsaró, mert mosogatásról szó sincs, ez bizony szenvedélyes kézimunka fürge ujjakkal s jól kivehető testrészekkel.

Soft verzió: előkerül az autószerelő. Mellette szíve hölgye, az egyszerű, de erkölcsös családból származó, bölcsészesen szende szépség (a szemüvege sem áll jól); autóban ülnek a tengerparton, a szerelő már hátra is dőlt, szerelme pedig épp a kormánykerék alá bukik, ott tesz-vesz serényen, hogy mit, nem mutatják. Lehet, hogy a világítótorony szimbólumként meredezik?

Normál verzió: úgy-úgy, szimbólumként, mert a kocsiban orális kedveskedés folyik, mindközönségesen szopás.

Ha a soft verziót nézzük, abban azért nincs köszönet, mert kívülről mutatják az autót hosszasan, ha a normál verziót nézzük, abban meg azért nincs, mert sok mindent mutatnak a filmben nyálcsorgató közelségből, de olykor beszélnek is hozzá, nehogy tévedés essék: ez nem pornó, kérem szépen, hanem látlelet, méghozzá társadalmi és mélyen szántó: korkép vagy mi, a válság sújtotta, tengő-lengő generációról.

Látlelet, na persze, vagy mint a viccben mondják: ersze, ersze. Nálunk a kocsin kívül maradós verziót vetítik.

Forgalmazza az Anjou Lafayette


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.