Magyar Narancs: „Zsidó kölyök vagyok Brooklynból, ám eddig még sosem játszottam zsidót” – jegyezte meg 60 évesen, miután Coppola eljátszatta önnel pályafutása első zsidó figuráját.
| ||
Martin Landau: A Tucker című filmben voltam először a filmvásznon is zsidó. Annyi minden voltam én már korábban: latin-amerikai, indián és ki tudja, még mi. Ha ma lennék fiatal, politikailag nagyon is inkorrekt dolog lenne, ha ilyen szerepekben tűnnék fel. Most, hogy elértem egy bizonyos kort, a szereposztók felismerték bennem a zsidó öregembert. Apám osztrák volt, öt muzeális értékű tóratekercset sikerült kicsempésznie Németországból. Utcai ünneplés fogadta, a Brooklyn Eagle fényképes cikket szentelt a hírnek. Apám akciója felért egy Mission: Impossible-epizóddal. De nemcsak a tekercseket hozta ki, hanem a rokonait is.
MN: Amikor átvette az Oscarját, óva intette a szervezőket, hogy a Mission: Impossible híres főcímzenéjével lekeverjék a beszédét.
ML: Igen, mert még meg akartam köszönni a díjamat Lugosi Bélának. De lekevertek.
MN: Az Ed Woodban egy óriás gumipolippal birkózik, az Alfa Holdbázisban pedig egy polipszerű űrszörnnyel küzd. Melyik volt a nagyobb színészi kihívás?
ML: Ez nem is lehet kérdés: az óriáspolip az Ed Woodban. Tim Burton ott forgatta a polipos jelenetet, ahol Ed Wood is: a Griffith Parkban. Az űrsorozat szörnyetegeivel nem nagyon tudtam megbarátkozni. Az első évadban még kevesebb volt a szörny és több az érzés meg a stílus, a másodikban a producerek lejjebb adták; jöttek a szörnyek és elromlott, ami jó volt az Alfa Holdbázisban.
| ||
MN: Az Észak-Északnyugatnak viszont minden perce maga a tökély. Ahogy a híres fináléban Cary Grant kezét tapossa a Mount Rushmore tetején, azzal beírta magát a filmtörténetbe. Nehéz volt?
ML: Magát a mászást Los Angelesben vettük fel, az MGM stúdiójában. Nagy könnyebbséget jelentett, gondolhatja, hogy nem kellett az elnökök sziklába vájt arcát a helyszínen megmásznunk. Hitchcock szerette megviccelni a színészeit, de ez azért viccnek is rossz lett volna. Fel sem merült. Amúgy nem volt ő az a színészevő szörnyeteg, amilyennek az elbeszélések tartják. Hozzám mindig is nagyon kedves volt, gondolom, látta rajtam, hogy itt ez az igyekvő fiú a színház világából, az Actors Studio környékéről, aki mindenáron bizonyítani akar. Hitchcocknak rossz híre volt, már ami a női főszereplőivel szembeni bánásmódot illeti. Tippi Hedren vagy Eva Marie Saint sokat tudna erről mesélni, és meséltek is nekem, de én csak Hitchcock jó oldalát ismertem.
MN: Az Actors Studióban számos ismeretségre tett szert: James Dean és Steve McQueen barátságát is a legendás színiiskolának köszönheti…
ML: Steve McQueen jó barátom volt, de Jimmy Dean volt a legjobb barátom. Ugyanaznap vettek fel az Actors Studióba, amikor Steve is bekerült. Csak keveseket vettek fel. Ma én vezetem az Actors Studio nyugati parti iskoláját.
| ||
MN: Lugosi Béla akcentusát az Ed Woodban hogy kísérletezte ki?
ML: Először is, elugrottam a Samuel Frenchbe, tudja, ez egy híres színházi szaküzlet. Amerikai-magyar akcentus után kutattam, de nem volt ilyen kazettájuk. Be kellett érnem néhány mezei, magyar nyelvű hanganyaggal. A magyarok nyelve nehezen áll rá az angol „w”-re. Well, well, well – hát, ez nehezen megy. Hallgassa csak meg a Gabor sisterst! Ötven éve itt éltek már, és még mindig úgy beszéltek, mintha épp most szálltak volna le a hajóról. Megtanultam, hova kerül a nyelv az ízes magyar beszéd közben, aztán megtanultam, hogy ne kerüljön oda. Ez az oda-vissza játék, ez a „csak ne magyarul beszéljem az angolt” küzdelem adta ki az én lugosis akcentusomat. Lugosi romantikus szerepekre vágyott, az óhazában is ilyenekben domborított; Liliom volt és Hamlet, de az akcentusa miatt egzotikus idegeneket osztottak rá Hollywoodban. Mivel egy Tim Burton-filmben szerepeltem, Tim stílusához szabtam az alakítást. Tragikomikusra vettem a figurát, mintha csak egy Csehov-darabból szalasztották volna.
| ||
MN: Woody Allen, a nagy Csehov-rajongó, ezt biztosan értékelte. Jól kijöttek a Bűnök és vétkek forgatásán?
ML: Ha nem jövünk ki, Woody nyilván kirúg. Nem szívbajos, ha nem tetszik neki, amit csinálsz, már repülsz is. A Kairó bíbor rózsájában Jeff Daniels azután kapta meg a főszerepet, hogy Woody hat hét alatt három másik főszereplőt – Michael Keatont, Eric Robertset és még valakit – lapátra tett. Woody inkább író, mint rendező: nem nagyon ért a színészekkel való bánásmódhoz, és ezt nem is tagadja. Engem nem rúgott ki, tetszett neki, amit csináltam. Rám hagyott mindent, de azért persze ott volt a forgatáson.
