Film

A boldogság akarása

Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete

  • - banza -
  • 2002. február 28.

Film

A film egy legkevésbé sem csodálatos életet mesél el, szépen, költőien, szellemesen, ötletesen, finoman, jó arányérzékkel, remek színészekkel. A cím ironikusan értendő, hiszen fölöttébb banális ez az élet, egy anyját korán elvesztett, vidéken megöregedett és beporosodott apját rendszeresen látogató, a Montmartre-on dolgozó kis pincérlány életpályája. Jean-Pierre Jeunet remek érzékkel választja ki főhősnője partnereit, ezeket a jelentéktelen nagyvárosi kisembereket, az életük monotóniájába belesavanyodott kisburzsoákat; a rendező ábrázolásában a máskor oly határtalan Párizs egészen falusiassá zsugorodik, itt mindenki mindenkit ismer, Amélie házának lakói családias viszonyokat ápolnak, egymás sorsának nemcsak részesei, de részben intézői. És ez Amélie életének lényege, hogy eljön benne az a pillanat, amikor rájön, hogy kezébe kell vennie nemcsak a mások, hanem a maga végzetének irányítását is. Mindaddig eseménytelenül telnek fád-szürke napjai, ám Diana hercegnő halálának estéjén az ő élete is radikálisan megváltozik, ő nem meghal, hanem újjászületik. Lakásában véletlenül talál egy régi dobozt, az előző lakó gyerekkori kincsesládikáját, benne banális tárgyacskák, a gyerekkor mesés heroizmusának emlékei. A skatulya valódi talizmánként működik, megtalálóját a banalitás világából átlépteti a csodák birodalmába, miközben megadja a pincérlánynak a lehetőséget, hogy fölfedezze a köznapiság szomorú költészetét. Amélie művész lesz. Persze nem bukott regényíró, netán amatőr festő, mint a bisztró egyik törzsvendége vagy Amélie öreg, örökké egy Renoir-képet másoló szomszédja. A lány az életet használja nyersanyagként: modern, magányos párkaként a maga tetszése szerint oldja és köti a véletlenül a kezei közé került sorsok fonalát. Ötletei - ami persze Jeunet kifinomult formakultúrájú művészetének és kifogyhatatlan leleményű narratív technikájának dicsérete - szellemesek, frappánsak, okosan célratörőek. Játékos működése hathatós: a film végére Amélie-vel együtt mindenki megtalálja a maga megszolgált apró boldogságát.

Hogyan lehetünk boldogok? - talán ez a film alapkérdése. És a feltételes válasz: a boldogság akarásával, hogy Thomas Mannt is behozzuk most a képbe. Happy ending tehát, ráadásul giccsesen közhelyes, mondhatná egy rosszabb indulatú elemző. De ha valaki úgy dönt, a boldogság mégiscsak létkérdésünk, boldogan nézi majd ezt a nagyon elmés, bölcs és sok szeretettel leforgatott bús komédiát. És eszébe jut talán Ottlik Géza Kosztolányi boldogságfogalmát taglaló mondata: "létezni csodálatos, regényes, nagyszerű dolog". És nem felejti el Audrey Tautou sok titkot hordozó tekintetét, vigasztaló fényű frufruját, gyönyörű kamaszarca szívszorító magányát.

Forgalmazza a MOKÉP

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.