Semmiből semmit – Csak színház és más semmi

  • Gera Márton
  • 2016. január 11.

Film

A színésznő hisztizik, az írónő nem akar írni, az újságírót megverik – kisülhet-e ebből bármi jó? Megnéztük az új magyar sorozat nyitányát.

Nagy szükség volna egy valódi magyar komédiasorozatra: olyanra, amely nem akarja kényszeresen bizonyítani, hogy mi is tudunk ám ilyen áldokumentum-szerű valamiket csinálni – igen, valamennyire tényleg tudunk, csak évekkel az elődök után. Szóval olyasféle könnyed dologra volna szükség, mint amilyen például az ügyes Egynyári kaland volt. Nos, a Csak színház és más semmi első része után az látszik, hogy erre még várni kell.

false

 

Fotó: MTVA

Pedig nem indult rosszul, sőt már az első jelenet előtt elindult, amikor is mindenhol hallani lehetett, hogy a sorozat elődje, a Csak szex és más semmi mekkora nagy siker volt, „120 ezer DVD-t adtak el belőle és csaknem hetven országban forgalmazták”. Persze, ez mind szép és jó, csak sorozat még nem lesz belőle. És mintha erősen a film sikerét szeretnék meglovagolni. Nagyjából hasonlóak a fordulatok, és nagy csinnadrattával hintik el, hogy a fiatal színésznő a rendező szeretője. Jaj, micsoda meglepetés! És hiába ez még csak az első rész, sok a történetszál, néha talán a forgatókönyvírók sem tudták, mit szeretnének némelyikkel kezdeni: az újságíró bonyodalmai csak arra jók, hogy lássuk, milyen csúnya dolgok történhetnek manapság (egy kritikust megvernek az írása miatt).

Amúgy meg nem nagyon történik semmi, a romantikus komédia ismert elemei szép számban sorjáznak: az öregedő színésznő szeretné visszahódítani a férjét, aki viszont fiatalabb lányt szeretne – lehet találgatni, mi lesz az évad végére. Közben meg itt van megannyi tehetséges színész, csak éppen minek, ha néha az a néző érzése a dialógusok hallatán, hogy most léptek ki a Gazdagrét árkádjai alól?

Pedig jut megmosolyogtató pillanat is, de azért elég nagy luxus a készítők részéről, hogy erre fél órát kell várni. Ilyenkor viszont látszik, hogy akkor tud igazán nevettetni a Csak színház és más semmi, amikor hagyja a történetmesélést, és egyszerűen szórakoztatni akar; és valóban, viszonylag jól lehet azon szórakozni, ahogyan az új öltöztető tönkreteszi a színésznő ruháját.

A következő részre talán valami más is jut.

Vetítik vasárnap esténként 21.00 órától a Duna Tv-n.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.