A manapság divatos életrajzi filmek tartalékai nyilván kimeríthetetlenek. Itt mindjárt két Renoirunk is van: a festő Pierre-Auguste és fia, a filmes Jean, plusz mindkettőjük múzsája, a gyönyörű idomokkal és hullámos vörös hajjal megáldott Andrée Heuschling. A cselekmény a varázslatos Coöte d'Azur vidékén játszódik, ahová a(z addigra már elhunyt) feleség hívja a lányt a festő új modelljének. Már az első kockák után tisztában vagyunk a helyszínnel, az idővel és majdnem az összes szereplővel; minden állandó folyamatként hömpölyög az idő, a természet és az ember végtelen körforgásában. Elmúlás és újjászületés, öregség és fiatalság a híres festő utolsó évein keresztül láttatva, végtelenül felszínes megközelítésben, gondolatnak látszó közleményekkel álcázva.
Sajnos a dolog már ott kezdi piszkálni a tájékozottabb néző ingerküszöbét, mikor a képernyőn megjelenik a Coöte d'Azur, 1915 felirat, és nem sokkal később kiderül, hogy Andrée Renoir feleségének hívására érkezett. Álljunk csak meg egy (több) szóra! Andrée Madeleine Heuschling (későbbi felvett nevén Catherine Hessling) 1900-ban született, és Renoir egy ismerőse, Henri Matisse küldte Cagnes-sur-Merbe 1917-ben. Gilles Bourdos rendező nem szokott mellényúlni (gondoljunk csak a Szerelem életre-halálra c. 2008-as művére), de most mégis sikerült neki. Kétórásra elnyújtott játékidő, elbagatellizált tények: a film egyetlen pozitívuma az impresszionista látványvilágot visszatükröző, csodálatos táj, s a hozzáillőn intenzív színhasználat - de sajnos ezek után sem kívánjuk újra látni, egyszer is sok volt.
Forgalmazza a Mozinet
