Putyin a falon – Andrej Zvjagincev filmrendező

  • Szalkai Réka
  • 2014. november 11.

Film

Új filmjét, a Leviatánt már játsszák a mozik. Cannes-ban beszélgettünk vele.

magyarnarancs.hu: Honnan ez a nagyon orosz történet?

Andrej Zvjagincev: Egy nagyon amerikai történetből: egy amerikai férfi igaz története volt az elsődleges inspirációm. Marvin John Heemeyer autószerelő volt, akárcsak a filmbeli Kolja, a saját kis műhelyében dolgozott, amit egyik napról a másikra elveszített, és ebbe teljesen beleőrült. Hivatali épületeket kezdett rombolni, így kapta a Killdozer nevet.

magyarnarancs.hu: Jób hogy jött a képbe?

AZ: Párhuzamokat kerestem, és így jutottam el Jób történetéhez a Bibliából, az emberhez, aki fokozatosan, lépésről lépésre mindenét elveszíti, amije csak van.

magyarnarancs.hu: Miért Leviatán lett a címe?

false

AZ: A bajok fokozatos terjedését akartam hangsúlyozni, és ehhez jobban illett Jób könyvéből a tekergő, egyre inkább megnagyobbodó tengeri szörny neve.

magyarnarancs.hu: Ami Thomas Hobbes angol felvilágosodás kori filozófusnál az elnyomó hatalom szimbóluma is.

AZ: Egyetemi tanár barátaim ajánlották, hogy olvassam el Hobbes Leviatánját. Be sem kellett fejeznem, már tudtam, hogy ezzel minden összeállt, nekem pedig kutya kötelességem elmesélni ezt a történetet.

magyarnarancs.hu: A helyszínt, Koljáék házát hogyan találta meg ehhez?

AZ: Felmentünk Észak-Oroszországba a Barents-tengerhez. Egy helybéli odajött hozzánk: jöjjenek, én tudok egy isteni helyet, onnan még bálnákat is látni – én ezt rögtön égi jelnek vettem, hisz a cet is ószövetségbeli állat.

magyarnarancs.hu: Gondolom, a polgármesteri hivatal is adta magát. A falon lógó Putyin-portré filmes lelemény?

AZ: Minden orosz város minden hivatalában kell, hogy legyen legalább egy Putyin-kép a falon. Ez tehát a valódi iroda valódi tartozéka volt Olenegorskban. Kis érdekesség, hogy Putyint jó tíz évvel fiatalabbnak ábrázolja. Valójában az lett volna a radikális gesztus, ha a portrét levesszük a helyéről. De én nem tettem vele semmit, hagytam, hadd lógjon ott, ahol van. Amúgy Putyin is biztosan ezt tartja teljesen normálisnak, hogy ott lóg a portréja a falon, hát hadd örüljön neki. Más kérdés persze, hogy a filmbeli helyi erő, aki ott él az árnyékában, milyen jellem. Ebből már lehet következtetéseket levonni. Meg az embereiből, akik Egyesült Oroszország plecsnivel a zakójukon hangoztatják, hogy ők testesítik meg a hatalmat.

magyarnarancs.hu: Ez lenne a legpolitikusabb filmje?

AZ: Nem egy adott politikai rendszer kritikája, vagy mai, oroszországi helyzetjelentés. A helyzet egyébként valóban aggasztó, a hazámat érintő szankciók csak azt eredményezik, hogy Oroszország egyre zártabb lesz, és csak erősödnek benne az Európa-ellenes érzelmek, ez pedig hosszú távon akár egy újabb hidegháborúhoz is vezethet. Számomra azonban sokkal fontosabb a művészi, mint a politikai mondanivaló.

magyarnarancs.hu: Mindenki vodkát vedel, mintha csak egy magyar filmben lennénk.

AZ: Azt mondtam a színészeimnek, hogy ha tudjátok kontrollálni magatokat, nyugodtan igyatok, mert így eredetibbek a jelenetek. Egy szereplő kivételével mindenki majdnem csontrészegen játszott ezekben a jelenetekben.

Leviatán

false

Az orosz táj veszélyes vidék, itt könnyen elvész a kisember a ködben, vagy ha nem a sűrű metafizikai köd, hát a mindenre felejtést kínáló vodka és a mindent átható korrupció lesz a veszte, mint például Zvjagincev filmjében. Putyin jó okkal nem fogja szeretni a látottakat, de minden más fórumon szétszerették e bibliai felhangokkal terhelt, jellegzetesen orosz tanmesét, melynek tájképei – szétmálló posztszoc világ csodás természeti tájban – többet mondanak az összes vaskos oligarchanyaknál és a disznómód élő kisegzisztenciánál.

Add a földed, mert ha nem, jól kisajátítom – mondá a helyi egyházfővel sűrűn összejáró polgármester, de a politika által megkívánt telek tulajdonosa felveszi a harcot – vesztére persze. Ahol bálnacsontvázak fehérlenek a tengerparton, ott nem is lehet más kimenetele az ilyen küzdelmeknek. Zvjagincev nem árul zsákbamacskát, az a fojtott légkör, komor egyhangúság, mely a legszebb tájképeket is áthatja, nem hagy kétséget afelől, hogy ami itt elromolhat, az el is fog romlani. Nincs az a Moszkvából szalasztott segítség és formás feleség, mely megállíthatná a lejtőn hősünket.

Egyedül a lecsúszás üteme kérdéses, de a kis végzetek és enyhe sorscsapások nem illenének a film nagyszabású kereteibe; Zvjagincev nem kispályázik, amikor súlyokat pakol az alulmaradókra. Bár a vodka-korrupció-uborka háromszögben tengődő emberkék története nem újdonság, s talán a Leviatán sem az a remekmű, melynek mutatja magát, de mindenképp az élbolyban van az orosz táj veszélyeire figyelmeztető, drámai természetfilmek versenyében.

 

-kg-

 

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk