Hamlet, amikor másnapos - Christopher Plummer színész

szerző
Köves Gábor
publikálva
2016/29. (07. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A 86 éves legendát, aki most az Emlékezz! című filmben alakít nagyot, telefonon értük el, hogy KGB-ügynökökről, Makk Károlyról, a féktelen ivászatokról és A muzsika hangjáról beszélgessünk.

Magyar Narancs: Kanadaiként – mint mondta – kénytelen az ember némi humorral viseltetni a származása iránt. Miféle humor kell a kanadaisághoz?

Christopher Plummer: Tudni kell frappánsan visszavágni, ha viccet csinálnak belőlünk. Kicsik vagyunk, valahol fent északon – ideális vicc-célpontok az amerikaiak szemében. Az egészséges önirónia nagy fegyver a kezünkben.

false

MN: A Monty Python Favágó dala ezek szerint meg se kottyant…

CP: Remekül szórakoztam rajta. De nekünk is megvannak a magunk nagy humoristái, így vágunk vissza a világnak. Stephen Leacockért egyenesen bolondulok, kár, hogy kiment a divatból. A másik nagy kanadai komikus, Mordecai Richler még úgy-ahogy tartja magát. Őt ismertem is személyesen. Remekül tudta ezt a zsidó dolgot, nagyon érezte a korszellemet, azt a kissé antiszemita légkört, ami Montrealt körüllengte anno.

MN: A Rózsaszín Párduc visszatérben együtt dolgozott a zseniális komikussal, Peter Sellersszel. Sellers a forgatási szünetekben is Clouseau felügyelőként járt-kelt?

CP: Ez is előfordult, de az is, hogy épp más figurákat vett fel. Nem ebben a világban élt, állandóan változtatta, hogy épp kicsoda. Akiket eljátszott, akiket utánzott, mind a személyisége részévé váltak. Nem maradt hosszan Clouseau bőrében, sok más figura várta, hogy előbújhasson belőle. Magát Peter Sellerst alig láttam. Mintha ott se lett volna.

false

MN: Önnek is megy a francia akcentus?

CP: Hogyne, persze. De túl korán van ahhoz, hogy megmutassam.

MN: Tolsztojt játszotta Az utolsó állomásban. A nagy oroszra hogy trenírozott?

CP: Egyszerűen: elolvastam a forgatókönyvet. Kívülről Tolsztoj egyszerű eset, a megfelelő szakállal bárki eljátszhatja, de belülről! Édes istenem! Egy dolgot tehettem csak; önmérsékletet tanúsítottam. Egy jelenet volt, amikor a saját fejem után mentem: amikor Emil Jannings teljesen kivetkőzik magából és kakasként kukorékol A kék angyalban – valami hasonlót tettem Helen Mirrennel.

MN: Segített az orosz néplélek megidézésében, hogy a Waterloo-t a Szovjetunióban forgatta a hetvenes évek elején?

CP: Ukrajnában forgattuk, és hát, a kopár táj, valahol a magyar határ közelében, minden volt, csak nem tolsztoji. Wellington herceget játszottam, ő sem egy kiköpött orosz. Inkább a szovjet viszonyokat idézte a forgatás: nagyjából tudni lehetett, hogy kik a KGB-sek a stábban, legalább három ügynököt kiszúrtunk.

MN: ’84-ben Budapesten is forgatott egy Molnár Ferenc-adaptációt: akkor is tudták, ki az ügynök a stábban?

CP: Nem, nem tudtuk. Magyarország más világ volt, igazi menedékhely a kommunista világban. Persze, viszonylagos szabadság volt ez, de a Szovjetunióhoz képest igazi megkönnyebbülés volt önöknél forgatni. Makk Károly volt a rendezőm. Még mindig velünk van?

Makk Károly: Játszani kell

Makk Károly: Játszani kell

 

MN: Nemrég töltötte be a 90-et. Visszatérve a fiatal éveire: sosem tagadta, hogy jó barátja az alkoholnak. Mennyire voltak jóban?

CP: Ó, ember, hogy én mennyit vedeltem! Ittam én mindent, de ma már csak borozgatok. Anno abban a hitben éltem, hogy a tehetséghez elengedhetetlen a pia. Nem is tévedtem olyan nagyot. Hogy hogyan éltem túl egy-egy ivászat után a másnapi előadásokat, előttem is rejtély. Sokszor le se feküdtünk. Másnaposan színpadra állni Hamletként – tényleg nem tudom, hogy csináltuk. De ne feledje, hogy akkoriban ez volt a férfiasság fokmérője. Átpiáltad az éjszakát és másnap hibátlanul hoztad a szerepedet? Akkor férfi vagy, igazi férfi. Színészkörökben ez volt az igazi elismerés.

MN: Ismerte a kor legnagyobb színészeit: Richard Burtont és Peter O’Toole-t. Ki volt a nagyobb mulató?

CP: Mindkettőjüket jól ismertem és sokat ittam velük, főleg Peterrel. Imádtam őt. Nagy színész volt és inni is nagyon tudott.

MN: 76 éves korában Terrence Malickkel is forgathatott: többször is meg kellett másznia egy fát, csak azért, hogy később Malick kihagyja a jelenetet. Mi ez, ha nem kegyetlenség?

CP: A forgatás után megírtam neki, hogy mire lenne szüksége. Nem ártana, ha felfogadna egy forgatókönyvírót maga mellé. Akkor talán nem pakolgatná a színészeit egyik jelenetből a másikba. Gyanítom, a levelem után nem fog alkalmazni többet.

MN: Idegesíti, ha egy interjú azzal kezdődik, hogy milyen volt A muzsika hangját forgatni?

false

CP: Meg vagyok békélve vele. A filmet megszerettem, de a szerepemet nem. Egy szánalmasan unalmas alakot kellett eljátszanom. Kicsit bántott, hogy a fiatalok A muzsika hangjával azonosítanak, és nem a későbbi izgalmasabb szerepeimmel. Hála az égnek, azért csináltam egy-két jó filmet. És persze sok szemetet is. A szemetekből finanszíroztam a színpadi munkáimat. A színház az első szerelmem.

szerző
Köves Gábor
publikálva
2016/29. (07. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 reuters
    reuters
    2016. augusztus 04., csütörtök 09:54
    Nagyszerű a legutóbbi, Emlékezz! c. filmjében is!
    És még nagyszerűbb, hogy ilyeneket mond:
    "Magyarország más világ volt, igazi menedékhely a kommunista világban. Persze, viszonylagos szabadság volt ez, de a Szovjetunióhoz képest igazi megkönnyebbülés volt önöknél forgatni."
    No, persze, ő emlékezhet.
    Nekünk tilos volt emlékezni arra, hogy Mo. a szovjet blokk irigyelt országa volt.
    A jó magyar nép meg mindig tudja, hogy mi illik.
    A rendszerváltás előtt zavartalanul ellenforradalmazott, a rendszerváltás után könnyen felejtette az előző évtizedeket. Most pedig simán beveszi, hogy minden bajnak a migránsok az okai.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A Lapcom átváltozása
Andy Vajna, a vidék hangja
Interjúk
Antal Nimród, Mizsei Kálmán, Kende Anna
Játszótér
Melléklet gyerekekről felnőtteknek
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...