Tévésorozat

Nem habzik

Marslakók

  • Baski Sándor
  • 2012. március 20.

Film

A Marslakók „egy világszinten új kezdeményezés, magyar találmány” lesz – ezt ígérték a köztévé napi sorozatának készítői. Két héttel a kezdés után úgy tűnik: a dicséretes ambíciók mellől hiányzik a szakmai tudás.

Hogy a közszolgálati adók négy- (esetleg nyolc)évente gazdát és állományt cserélnek, olyan magától értetődőnek számít, mint a tavaszi és őszi óraátállítás. Hírértéke már csak annak van, amikor a dolgok természetes rendjét váratlanul megzavarja egy-egy anomália. Az eddig nem éppen kormányközeli körökben (lásd: Heti Hetes) mozgó Jáksó László megjelenése a köztévében egy új napi sorozat kreatív producereként pont ilyen esemény volt. A döntés híre jelentős kognitív disszonanciát váltott ki mindkét politikai oldalon, hiszen nem szokás csak úgy átdobni kétmilliárdot (a tervek szerint ennyibe fájna a sorozat három év alatt) a barikád túloldalára.

Pedig ha Jáksó személyétől elvonatkoztatunk, és csak a sorozat reklámkampányára, illetve az eddig bemutatott epizódokra koncentrálunk, már nem is tűnik olyan érthetetlennek, hogy mit keresnek a Marslakók a kormány tévéjében. Egy olyan kurzushoz, amely szentül hiszi, hogy a gazdasági törvényszerűségeket egyik pillanatról a másikra, pusztán az akarat erejével újra lehet írni, milyen más audiovizuális produktum illene, mint amely kezdésként rögtön az egész műfaj megújítását tűzi ki célul?

Tegyük hozzá rögtön: az unortodox módszerek alkalmazása a (populáris) kultúra bármelyik ágában a politika világával ellentétben kifejezetten dicséretes ambíciónak számít. A szabályok átírásához azonban nem árt legalább a szakma alapjaival tisztában lenni. Jáksóék egy olyan napi szériát vizionáltak, amely elmossa a dokumentum és fikció közti határokat, többek közt azzal, hogy a (saját keresztnevükön szereplő) főhősök napi aktualitásokról csevegnek, illetőleg önmagukat alakító sztárok tűnnek fel. Már az megérne egy bekezdést, hogy a Szomszédok után mennyire számít nóvumnak ez az ötlet, pláne, hogy Lenke néniék, a Marslakókkal ellentétben a politikáról is diskurálhattak, de ennél relevánsabb az a kérdés, hogy vajon az online újságírók életének izgalmai elég muníciót jelentenek-e egy éveken át futó napi sorozat számára.


 

Tíz epizód után a válasz egyelőre nemleges. Nem kétséges, hogy a műfaj Amerikában praktizáló nagyjai még a hidegburkolók életéről is izgalmas szériát tudnának kanyarítani, a Marslakókhoz képest azonban egyelőre a Jóban-rosszban is a napi szappan felülmúlhatatlan csúcsteljesítményének számít. A jelenleg mindössze 150 ezer (a 18–49-es korosztályban 35 ezer) kitartó honfitársunk által követett sorozattól egyelőre nem az lenne a bravúr, ha nézettségben megközelítené vetélytársait, hanem ha a legalapvetőbb technikai és dramaturgiai szabályokat képes lenne legalább egy epizód erejéig betartani. Kezdetnek az is megtenné, ha az operatőrök nem ötletszerűen rángatnák a kamerát, ha a jelenetek nem ad hoc módon indulnának és végződnének, és csak akkor szólna a harsány háttérzene, amikor feltétlenül szükséges. A következetes karakterépítés, a modorosságoktól mentes dialógusok és a választott téma ismerete – ebben az univerzumban futárral érkezik a papírkép az online lap szerkesztőségébe – már csak bónusz lenne.

Mindettől függetlenül nem elképzelhetetlen, hogy a Marslakókat, miután szép lassan hagyományos szappanoperává transzformálják, és az alkotók is sikeresen elsajátítják a sorozatgyártás alapjait, megszokja a közönség, pont úgy, ahogy a Barátok közttel is történt. Jelen pillanatban ez a két alternatíva kínálkozik a széria jövőjével kapcsolatban: langymeleg középszer, vagy bukással végződő, unortodoxiának hazudott dilettantizmus.

M1, minden hétköznap 20.10-től

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.