Putyin a falon – Andrej Zvjagincev filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2014. november 11.

Film

Új filmjét, a Leviatánt már játsszák a mozik. Cannes-ban beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: Honnan ez a nagyon orosz történet?

Andrej Zvjagincev: Egy nagyon amerikai történetből: egy amerikai férfi igaz története volt az elsődleges inspirációm. Marvin John Heemeyer autószerelő volt, akárcsak a filmbeli Kolja, a saját kis műhelyében dolgozott, amit egyik napról a másikra elveszített, és ebbe teljesen beleőrült. Hivatali épületeket kezdett rombolni, így kapta a Killdozer nevet.

magyarnarancs.hu: Jób hogy jött a képbe?

AZ: Párhuzamokat kerestem, és így jutottam el Jób történetéhez a Bibliából, az emberhez, aki fokozatosan, lépésről lépésre mindenét elveszíti, amije csak van.

magyarnarancs.hu: Miért Leviatán lett a címe?

false

AZ: A bajok fokozatos terjedését akartam hangsúlyozni, és ehhez jobban illett Jób könyvéből a tekergő, egyre inkább megnagyobbodó tengeri szörny neve.

magyarnarancs.hu: Ami Thomas Hobbes angol felvilágosodás kori filozófusnál az elnyomó hatalom szimbóluma is.

AZ: Egyetemi tanár barátaim ajánlották, hogy olvassam el Hobbes Leviatánját. Be sem kellett fejeznem, már tudtam, hogy ezzel minden összeállt, nekem pedig kutya kötelességem elmesélni ezt a történetet.

magyarnarancs.hu: A helyszínt, Koljáék házát hogyan találta meg ehhez?

AZ: Felmentünk Észak-Oroszországba a Barents-tengerhez. Egy helybéli odajött hozzánk: jöjjenek, én tudok egy isteni helyet, onnan még bálnákat is látni – én ezt rögtön égi jelnek vettem, hisz a cet is ószövetségbeli állat.

magyarnarancs.hu: Gondolom, a polgármesteri hivatal is adta magát. A falon lógó Putyin-portré filmes lelemény?

AZ: Minden orosz város minden hivatalában kell, hogy legyen legalább egy Putyin-kép a falon. Ez tehát a valódi iroda valódi tartozéka volt Olenegorskban. Kis érdekesség, hogy Putyint jó tíz évvel fiatalabbnak ábrázolja. Valójában az lett volna a radikális gesztus, ha a portrét levesszük a helyéről. De én nem tettem vele semmit, hagytam, hadd lógjon ott, ahol van. Amúgy Putyin is biztosan ezt tartja teljesen normálisnak, hogy ott lóg a portréja a falon, hát hadd örüljön neki. Más kérdés persze, hogy a filmbeli helyi erő, aki ott él az árnyékában, milyen jellem. Ebből már lehet következtetéseket levonni. Meg az embereiből, akik Egyesült Oroszország plecsnivel a zakójukon hangoztatják, hogy ők testesítik meg a hatalmat.

magyarnarancs.hu: Ez lenne a legpolitikusabb filmje?

AZ: Nem egy adott politikai rendszer kritikája, vagy mai, oroszországi helyzetjelentés. A helyzet egyébként valóban aggasztó, a hazámat érintő szankciók csak azt eredményezik, hogy Oroszország egyre zártabb lesz, és csak erősödnek benne az Európa-ellenes érzelmek, ez pedig hosszú távon akár egy újabb hidegháborúhoz is vezethet. Számomra azonban sokkal fontosabb a művészi, mint a politikai mondanivaló.

magyarnarancs.hu: Mindenki vodkát vedel, mintha csak egy magyar filmben lennénk.

AZ: Azt mondtam a színészeimnek, hogy ha tudjátok kontrollálni magatokat, nyugodtan igyatok, mert így eredetibbek a jelenetek. Egy szereplő kivételével mindenki majdnem csontrészegen játszott ezekben a jelenetekben.

Leviatán

false

Az orosz táj veszélyes vidék, itt könnyen elvész a kisember a ködben, vagy ha nem a sűrű metafizikai köd, hát a mindenre felejtést kínáló vodka és a mindent átható korrupció lesz a veszte, mint például Zvjagincev filmjében. Putyin jó okkal nem fogja szeretni a látottakat, de minden más fórumon szétszerették e bibliai felhangokkal terhelt, jellegzetesen orosz tanmesét, melynek tájképei – szétmálló posztszoc világ csodás természeti tájban – többet mondanak az összes vaskos oligarchanyaknál és a disznómód élő kisegzisztenciánál.

Add a földed, mert ha nem, jól kisajátítom – mondá a helyi egyházfővel sűrűn összejáró polgármester, de a politika által megkívánt telek tulajdonosa felveszi a harcot – vesztére persze. Ahol bálnacsontvázak fehérlenek a tengerparton, ott nem is lehet más kimenetele az ilyen küzdelmeknek. Zvjagincev nem árul zsákbamacskát, az a fojtott légkör, komor egyhangúság, mely a legszebb tájképeket is áthatja, nem hagy kétséget afelől, hogy ami itt elromolhat, az el is fog romlani. Nincs az a Moszkvából szalasztott segítség és formás feleség, mely megállíthatná a lejtőn hősünket.

Egyedül a lecsúszás üteme kérdéses, de a kis végzetek és enyhe sorscsapások nem illenének a film nagyszabású kereteibe; Zvjagincev nem kispályázik, amikor súlyokat pakol az alulmaradókra. Bár a vodka-korrupció-uborka háromszögben tengődő emberkék története nem újdonság, s talán a Leviatán sem az a remekmű, melynek mutatja magát, de mindenképp az élbolyban van az orosz táj veszélyeire figyelmeztető, drámai természetfilmek versenyében.

 

-kg-

 

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.