Rég kaptunk ennyit magyar filmtől: a Saul fia nem az imént megnyert Golden Globe miatt nagy film, nem a díjak – persze micsoda díjaz ezek, magyar film ennyit és ilyeneket (és alighanem a diadalmenetnek itt még nincsen vége) még sosem gyűjtött be – szóval, nem a cannes-i győzelem és az Aranyglóbusz a legnagyobb örömünk, hanem az a filmen ritkán (magyar filmen még ritkábban) tapasztalható, zsigeri érzés, ami már az első nézés során erőt vett rajtunk. Hogy valami egészen megrendítőt látunk, valami olyat, ami után a legjobb lehajtani valami igazán erőset, mert a nap csak úgy nem folytatható. De ne tovább, mert mindent elmondtunk már a filmről (interjúnk Nemes Jeles Lászlóval itt, Röhrig Gézával ott, kritikánk meg amott és emitt), amit csak tudtunk, itt most csak örülni kell és nem boncolgatni: a Saul fia immár a Hollywoodban melózó külföldi újságírók szerint is 2015 legjobb külföldi filmje. Alig várjuk Nemes Jeles második filmjét, mert – és ez is milyen már! – a Saul egy első film.
További híreink
Leonardo DiCaprio esete a grizzlyvel (mi a medvének drukkoltunk), vagyis A visszatérő című mély értelmű természetfilm (rendezte: Alejandro – Tarr Béla jöjjön vissza! – González Iñárritu – interjúnk vele itt) Leónak és Alejandrónak is díjat hozott, de a bocsait oly hősiesen védelmező anyamedvét (a film legjobb szereplőjét) meg se hívták – hát, szégyelljék magukat!
A nők közül Brie Larson lépett több fizetési kategóriát előre, ő ríkatta meg legerősebben a díjakat osztó újságírókat A szoba című bestseller (elítélő kritikánk itt) hamarosan nálunk is látható filmváltozatában, míg vígjátéki fronton a komédiának csak erős lobbitevékenység árán (ej, azok a híresen drága utak és csecsebecsék!) nevezhető Mentőexpedíció vitte elő a legfényesebb glóbokat. Aki meglátta a Marson rekedt Matt Damonban a vígjátéki teljesítményt, írja meg szerkesztőségünknek, mit szed! Az sem kizárt, hogy a Hollywoodba szakadt skriblerek a dalbetéteket díjazták a Mentőexpedícióban, merthogy „musical és vígjáték” a kategória hivatalos neve, melyben a sci-fi és Matt Damon győzni tudott. Biztos csak mi nem hallottunk dalokat a Ridley Scott rendezte űropusban.
Jennifer Lawrence olyan jó fej interjúalany, hogy nyilván privát beszédkészsége és cserfes szája is szerepet játszott abban, hogy az egyébként felejthető Joyért díjat kapott – 2015 valóban a Jennifer Lawrence-interjúk éve volt.
Quentin Tarantino nemrég azt javasolta, hogy a legjobb forgatókönyvért kiosztható Oscart nevezzék a jövőben egyszerűen Tarantinónak – és a Tarantinót nyerte… Nos, kétségtelen, hogy 2015 legaranyabb köpését ezzel Az aljas nyolcas rendezője követte el, ráadásul a fentieket nem is otthon, a kandalló előtt, szűk családi körben, hanem a nagy nyilvánosság előtt pöttyintette el. Mivel Arany Köpés kategóriában csak mi osztunk díjat, QT a Globe-on hoppon maradt: helyette Hollywood másik motoros szájú nagy dumása, az ugyancsak nem a szerénységéről híres Aaron Sorkin vehette át a legjobb forgatókönyv díját. Ám ezzel még nem ért véget a Steve Jobs című, Steve Jobsról szóló Steve Jobs-film diadalmenete. Az újságírók ugyanis nagyon is helyesen ráéreztek, hogy a Steve Jobs című film szíve-lelke nem a Steve Jobsot alakító Michael Fassbender, hanem a női segéderőt alakító Kate Winslet. A helyes meglátás a majd mindenben remek színésznőnek egy legjobb mellékszereplő golóbist (még milyen szinonimái vannak a Globe-nak?) fialt.
És akkor következzen az est második legörömtelibb híre: magyarnak ugyan nem magyar (bár még lehet az), ám ettől még a Saul fia mellett Sylvester Stallone Golden Globe-jának örültünk ezen a glóbuszokban gazdag, kalandos estén a legjobban. A miértek boncolgatása méltatlan lenne hozzá is, hozzánk is, legyen elég annyi, hogy annyi év mellőzése után egy újabb Woody Allen-felfedezett (ki ne emlékezne a Banánköztársaság metrójelenetére!), Sylvester Stallone állhatott fel a pódiumra, hogy átvegye a Creed című majdnem Rocky-filmért a megérdemelt elismerést.
Stallone mint 2015 legjobb karakterszínésze – ez annyira jó és annyira bizarr, hogy a győztesek listáját nézegetve sokáig úgy tűnt, idén valamiért nem osztották ki a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat, Stallone neve olyannyira elhomályosított mindent, még a kategóriacímet is. Meg hát, annyira megszoktuk már, hogy Sly nem kispályázik: saját kategóriájának egyedüli indulója ő öröktől fogva.
Televíziós fronton Idris Elba (Luther) mellőzését Maura Tierney (The Affair) díjazása tudta csak feledtetni, Gael García Bernal (Mozart in the Jungle) és Oscar Isaac (Show Me a Hero) elismerése az újságírók széles tájékozottságáról tett tanúbizonyságot, a Mr. Robot piedesztálra emelése (lehúzó kritikánk itt) pedig úgy is értelmezhető, mint a torrentgeneráció felé tett baráti kéznyújtás (na jó, csak vicceltünk). A Wolf Hall azonban nem vicc, a Thomas Cromwell (nem azonos Thomas Crown-nal) alakját megidéző sorozat míves-mázos erényeiről mi is ódákat zengtünk (kritika itt), sőt Hilary Mantelt meg is interjúvoltuk: véleményünkhöz most, ha megkésve is, a Golden-osztók is csatlakoztak – minden jó, ha jó a vége.
