Film

Ifjúság

  • - kg -
  • 2016. január 17.

Film

Van valahol egy hely, ahol a legmenőbb halott művészek élvezik az öröklétig tartó room-service-t: itt bulizik Elvis és Andy Kaufman meg a többiek, az élet pedig olyan, mintha Paolo Sorrentino rendezte volna. Mivel erről a helyről filmfelvétel sosem kerülhet ki, Paolo Sorrentino megrendezte a halandóknak szánt verziót is: a még élő nagy művészek luxusmerengőjét, az életen és halálon elmélkedő, nőkről és bőségesebb vizeletáldásról fantáziáló, idősecske művészek exkluzív svájci klubját, egy ötcsillagos, hotelbe oltott elfekvőt, ami kicsit Varázshegy, kicsit Ibiza, kicsit csicsa, de azért elég ízléses. Nagy gondolatok és isiászos testek pihenőhelye e csodás műintézmény, ahol a nagy zeneszerző (Michael Caine) és a nagy filmrendező (Harvey Keitel) bóklászik a magaslati levegőn, régi, meghitt barátságban. Talán orvosi javaslatra, talán a forgatókönyv ­miatt, napi három ordas közhelynél nem adják alább, de Caine és Keitel kettősét nem a sorrentinói lapos életigazságokért szeretjük, hanem mert a két maestro olyan jól mutat együtt az alpesi tájban. Sorrentino valamiért ambicionálja a beszédet, talán azért, mert ő is érzi, hogy míg az arcok, terek, tájak némajátékával mindenre képes, a szavak szintjén csak valami iskolás bölcsességre futja. Micsoda pofátlanság ez a szavak részéről, hát nem tudják ezek, hogy a mesternek Oscar-díja is van?! Hát szabad így cserbenhagyni egy ekkora művészt? Ezzel azonban nem szaporítanánk a költői kérdések így is magas számát, van belőlük elég e szemrevaló alkotásban, mely letekert hanggal egy igazi, mély értelmű remekmű.

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.