„Jimmy Dean volt a legjobb barátom” - Martin Landau filmsztár

Film

Hitchcocknál kezdte, járt az Alfa Holdbázison, nyert egy Oscart Lugosi Béla megformálásáért. Csütörtöktől nácivadász holokauszt-túlélőt játszik Atom Egoyan Emlékezz! című filmjében. A 88 éves legendával telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: „Zsidó kölyök vagyok Brooklynból, ám eddig még sosem játszottam zsidót” – jegyezte meg 60 évesen, miután Coppola eljátszatta önnel pályafutása első zsidó figuráját.

false

Martin Landau: A Tucker című filmben voltam először a filmvásznon is zsidó. Annyi minden voltam én már korábban: latin-amerikai, indián és ki tudja, még mi. Ha ma lennék fiatal, politikailag nagyon is inkorrekt dolog lenne, ha ilyen szerepekben tűnnék fel. Most, hogy elértem egy bizonyos kort, a szereposztók felismerték bennem a zsidó öregembert. Apám osztrák volt, öt muzeális értékű tóratekercset sikerült kicsempésznie Német­országból. Utcai ünneplés fogadta, a Brooklyn Eagle fényképes cikket szentelt a hírnek. Apám akciója felért egy Mission: Impossible-epizóddal. De nemcsak a tekercseket hozta ki, hanem a rokonait is.

MN: Amikor átvette az Oscarját, óva intette a szervezőket, hogy a Mission: Impossible híres főcímzenéjével lekeverjék a beszédét.

ML: Igen, mert még meg akartam köszönni a díjamat Lugosi Bélának. De leke­vertek.

MN: Az Ed Woodban egy óriás gumipolippal birkózik, az Alfa Holdbázisban pedig egy polipszerű űrszörnnyel küzd. Melyik volt a nagyobb színészi kihívás?

ML: Ez nem is lehet kérdés: az óriáspolip az Ed Woodban. Tim Burton ott forgatta a polipos jelenetet, ahol Ed Wood is: a Griffith Parkban. Az űrsorozat szörnyetegeivel nem nagyon tudtam megbarátkozni. Az első évadban még kevesebb volt a szörny és több az érzés meg a stílus, a másodikban a producerek lejjebb adták; jöttek a szörnyek és elromlott, ami jó volt az Alfa Holdbázisban.

false

MN: Az Észak-Északnyugatnak viszont minden perce maga a tökély. Ahogy a híres fináléban Cary Grant kezét tapossa a Mount Rushmore tetején, azzal beírta magát a filmtörténetbe. Nehéz volt?

ML: Magát a mászást Los Angelesben vettük fel, az MGM stúdiójában. Nagy könnyebbséget jelentett, gondolhatja, hogy nem kellett az elnökök sziklába vájt arcát a helyszínen megmásznunk. Hitchcock szerette megviccelni a színészeit, de ez azért viccnek is rossz lett volna. Fel sem merült. Amúgy nem volt ő az a színészevő szörnyeteg, amilyennek az elbeszélések tartják. Hozzám mindig is nagyon kedves volt, gondolom, látta rajtam, hogy itt ez az igyekvő fiú a színház világából, az Actors Studio környékéről, aki mindenáron bizonyítani akar. Hitchcocknak rossz híre volt, már ami a női főszereplőivel szembeni bánásmódot illeti. Tippi Hedren vagy Eva Marie Saint sokat tudna erről mesélni, és meséltek is nekem, de én csak Hitchcock jó oldalát ismertem.

MN: Az Actors Studióban számos ismeretségre tett szert: James Dean és Steve McQueen barátságát is a legendás színiiskolának köszönheti…

ML: Steve McQueen jó barátom volt, de Jimmy Dean volt a legjobb barátom. Ugyanaznap vettek fel az Actors Studióba, amikor Steve is bekerült. Csak keveseket vettek fel. Ma én vezetem az Actors Studio nyugati parti iskoláját.

Dean & Landau

Dean & Landau

 

MN: Lugosi Béla akcentusát az Ed Woodban hogy kísérletezte ki?

ML: Először is, elugrottam a Samuel Frenchbe, tudja, ez egy híres színházi szaküzlet. Amerikai-magyar akcentus után kutattam, de nem volt ilyen kazettájuk. Be kellett érnem néhány mezei, magyar nyelvű hanganyaggal. A magyarok nyelve nehezen áll rá az angol „w”-re. Well, well, well – hát, ez nehezen megy. Hallgassa csak meg a Gabor sisterst! Ötven éve itt éltek már, és még mindig úgy beszéltek, mintha épp most szálltak volna le a hajóról. Megtanultam, hova kerül a nyelv az ízes magyar beszéd közben, aztán megtanultam, hogy ne kerüljön oda. Ez az oda-vissza játék, ez a „csak ne magyarul beszéljem az angolt” küzdelem adta ki az én lugosis akcentusomat. Lugosi romantikus szerepekre vágyott, az óhazában is ilyenekben domborított; Liliom volt és Hamlet, de az akcentusa miatt egzotikus idegeneket osztottak rá Hollywoodban. Mivel egy Tim Burton-filmben szerepeltem, Tim stílusához szabtam az alakítást. Tragikomikusra vettem a figurát, mintha csak egy Csehov-darabból szalasztották volna.

false

MN: Woody Allen, a nagy Csehov-rajongó, ezt biztosan értékelte. Jól kijöttek a Bűnök és vétkek forgatásán?

ML: Ha nem jövünk ki, Woody nyilván kirúg. Nem szívbajos, ha nem tetszik neki, amit csinálsz, már repülsz is. A Kairó bíbor rózsájában Jeff Daniels azután kapta meg a főszerepet, hogy Woody hat hét alatt három másik főszereplőt – Michael Keatont, Eric Robertset és még valakit – lapátra tett. Woody inkább író, mint rendező: nem nagyon ért a színészekkel való bánásmódhoz, és ezt nem is tagadja. Engem nem rúgott ki, tetszett neki, amit csináltam. Rám hagyott mindent, de azért persze ott volt a forgatáson.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.